200

Aki ismer engem és/vagy követi a Francesco's Sports bejegyzéseit, az pontosan tudja, hogy fontosak számomra a mérföldkövek. 

Ma ismét eljutok egy szép kerek számhoz az amerikai football edzői pályafutásomban. Délután a 200. alkalommal állok edzőként a pálya szélén. 

Köszönöm mindenkinek, aki ezt lehetővé tette számomra, játékosoknak, edzőtársaknak, csapatvezetőknek és sportági szakvezetőknek!

A felnőtt football válogatott és Novakov Dávid

Azok a játékosok, akik eljutnak odáig, hogy a válogatottban szerepet kapnak, akiket az a megtiszteltetés ér, hogy magukra húzhatják a címeres mezt, azok szinte kivétel nélkül elég hosszú és változatos utat járnak be, míg eljutnak a sportág hazai csúcsára. A hétvégi, Szlovákia elleni mérkőzés egyik sztárja, Novakov Dávid karrierje is tele volt hullámhegyekkel és -völgyekkel, kalandos úton jutott el odáig, hogy a válogatott running backje legyen. Neked pedig többé-kevésbé volt szerencsém (?) végigkísérni ezt az utat.

Jó tanuló, jó sportoló

Emlékszem, iskolás éveim alatt létezett egy díj, amit azok a tanulók kaptak, akik kiemelkedő eredményt értek el az iskolapadban és sportágukban is. Ez a „Jó tanuló, jó sportoló” díj volt (vagy „Élen a tanulásban, élen a sportban” kitüntetés. Ha pontosak az ismereteim, akkor ez még a kisdobos időkre (lehet, hogy néhány olvasóm már azt sem tudja, mi az) nyúlik vissza, akkor kezdték el állami szinten támogatni azokat a gyerekeket, akik egyszerre két fronton is helyt tudnak állni. Nagy szó volt ilyen díjat kapni az én időmben. 

Közelgő feladatok

Lassan eljön az év azon része, ahol lehetőségünk van arra, hogy a fizetésünkből lecsippentett adó 1%-át felajánljuk valamely társadalmi szervezet részére. Azt gondolom, hogy alapvetően kicsi részletekből is nagyon sokra lehet menni, egyúttal azt is gondolom, hogy érdemes az amatőr sport irányába terelgetni ezeket az összegeket. Magam részéről én legalábbis, mióta adózom, mindig egy sportegyesületnek ajánlom fel az 1%-omat.

Amennyiben te is így tennél, de nem tudod, kinek engedményezz, (vagy csak simán lusta vagy összegyűjteni, hogy kiknek ajánlanád fel az adód 1%-át), az alábbiakban találsz néhány ötletet.

(A lista folyamatosan bővülni fog).

10 év edzősködés érmekben kifejezve

Viszlát Szekszárd!

Másfél év és két szezon után lemondtam a vezetőedzői tisztségemről és búcsúzom a Szekszárd Bad Bones éléről. 

Nehezen született meg ez a döntésem, de már a szezon alatt elhatároztam, hogy a bajnokság végén el/leköszönök. 

(Fotó: Vörös József)

Kiderült, melyik csapatok jutnak a Div1 és a Div2 döntőjébe

Edzői pályafutásomat a Debrecen Gladiators tekintetében a "mi lett volna, ha..." kíséri végig. Aminek nyilván semmi értelme, mert a dolgok mindig úgy alakultak, ahogy. Érdekes, hogy a Debrecen az egyik a kettő olyan magyar csapat közül, amelyik ellen negatív az edzői mérlegem (a másik a Dunaújváros Gorillaz, ellenük egy mérkőzést játszottam, amit elvesztettünk az idei alapszakasz során). Eddig négy alkalommal találkoztam a Gladiators-zel, egy győzelem mellett három vereséget könyveltem el. Ráadásul mindhárom vereség rájátszásban volt, playoff meccset még nem nyertem a Debrecen ellen. Ami durva.
2006-ban a Budapest Wolves II defensive coordinatora voltam, amikor a hosszabbításban Kovács Zsolt vezetőedző úgy döntött, hogy a megszerzett TD után nem extra pontot rúgunk az egyenlítésért, hanem két pontra megyünk a győzelemért. "Mi lett volna, ha" egyenlítünk és folytatjuk? Nem derül ki már soha, nem sikerült a két pont és kikaptunk.
2015-ben a Szekszárd Bad Bones vezetőedzőjeként Divízió II döntőt játszottunk a Gladiators ellen. "Mi lett volna, ha" Gyarmati Máté irányító nem sérül meg az első félidő végén? Nem derül ki már soha, irányító nélkül játszottuk le a második félidőt és egy touchdown különbséggel alul maradtunk.
2016-ban pedig szintén a Szekszárd Bad Bones vezetőedzőjeként a Bodri Pincészet Divízió I elődöntőjében találkoztunk. "Mi lett volna, ha" Novakov Dávid nem élete legrosszabb teljesítményét nyújtja? Nem derül ki már soha...

