Jumi és a foci - Tizedik rész

Én és a foci, Tizedik rész, Sose hátrálj meg!

Ez a rész sokat késett, váratott magára, de muszáj volt megvárnom, míg elmozdul pozitív, vagy negatív irányba a történet. A DIV I. győzelem után, csapatunk célja a küszöbön volt, a HFL bajnokság, 100% jóképűséggel persze. A csapatnak 2 hét szünetet adott az edzői gárda, utána ismételten edzések, felkészülés a tavaszi bajnokságra. 

Jumi és a foci - Kilencedik rész

Én és a foci, Kilencedik rész, A csalódás

Az DIV 2 arany, és az első válogatott keretszűkítés után, izgatottan vártam a tavaszt, a másodosztály kihívásait, és a válogatott további edzéseit. A (szerintem nem megérdemelt) D MVP cím is megerősített abban, hogy többet kell dolgoznom, ha az álmom be akarom váltani, hogy külföldön játszhassak. Elkezdtem újra szomjazni a focit, elemzéseket, videókat néztem, ráálltam a diétára, kondizni kezdtem újra. 

Jumi és a foci - Nyolcadik rész

Én és a foci, Nyolcadik rész, Az első főbűn: elégedettség

Miután a Bulldogshoz igazoltam, egy remek edzőt ismertem meg, Pacuk László személyében. Az elvárások velem szemben azonban közel sem voltak valami nagyok, a heti min 4 max 11 edzést heti 2 váltotta fel, a tömegközlekedést személygépjármű, a fizikai munkát pedig kényelmes irodai sales váltotta. Egyértelmű volt az elhízás, a lassulás. Elvesztettem azt, ami talán a legnagyobb fegyverem volt a Hurricanesnél, a küzdeni-bizonyítani akarást, a folyton versenyzést magammal és másokkal. 

Jumi és a foci - Hetedik rész

Én és a foci, hetedik rész, A dilemma

Életemnek ez a része sok változásról szólt, Budapestre költöztem, a fizikai munkát filmesre cseréltem, és csapat váltáson gondolkodtam. A szezon után, ahol ezüsttel végeztünk, még a juniorok mérkőzésére kijártam, ezenkívül más kontaktom nem volt a csapattal. A csapatból eligazoló Kovács Bence nagy port kavart, főleg, hogy a rivális Wolveshoz ment. Ahogy róla beszéltek ezután, az volt az első ami elbizonytalanított a maradásban. 

Jumi és a foci - Hatodik rész

Én és a foci, hatodik rész, Felnőtté válás

Az ezüst tavasz után, augusztusban, azt mondták a Hurricanes-en átok ül. Minden okuk meg is volt ezt mondani, a Def koordinátor nyomtalanul eltűnt egy fesztiválról, és amint végre sikerült megtalálni, egy exjátékosunk életét vesztette. Lesújtó csapások lehettek volna ezek, de a head coach keményen tartotta a csapatot, nem zökkentünk ki. Azonban engem valami mégis megzavart abban hogy a heti 10-11 edzéshez tartsam magamat. 

Jumi és a foci - Ötödik rész

Én és a foci, ötödik rész, Az utazás

A győztes junior szezon után, mivel a 20at betöltöttem, véglegesen felkerültem a felnőttek közé. Az 57es junior mezt 52re cseréltem volna, de az foglalt volt, így lettem 7es. Kovács-Sződy-Zagyva hármas (akkor még Koroknai is) remek edző brigád volt, fel is adták a leckét, hiszen a náluk évek óta biztosan játszó emberekkel kellett felvenni a versenyt a játék lehetőségért. 

Jumi és a foci - Negyedik rész

Én és a foci, negyedik rész, Micsoda álmok, micsoda lányok

Forrás: Facebook - Oláh Richárd

Az első lépést megtettem afelé, hogy az utolsó junior évem sikeres legyen, a Hurricaneshez igazoltam, augusztus környéken, nem sok időm maradt tehát becsiszolódni a csapatba az első meccs előtt. Egy adminisztrációs hibát követően az 57es mezben játszottam a szezont. 

Jumi és a foci - Harmadik rész

Én és a foci, harmadik rész, A mélyrepülés

Az előző részt azzal zártam, hogy sokan, különböző okokból, átigazoltak az Eagles-be, ahogy én is a bátyámmal. A Titans után itt is maradtam az 53as meznél. Az Eagles valamit nagyon jól csinált akkoriban marketing szempontjából, jól mutatja hogy két busz szállította a játékosokat az első mérkőzésre, 4 irányítónk volt, és a harmadik linebacker sorban játszottam. Ahogy az lenni szokott, itt is hamar megváltoztak a dolgok, a több mint száz emberből éppen egy csapatnyian maradtunk a szezonra, amit el is veszítettünk. 

Jumi és a foci - Második rész

Én és a foci, második rész, A mélyvíz

Mint azt már írtam, az 'anyacsapatunk' (KTFBMMB) válságba jutott, és a Titans csapatába olvadtunk be. 2008 őszén a magyar foci elitjének tudhatta magát a csapat, az alig 2 hónapos foci tudásom kevés lett volna, de itt már a vérembe ivódott a foci szeretete, tanulni, fejlődni akartam. Tanulni volt is kitől, az edzők is komolyabbak voltak, és a játékos társak is, Csehi Gyula személyében egy példaképet ismertem meg, akire érdemes volt hasonlítani. 

Jumi és a foci - Első rész

Elmondhatom magamról, hogy hazai szinten már viszonylag sok játékossal dolgozhattam együtt. Közülük is az egyik legígéretesebb linebacker-tehetség Oláh Richárd (alias Jumi) volt, aki jelenleg az Újpest Bulldogs csapatát erősíti linebacker pozícióban és az utánpótlás edzésével egyaránt.

Ricsi néhány hónappal ezelőtt Facebook oldalán elkezdett írni egy posztsorozatot az amerikai focis élményével kapcsolatosan. Lendületes, nagyon személyes stílusú írásai szerintem nagyon jók lettek, ezért kértem (és kaptam) az engedélyét, hogy itt is leközöljem azokat. Egyelőre kilenc epizód született meg, úgy tervezem, hogy három naponta leközlök egyet, vágatlanul, minimális szerkesztéssel. Jó szórakozást hozzá!

(Forrás: Oláh Richárd - Facebook)