Döntőben a Szekszárd Bad Bones

Fantasztikus érzés edzőként, amikor a csapatoddal egy történelmi eredmény részese lehetsz. Ilyen volt, amikor 2007. november 1-én a Budapest Wolves Juniors-szal első magyar csapatként szereztünk osztrák aranyérmet. Aztán a Budapest Hurricanes-szel, hogy az első felnőtt aranyat tudtunk elhozni Ausztriából külföldi csapatként és hogy itthon elsőként nekünk sikerült legyőznünk a Budapest Wolves csapatát, majd a bajnoki címet is elsőként mi hódítottuk el előlük.
Tegnap pedig a Szekszárd Bad Bones csapata, fennállása történetében először döntőbe jutott.

(fotó: Vörös József)

Ragadózókat láttak vendégül a Rosszcsontok

Láttam már fantasztikus dolgokat meccsnapokon. Például mérkőzésre menet egy játékos a villamoson felejti a teljes szerelését, vagy egy linebacker a mérkőzés előtti bemelegítésen olyan súlyos sérülést szenved el, amivel gyakorlatilag vége a szezonjának, vagy éppen egy running back, akinek egymás után két szezonban is a szezonnyitó mérkőzés legelső - egyébként 20+ yardos - futása season-endig sérüléssel ér véget.
Mégis egyike a leglúzerebb dolgoknak, ami a hazai amerikai footballban el tudok képzelni, az az, amikor egy edző szenved sérülést egy mérkőzésen. Láthattunk már ilyet magasabb (college, sőt NFL) szinten is. Illusztris edzők (Sean Peyton vagy éppen Charlie Weis) társaságához csatlakoztam én is, hiszen éppen ezt sikerült abszolválnom tegnap, amikor egy playnél nem voltam eléggé résen és az ellenfél running backje kirepülve a pályáról telibe fejelte a támaszkodó lábamat.

Ez persze egyéni problémám, ennél sokkal fontosabb, ami a pályán történt a szekszárdi Városi Sportcsarnok gyönyörű műfüves pályáján.

(fotó: Abért Zoltán)