Szekszárd Bad Bones (fotó: Tarzi Projekt)

Jönnek a rájátszások

Az elmúlt hétvégén minden a Bodri Pincészet Divízió I-ről szólt itthon, a magyar amerikai football életben.

A kilenc csapatos bajnokságban a Dunaújváros Gorillaz, maga részéről már a megelőző hétvégén végzett az alapszakasszal, makulátlan, 6-0-ás mérleggel, azonban a másik nyolc csapatnak még hátra volt egy mérkőzése. A Szekszárd Bad Bones és a Debrecen Gladiators az elődöntőben hazai pályát jelentő alapszakasz-második helyezésért futottak, a Miskolc Renegades, a Budapest Cowbells 2 és a Budapest Titans az alapszakasz negyedik, még rájátszást jelentő helyéért harcoltak, míg az Újpest Bulldogs, a Tatabánya Mustangs és a Budapest Wolves 2 számára már csak az elúszott esélyek miatt az erkölcsi elégtétel maradt.

Idén is rájátszásban a Bad Bones - egy osztállyal feljebb

Tavaly év elején azzal a konkrét céllal érkeztem a Szekszárd Bad Bones-hoz, hogy döntőbe juttassam a csapatot a Divízió II-ben. Ezt a célt a tavalyi szezon végén el is értük és elnyertük a jogot, hogy egy osztállyal feljebb lépjünk. Bár sokan ellenezték a feljutásunkat, többek között szövetségi vezetőségi szinten is úgy gondolták, hogy elhamarkodott lépés lenne, mert még nem vagyunk elég erősek a Divízió I mezőnyébe, a csapatvezetés - az én erőteljes nyomásom hatására - úgy döntött, mégis belevágunk. Csapatom számára azt a minimális célt tűztem ki, hogy 2016-ban is a rájátszás résztvevője legyen a Szekszárd Bad Bones. Ezt a célt szombaton teljesítettük is.

(Eredeti fotó: Brandt Tamás)

Folytatódnak a magyar bajnokságok

Ez van, amikor az ember a szakdolgozat, vizsgák és államvizsga bűvkörében él... Elfelejti posztolni, amit már megírt...

Elmaradásomat pótolandó most egy poszton belül írok a Szekszárd Bad Bones és a Budapest Titans összecsapásáról, a Bodri Pincészet Divízió I és a FEZEN Divízió II állásáról, valamint a Cellect HFL alapszakaszának rövid összefoglalásáról.

Vendégségben a Wolves-nál

Számomra mindig különleges értékkel bír, amikor a Budapest Wolves otthonában, a Wolves ellenfeleként játszhatok. Hiába, az amerikai football pályafutásomat ott kezdtem, és az ott töltött öt év igencsak meghatározó volt.
Szombaton ismét a Rozsnyai úton lehettem, vendégként, amikor a Wolves ellen - helyesebben a Wolves második számú csapata ellen - lépett pályára a Szekszárd Bad Bones a Bodri Pincészet Divízió I alapszakaszának harmadik mérkőzésén.

Gyurkó László akcióban (fotó: Krausz Gabriella)

Hazai szezonnyitó

Ismét csodálatos közönség előtt lépett pályára a Szekszárd Bad Bones első hazai divízió 1-es mérkőzésén. A hűvös, borús idő és a hideg szél sem tántoríthatta el azt a közel 100 nézőt, akik az utolsó pillanatig kitartva buzdította a csapatot.

Fotó: Vörös József - facebook

Elrajtolt a MAFSZ Divízió 1-es bajnoksága

Egészen hihetetlennek tűnik még mindig számomra, ugyanakkor rettentően jó érzés, hogy az általam irányított Szekszárd Bad Bones gyakorlatilag bárhol játszik idegenben, mindig annyi szurkoló kíséri el a csapatot, hogy majdhogynem hazai körülményeket biztosítanak. Nem volt ez másképpen szombaton sem, amikor a Bad Bones Tatabányára látogatott. A szekszárdi rajongók dacolva a közel 200 km-es távolsággal, a 8 fokkal és a metsző széllel végig ott ültek és buzdították a csapatot. Jó érzés így játszani. A csapat, a játékosok és én is nagyon hálás lehetek nekik a lelkesedésükért.

Ezt a plakátot a tatabányai Hervis pénztáránál kaptuk :)

Nem véletlen a szimpatizánsok elszántsága, a Bad Bones történetében először játszott divízió 1-es mérkőzést.

