Elkezdődött a szezon

A századik mérkőzésemen győzelemmel debütáltam vezetőedzőként, a Szekszárd Bad Bones pedig győzelemmel rajtolt a MAFSZ Divizió 2 idei versenysorozatában.

(Fotó: Bratincsák Péter @Photopium)

Sajnos a felkészülési időszakban nem sikerült edzőmérkőzést összehoznunk, sőt, az edzéslátogatottság sem volt mindig optimális, így az első meccsünket Gaál Zoltán offensive coordinator és Vidák Szabolcs defensive coordinator társaságában arra kellett felhasználnunk, hogy éles helyzetben is ki tudjuk próbálni a pre-season alatt megálmodott és gyakorolt playeket, playcsoportokat.

Ezzel szemben szezonnyitó ellenfelünk, a Fehérvár Enthroners három felkészülési meccset játszott, és főleg offense oldalon nagyon sikeresen vette ezeket a felhozó összecsapásokat, rendszeresen 50 pont felett teljesítve. Házigazdáink így kellő magabiztossággal vághattak neki a bajnokságnak. 

Rögtön, még a mérkőzést megelőzően nehézségekbe ütköztünk, ugyanis a csapatbusz egy órás késéssel futott be a sárszentmihályi pályára. A játéktér egyébként nem volt tökéletes, kissé hepe-hupás volt, de játszottam már sokkal rosszabb minőségű pályán is, magasabb szinteken is. A késés miatt a mérkőzésre felkészülés, hangolódás sem sikerült közel sem tökéletesen, nagy rohanás volt az egész. Utána még egy negyedórát csúszott a kickoff is a mentő késése miatt. Szóval az előjelek nem voltak bíztatók.

A mérkőzés első negyede nagyon furcsára sikeredett. A hazai csapat elképesztően feszülten játszott, rengeteg büntetést (60 yard felett) kaptak, főleg unnecessary roughness miatt. Ráadásul olyan helyzetbe futottam bele, amivel a lassan kilenc éves edzői pályafutásom során eddig csupán egyetlen csapat esetében (a csapatot nem nevezem meg, mert így is az a hír járja, hogy utálom őket) találkoztam: ellenfél játékosai, edzői, segítői szólogattak be nekem és sértegettek. Elég érdekes volt, de ott sem álltam le velük kommunikálni, itt sem tartom szükségesnek, hogy reagáljak bármelyik megjegyzésre is. Egyébként főleg azt sérelmezték, hogy szabálytalanul játszunk és hogy túl mélyen megyünk és sérülést okozunk. 

Ezúton szeretném jelezni minden leendő ellenfelünknek, hogy jelenlegi és minden korábbi és jövőbeli játékosomnak azt tanítom, hogy mélyen és kőkeményen kell játszaniuk ezt a sportot. Ez nem sportszerűtlen, ez nem szabálytalan, ez football. Bármelyik korábbi vagy jelenlegi edzőtársamat vagy játékosomat megkérdezheti bárki nyugodtan, biztos, hogy mindenkitől azt a választ fogják kapni, hogy mindig azt az utasítást kapják a játékosaim, hogy ütközzenek keményen, mélyen, de szabályosan, a sportszerű keretek között. Nem fogok ezen változtatni.

A mérkőzés után a Facebookon egy - szerintem fehérvári hozzátartozó - “úriember” sportszerűtlenséggel, sőt csalással vádolt engem (az egyéb személyes sértések mellett). Nyilván, ez nem sokban foglalkoztat, de akkor is érdékes. Véleményét arra alapozta, hogy ötször volt bent a mentő a pályán fehérvári játékos miatt. Ezt is valóban sokféleképpen lehet interpretálni, mint ahogy azt is, hogy ebből három alkalommal én is láttam, ahogy az oldalvonalra érve azonnal ki is pattant a játékos a mentőautóból. De mindez lényegtelen, csak kissé értetlenül állok a szituáció előtt. A kommentet egyébként azóta törölték, így feltételezem, hogy az csak az első felindulásnak volt köszönhető.

Sokkal fontosabb, hogy mi történt a tényleges játék során. Az offense-ünk egy kicsit lassan kezdett, nem pörögtek teljes fordulatszámon, azonban már a legelső drive-tól kezdődően nagyon bíztató playeket produkáltak. A yardok nagy részét - ez az egész mérkőzésre igaz - a korábban a Wolves Juniors-nál és a Hurricanes-nél is linebackerként velem dolgozó, de a Bad Bones-hoz runningback-ként igazolt Novakov Dávid és az iranyító Gyarmati Máté futásai hozták. 

