Viszlát Szekszárd!

Másfél év és két szezon után lemondtam a vezetőedzői tisztségemről és búcsúzom a Szekszárd Bad Bones éléről. 

Nehezen született meg ez a döntésem, de már a szezon alatt elhatároztam, hogy a bajnokság végén el/leköszönök. 

(Fotó: Vörös József)

2015 januárjában teljesen idegenként érkeztem a csapathoz, ennek ellenére egy-két nap után már éreztem, hogy befogadtak maguk közé. Egész más hangulatot, egész más emberi hozzáállást ismertem meg Szekszárdon, mint amivel korábban találkoztam. És ez nem csak a játékosokra vagy csak a csapatvezetőkre igaz, hanem a közönségre is. Óriási, eddig általam még nem tapasztalt szeretet övezi a játékosokat, a csapat egészét - és óriási szeretetben részesültem én magam is. Hihetetlenül jó érzés volt átélni mindezt. Szakmailag is izgalmas kihívás volt, hiszen a játékosok teljesen heterogén közösséget képeztek. Mindenki más szinten volt fizikálisan, játéktudás, játékintelligencia tekintetében és emberi kvalitás tekintetében is. A változatosságot tovább fokozta az is, hogy rengeteg helyről érkeztek a játékosok és mindenki mást hozott magával. A "vidékről" (főleg Pécs és Budapest) érkezett játékosoknál például minden elvárásomat felülmúló elkötelezettséget tapasztaltam. 

Sajnos az edzések látogatottságának elégtelensége és az edzésen kívüli munka hiánya nagyon meglátszott a csapaton, sokkal lassabban és sokkal kisebb mértékben tudtunk fejlődni, mint ahogy azt eredetileg elvártam volna - és ahogy arra szerintem a gárda képes lett volna. 

Remélem, sok tudást átadtam a játékosoknak, de saját magam is rengeteget tanultam a Szekszárdon eltöltött másfél év alatt. Nem csak szakmai dolgokat, hanem emberséget is. Nem csak a játékosoktól, hanem a tágabb értelemben vett csapattól, a szekszárdi football közösségtől is, azaz a játékosoktól, a csapatvezetéstől, a segédedzőimtől, valamint a szurkolótábortól, sőt, még a helyi médiától is. 

Rengeteget kaptam a csapattól, a lehetőségeimhez képest mindent meg is adtam a csapatnak, így úgy érzem, mindkét fél számára sikeres másfél évet zárhatok le. A Szekszárd Bad Bones önerőből (amit rengeteg másik csapat nem mondhat el magáról) 2015-ben kiharcolta a lehetőséget, hogy magasabb osztályba léphessen, ahol pedig 2016-ban azt gondolom, bőven elvárás felett tudott helytállni. Büszkeséggel tölt el, hogy ennek a sikernek a részese lehettem. 

(Fotó: Radó Norbert - Photo In-Visible)

Köszönöm az egész szekszárdi football közösségnek ezt a másfél évet! Köszönöm az élményeket a csapatnak, a játékosoknak (Antal Tamás, Bakos Bence, Balázs Szabolcs, Bárczy Barnabás, Benizs Sándor, Berek Richárd, Bíró Bence, Boros Bejnámin, Csonka Zsolt, Főfai Tamás, Gáspár Dániel, Glavocevic Alex, Gráber Balázs, Gyurkó László, Halász Richárd, Hollósy Kunó, Kajtár János, Kaszás Péter, Koltai Gergely, Kóré Dávid, Kovács Krisztián, Kovács Máté, Müller Péter, Nagy Viktor, Németh Máté, Novakov Dávid, Pataki Norbert, Dragan Petkovic-Márjánovics, Poór Attila, Schmeiszer Gergő, Sebi Zsolt, Sipőcz Győző, Sulák Dominik, Szabó Ferenc, Szabó Gábor, Szabolcska Balázs, Szarka László, Szüle Mirkó, Szőr Dominik, Tomalik Gábor, Tomalik Zsolt, Tóth Róbert, Vanitsek Rajmund, Varga Ferenc, Vati Márk, Véghelyi Olivér, Vincze Gergő, Vörös Dávid, Zilai János - külön kiemelve a csapatkapitányokat: Ancsin Attila, Greiling Mihály, Gyarmati Máté, Laczkó Ernő, Soós Ariel, Vidák Szabolcs), az edzőknek (Gaál Zoltán, Kovács Sándor, Véghelyi Miklós), a szekszárdi média képviselőinek (kiváltképp Berg Sándor (Tolnai Népújság) és Barka Bálint "Tarzi"), valamint a fantasztikus szekszárdi közönségnek! 

Kívánom, hogy a jövőben hasonló, akár még ennél nagyobb sikereket is megélhessen a Bad Bones és a csodás rajongótábora!