Pannon Bowl, Duna Bowl, szezon vége

Úgy döntöttem, hogy a MAFSZ Divízió I és II-es bajnokságainak páros döntőjéről szóló posztomat csak a szabadságom után fogom megírni, ugyanis elképzelhető, hogy amennyiben azon frissiben írtam volna meg a cikket a finálékról, akkor leragadtam volna a Debrecen szabálytalan és sokszor sportszerűtlen játékánál és a ténynél, hogy a játékvezetés ezt csak minimálisan szankcionálta.
Pedig egyáltalán nem ez volt az oka annak, hogy a Szekszárd Bad Bones elbukta története első éremmeccsét. Az Eger Heroes diadalmaskodásához pedig tényleg semmi köze nem is lett volna, pedig azt is illik rendesen megénekelni ("summáját írom, Eger várának"...).
Tehát Budapesten, az ELMÜ Stadionban került megrendezésre a magyarországi amerikai football második és harmadik vonalának fináléja, a IX. Pannon Bowl és a VII. Duna Bowl.

Fotó: Radó Norbert, Photo:In-Visible

Döntőben a Szekszárd Bad Bones

Fantasztikus érzés edzőként, amikor a csapatoddal egy történelmi eredmény részese lehetsz. Ilyen volt, amikor 2007. november 1-én a Budapest Wolves Juniors-szal első magyar csapatként szereztünk osztrák aranyérmet. Aztán a Budapest Hurricanes-szel, hogy az első felnőtt aranyat tudtunk elhozni Ausztriából külföldi csapatként és hogy itthon elsőként nekünk sikerült legyőznünk a Budapest Wolves csapatát, majd a bajnoki címet is elsőként mi hódítottuk el előlük.
Tegnap pedig a Szekszárd Bad Bones csapata, fennállása történetében először döntőbe jutott.

(fotó: Vörös József)

Az alapszakaszok végéhez közeledve

Nagyjából elmondhatjuk, hogy egy forduló van hátra a MAFSZ idei három versenykiírásának alapszakaszaiból (a Divízió II-ben már annyi sincs), úgyhogy időszerű komolyabban foglalkozni a tabellákkal és a rájátszásba jutás esélyeivel. Ehhez segítségül fogom hívni a MAFSZ Versenyszabályzatának tiebreaker szabályait, melyek azt írják le, hogy azonos pontszám esetén mi befolyásolja a csapatok sorrendjét.

Veretlen alapszakasz Szekszárdon

A Pünkösd vasárnapján, Szekszárdon megrendezett utolsó alapszakasz meccsünkön kettő dolog volt igazán lényeges: játszunk jól és nyerjünk.

A Bad Bones vendége az eddig három mérkőzésen nyeretlen Újpest Bulldogs II volt.

Fotó: Tarzi Project

Dabasi vendégség

A nemzetközi sportújságírás használ egy kifejezést: "Jekyll and Hyde game". Robert Louis Stevenson tollából megszülető regényben az emberi természet kettősségéről értekezik, a jó Dr. Jekyll és a gonosz Mr. Hyde egy személyben való megtestesüléséről és különválásáról szól. A sportmédiában Jekyll és Hyde mérkőzésnek nevezik azokat a meccseket, amik két nagyon eltérő arcokat mutatják. 

Pontosan ez történt a Szekszárd Bad Bones dabasi vendégszereplése során.

Ragadózókat láttak vendégül a Rosszcsontok

Láttam már fantasztikus dolgokat meccsnapokon. Például mérkőzésre menet egy játékos a villamoson felejti a teljes szerelését, vagy egy linebacker a mérkőzés előtti bemelegítésen olyan súlyos sérülést szenved el, amivel gyakorlatilag vége a szezonjának, vagy éppen egy running back, akinek egymás után két szezonban is a szezonnyitó mérkőzés legelső - egyébként 20+ yardos - futása season-endig sérüléssel ér véget.
Mégis egyike a leglúzerebb dolgoknak, ami a hazai amerikai footballban el tudok képzelni, az az, amikor egy edző szenved sérülést egy mérkőzésen. Láthattunk már ilyet magasabb (college, sőt NFL) szinten is. Illusztris edzők (Sean Peyton vagy éppen Charlie Weis) társaságához csatlakoztam én is, hiszen éppen ezt sikerült abszolválnom tegnap, amikor egy playnél nem voltam eléggé résen és az ellenfél running backje kirepülve a pályáról telibe fejelte a támaszkodó lábamat.

Ez persze egyéni problémám, ennél sokkal fontosabb, ami a pályán történt a szekszárdi Városi Sportcsarnok gyönyörű műfüves pályáján.

(fotó: Abért Zoltán)

Elkezdődött a szezon

A századik mérkőzésemen győzelemmel debütáltam vezetőedzőként, a Szekszárd Bad Bones pedig győzelemmel rajtolt a MAFSZ Divizió 2 idei versenysorozatában.

(Fotó: Bratincsák Péter @Photopium)