Pannon Bowl, Duna Bowl, szezon vége

Úgy döntöttem, hogy a MAFSZ Divízió I és II-es bajnokságainak páros döntőjéről szóló posztomat csak a szabadságom után fogom megírni, ugyanis elképzelhető, hogy amennyiben azon frissiben írtam volna meg a cikket a finálékról, akkor leragadtam volna a Debrecen szabálytalan és sokszor sportszerűtlen játékánál és a ténynél, hogy a játékvezetés ezt csak minimálisan szankcionálta.
Pedig egyáltalán nem ez volt az oka annak, hogy a Szekszárd Bad Bones elbukta története első éremmeccsét. Az Eger Heroes diadalmaskodásához pedig tényleg semmi köze nem is lett volna, pedig azt is illik rendesen megénekelni ("summáját írom, Eger várának"...).
Tehát Budapesten, az ELMÜ Stadionban került megrendezésre a magyarországi amerikai football második és harmadik vonalának fináléja, a IX. Pannon Bowl és a VII. Duna Bowl.

Fotó: Radó Norbert, Photo:In-Visible

Kezdjük a Duna Bowllal, hiszen személy szerint abban vagyok érintett.
2011-ben a Budapest Hurricanes-szel már jártam a Duna Bowlban, akkor egy veretlen alapszakasz után könnyedén behúztuk a dunaújvárosi döntőt is az Újpest Bulldogs ellen. Lássuk be, akkor papírforma eredmény született, akkor gyakorlatilag csak kényszerből söpörtünk végig a harmadik vonalon, egy nagyon hosszú tavaszi szezon záróakkordjaként.
Idén, a Szekszárd Bad Bones élén egészen más volt a helyzet. Bár én tudtam, hogy mire képes a csapatom, sokan az alapszakasz közben kicsit leírták a Rosszcsontokat, alapozva főleg az Enthroners és a Sparks elleni gyengécske meccsünkre. Ennek ellenére is a Divízió II egyik legnagyobb esélyesei voltunk mindvégig. A Debrecen Gladiators-t a MAFSZ.org már a szezon elején toronymagas bajnokesélyesnek kiáltotta ki, de ezt betudhattuk a szövetségi honlap írójának debreceni kötődésének is :) . Tény, ami tény, a Gladiators meggyőző játékot mutatott az alapszakaszban, de ez gyakorlatilag a Cowbells-es, rettentően tehetséges runningback, Roják Richárd one-man showjának volt köszönhető. A veretlen alapszakasz pedig gyakorlatilag Boda Gábor döntésének nyomán születhetett meg, amikor a Gladiators-Eagles alapszakasz meccsen a Budapest Eagles vezetőedzője egy félidőn keresztül védelmének fontos pilléreit a padon pihentette büntetés gyanánt.

Fotó: Radó Norbert, Photo:In-Visible

A mérkőzés első félidejében gyakorlatilag minden a terveink szerint alakult. Tudtuk, hogy mire lesz képes az első félidőben az offense-ünk és mire a defense-ünk. Megterveztük az egész mérkőzés képét és az első két játékrészben gyakorlatilag azt is kaptuk vissza. Persze a védelmünk oldalán volt pár komoly egyéni hiba, ami nyomán két alkalommal is TD-t tudott szerezni az ellenfél, de ez még közel sem adott okot az aggodalomra, mert az offense azt a játékot hozta, amit kértünk tőlük, a debreceni védelmet szépen, folyamatosan őröltük fel.

Fotó: Radó Norbert, Photo:In-Visible

Az első félidő utolsó drive-jában aztán Gyarmati Máté egy sack-nél olyan szerencsétlenül esett, hogy kiugrott a helyéről a válla. Az offense game planje az irányítónk játékára volt alapozva, így kiesésével gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés. Főleg azért - és ez egyedül az én felelősségem és egy nagyon jó (nagyon költséges) tanulópénz -, mert nem volt "B-tervünk" arra az esetre, hogy ha kiesik az egyetlen irányítónk. Soós Ariel irányító pozícióban történtő használatával próbálkoztunk, illetve egy-két wildcat formációval, de mivel egyiket sem igazán gyakoroltuk, így meglehetősen csekély eredményességgel dolgozott az offense a második félidőben. A defense kőkeményen állta a sarat, a mérkőzés legszebb jelenete volt, amikor Laczkó Ernő veterán linebacker 4&goal szituációnál egy yardon szedte le a levegőben a bevetődő Rojákot. Ennek ellenére a védelem irgalmatlanul sokat volt a pályán és nagyon elfáradtak, így nem csoda, hogy egy alkalommal kapituláltunk a második félidőben, ez pedig elég volt arra, hogy a Gladiators megnyerje a döntőt.

