Sosem voltam igazán nagy tudója az egyéni sportoknak. Gyerekkoromban (még a Martinek-Mizsér-Fábián érában) rajongtam az öttusáért, ezen kívül még az úszást és a kajak-kenut követtem később is. Mindig is a csapatsportok vonzottak inkább.
Az atlétika ráadásul, hiába a sportok királynője, valahogy mindig is a látóteremen kívül maradt. Persze mondjuk Carl Lewis vagy éppen Usain Bolt nevét ismertem, de a legnagyobb sztárokon túl sosem terjedt sem a tudásom, sem az érdeklődésem.
Éppen ezért - leszámítva néhány városi futóversenyt - sohasem voltam atlétikai rendezvényen sem. Egészen tegnapig.
Az események teljesen véletlen alakulásának következtében (valójában Kenessey Csaba sportmédiás kollégámnak köszönhetően) tegnap ott lehettem a Nemzeti Atlétikai Központban, a Gyulai István Memorial nemzetközi versenyen.