Az offensive line belső része nagyon hősiesen dolgozott, azonban az offensive tackle-ök munkája hagyott némi kívánnivalót maga után. Az elkapók sem jeleskedtek igazán. A mérkőzést végül sérülten (térdszalag részleges szakadása és bokazúzódás) végigjátszó fullback Ancsin Attila hasznos játékát is mindenképpen ki kell emelnem. 

A védelem nagy tűzzel kezdett és a lelkesedésük ki is tartott a meccs végéig. A legtöbb yardot a screen pass-ekből és a szélső futásokból szenvedtük el köszönhetően a linebacker sor rossz tolódása miatt. Sajnos a védelemben számtalan alkalommal előfordult, hogy nem azt játszotta néhány játékos, ami az adott playben a dolga lett volna, ami egyértelműen azt jelenti, hogy nem sajátította el minden játékos a playbookot. Ezen mindenképpen javítanunk kell az előttünk álló két hétben.

Úgy érzem, rengeteg hibával játszottunk mind a védelem, mind pedig az offense oldalán, de a hibák pontos feltérképezésével várnunk kell addig, amíg a mérkőzésről készült felvételt a hazai csapat a rendelkezésünkre bocsátja. A támadósorunk rengeteg pontot hagyott a pályán és számtalan esélyt adott az Enthroners számára, hogy maguk javára döntsék el a mérkőzést. Előre megbeszéltük Gaál Zoltán offensive coordinatorral, hogy aggresszív taktikát fogunk alkalmazni a negyedik kísérletek tekintetében - főleg, hogy a puntok gyakorlására az edzésidő szűkössége miatt nem volt elég idő -, de például egy alkalommal egy negyedik kísérletnél Gyarmati Máté irányító nagyjából 45 yardot menekült az összeomló zsebből hátrafelé, mielőtt sackelték. Nyilvánvalóan az ilyen szituációk cseppet sem segítik a csapatot. 

Az ehhez hasonló fordulópontoknak köszönhető, hogy félidőben már kettő ponttal (15-13) vezetett az Enthroners, majd előnyüket a második félidőben 21-13-ra növelték. Azt is szükségesnek érzem kiemelni, hogy amikor a hazaiaknál csillapodtak kicsit a kedélyek, főleg a második félidőben, sokkal jobban játszottak - nyilván ez nem is túl nagy meglepetés. Például a 12-es számú defensive backjüknek volt egy-két hatalmas playe. A Bad Bones összetartását, kitartását és mentális erejét dícséri, hogy bármilyen rossz helyzetben voltunk is, egy pillanatra sem adta fel egyik játékos sem. Előbb az offense kiegyenlített, majd egy remek defensive drive-ot követően nem egészen másfél perccel a vége előtt Gaál Zoltán alakulata visszakapta a labdát. A támadók éltek is a lehetőséggel, és 21 másodperccel a vége előtt megszereztük a vezetést. A hátralévő rövid időre is maradt bőven izgalom. Az egyébként vélhetően masszív agyrázkódással játszó rúgónk (és tight endünk), Greiling Mihály a pattogós squib kick helyett egyenesen a fehérvári returner kezébe rúgta a labdát, aki azt közel 50 yardon keresztül hordta vissza. A védelem azonban az utolsó 9 másordpercben is kitartott, a feldobott fehérvári passzt Poór Attila safety halászta le végetvetve ezzel a mérkőzésnek.

A végeredmény 28-21 lett.

A bírók munkáját főleg fehérvári oldalról sok kritikai érte mind a mérkőzés alatt, mind pedig azután. Voltak olyan kijelentések is, amelyek arra engedtek következtetni, hogy a hazaiak szerint vereségük oka a játékvezetők egyoldalú bíráskodásában keresendő. Részemről én azt érzem, hogy mindkét oldalon voltak kulcsfontosságú szituációkban vitatható, de legalábbis megkérdőjelezhető játékvezetői döntések. Azonban éppen azért, mert ez mindkét felet nagyjából azonos szinten sujtották, nem hiszem, hogy a végeredményre komolyabb befolyással lettek volna. 

Két hét múlva otthon fogadjuk az idénre újjáéledt Zala Predators csapatát. Addig pedig rengeteget kell dolgoznunk, hogy a nehezen összeszámolható mennyiségű hibát orvosolni tudjuk.