Fotó: Radó Norbert, Photo:In-Visible

Mindenképpen azt gondolom, hogy bár az ezüst érem a legszomorúbb érem a sportban, büszkék lehetünk magunkra, ugyanis amellett, hogy a Bad Bones történetének legjobb eredményét értük el idén, jogot is szereztünk arra, hogy a csapat egy osztállyal feljebb lépjen. Nagyon büszke vagyok a játékosokra és az edzői stábra is, nagyon jó munkát végeztek idén.
A közönségünket is óriási dícséret illeti és a csapat hálás lehet zseniális szurkolótáborának, hiszen még a döntőn is, otthonuktól közel 160 kilométerre is hatalmas számban kísérték el a csapatot és teremtettek óriási hangulatot. Sőt, ez az egész szezonra igaz, hiába játszottunk idegenben, hazai pályán érezhettük magunkat miattuk (főleg Dabason). Én éppen ezért a megszerzett ezüstérmet nekik, Szekszárd városának, a szekszárdi football közösségnek ajánlom.

Fotó: Radó Norbert, Photo:In-Visible

A történelmi siker mellett azért rengeteg tapasztalattal is szolgál a 2015-ös szezon. Mely konzekvenciákat mind játékosi, mind edzői, mind pedig csapatvezetési szinten le kell vonni és azok szerint kell az offseasonben tevékenykedni. Amikor odakerültem Szekszárdra, mindenkinek azt mondtam, hogy nagyon sokat kell dolgoznunk ebben a szezonban. Nos, az offseasonben még több munka vár ránk.

A személyemet érintő pletykákra is reagálok ezúton. Megtudtam ugyanis, hogy főleg a pesti csapatok között kész tényként kezelt információ, hogy jövőre az Újpest Bulldogs csapatánál folytatom a pályafutásomat. Nos, annyi igaz a történetből csupán, hogy megkeresett engem az Újpest Bulldogs vezetése, hogy szívesen látnának az edzői stábban. A szezon végéig mindenféle konkrét tárgyalástól és megbeszéléstől elzárkóztam, tárgyalásokba azóta sem kezdtem. Jelenlegi álláspontom szerint szeretném a munkát Szekszárdon folytatni, mely munkához - éppen az előbb említett tanúlságok levonása következtében - különféle feltételek teljesülése szükségesek. Ezek a feltételek jelenleg nem tartoznak a nagyközönségre, azonban teljesülésük esetén nehezen tudna bármelyik csapat is olyat ajánlani (nyilván sohase mond, hogy soha), ami miatt otthagynám a tolnai csapatot, a remek játékosokat és a remek közösséget.

Fotó: Radó Norbert, Photo:In-Visible

Most pedig essen szó a Pannon Bowlról. 
A legtöbben a Dunaújváros Gorillaz győzelmét tartották valószínűbbnek, a rossz nyelvek szerint leginkább azért, mert a fél szövetségi vezetés (elnök, főtitkár) ott játszik. Szerintem magyar szinten egy jó csapat a Gorillaz, azonban nem világverő alakulat. Egy tehetséges running backjük van, azonban a játékuk már az évek során szerintem elég kiismerhetővé vált. (Lássuk be, emellett még nagyobb dícséret, hogy sikeresek tudnak így is lenni.) Az Eger Heroes azonban idén elég meggyőzően játszott. Az import igazolás is azt mutatja, hogy az egri foci felszálló ágban van és remélem, hogy Herke Zsomborék ezt a szintet hosszabb távon is tartani tudják. Eleve nagyon szeretem Eger városát, keresztszüleim révén második otthonomként tekintek rá, a csapatvezető, Herke Zsombor pedig egy nagyon jó srác. Éppen ezért különös örömöt okozott, amikor az esélyesebbnek tartott Renegades ellen idegenben behúzták az elődöntőt.

Fotó: HJG

Egyébként a döntő nagyon kiegyensúlyozott játékot hozott, a semleges közönség számára biztos, hogy az elmúlt évek egyik legjobb döntője volt, hiszen csak az utolsó percekben szerezte meg a vezetést a Heroes és nyerte meg a meccset.
Bár majdnem az egész meccs alatt a lelátón ültem, még annyira a saját meccsünk hatása alatt álltam, hogy nem igazán tudnék részletekkel szolgálni sajnos.

Fotó: Kárpáti Gábor

Vége tehát a magyarországi felnőtt amerikai football szezonnak. Ezúton gratulálok a magyar bajnok (és HFL runner-up) Budapest Wolves-nak, a Pannon Bowl győztes Eger Heroes-nak és a Duna Bowlt megnyerő Debrecen Gladiators-nak.
A szezon összes mérkőzésének eredménye az alábbi MAFSZ logóra kattintva megtekinthető.

Végezetül köszönöm az egész szezonon átívelő buzdítást, valamint a gratulációkat! Nagyon jól esett és nagyon inspiráló volt!