Én és a foci, Tizedik rész, Sose hátrálj meg!
Ez a rész sokat késett, váratott magára, de muszáj volt megvárnom, míg elmozdul pozitív, vagy negatív irányba a történet. A DIV I. győzelem után, csapatunk célja a küszöbön volt, a HFL bajnokság, 100% jóképűséggel persze. A csapatnak 2 hét szünetet adott az edzői gárda, utána ismételten edzések, felkészülés a tavaszi bajnokságra.
Kicsit messzinek tűnik, kicsit hosszú felkészülésnek, pedig ha belegondolunk, több felkészülés jobb eredmény. De ezt sokan nem értik. Sokan azt hiszik, a foci olyan mint a tenisz, vagy egy kondibérlet. Kifizetem az órákat, lejárok, ahogy időm, energiám engedi, ott annyit és úgy teszek hozzá, amennyit és ahogy kedvem van. NEM! A foci az ősidőktől csapatjáték, és ha látunk kiemelkedő teljesítményt is, egy elkapónak oda kell dobni a 70yardos egy kezes elkapáshoz a labdát, egy safetynek kell a pick-hez a fal nyomása az irányítón és így tovább. A foci nem csak edzés és mérkőzések örök folyamata. A foci egy kötelék, felelősség a társaim iránt, hogy a csapatjátékban a maximumot nyújtsuk, egymásért. Sok csapatban játszottam már, és minden csapatban egyszer csak felütötte fejét a "magyar amerikaifoci ördöge", mikor a létszám megcsappan. Akad 20 játékos aki komolyan veszi, nálunk jelenleg ez 10 ember. A többiek beleszarnak, majd csak akkor jönnek ha meccs lesz, vagy kifogásokat találva hárítják a felelősséget. Sajnos nem tudom, kinek a felelőssége ez, a vezetőké, vagy egymást kellene noszogatnunk az edzések miatt, mert mikor ezt láttam a csapatomon, arra gondoltam, edzek én is egyedül. Minek járjak le, töltsem ott az időmet, amikor magamnak is beoszthatom. Gondolkodtam másik sport párhuzamos űzésén, és eligazoláson is. Majd a számomra nagyon motiváló egyéniség, Farkas Géza, magyarázta, hogy ez csapatsport, egymásért, együtt, és akkor elgondolkodtam.
Kicsit nehéz felfogni, hogy egy hobbi sport, amiért én fizetek, idővel-pénzzel, amiért én izzadok, és én választottam, kötelezettségekkel jár. Van aki bélyeget gyűjt, van aki filmeket néz, vagy iszik, mindenkinek van hobbija, és kevés jár olyan kötelezettségekkel, mint a foci. A lényeg a lényeg, az edzésre nem járó csapattársaimnak üzenem, hogy nem érdekelnek a kifogások, én megcsinálom értük is és ott leszek az edzéseken. Nekem a foci nem csak hobbi, az életem.
Különben pozitív dolgokat vélek felfedezni, különösen a HFL háza táján, kezdve Bánfi és Macher kísérteties műsorával. Történelmi átigazolások, éles meccsek, és nagy visszatérők, csapat összeolvadások, mindezt valószínűleg a válogatott edzések hozták össze, jobban megismerték egymást azok, akik komolyan veszik.
Részemről az edzés megy tovább, készülök a jövő évre, várom a tavaszi HFL-t, remélem akkor lesz. Visszalépésről szó sem eshet, fejlesztem magam, ha kell egyedül, ha kell tizedmagammal. Figyelem a HFL meccseket, remélem életemben először majd találkozok a pályán Kovács Sanyival, remélem többen veszik komolyan majd az edzéseket is, és a 49ers legalább főcsoportdöntőt játszik majd.
Amióta focizok, folyamatosan érem el a céljaimat az életben, hol napok alatt, hol évek elmúltával, de a foci megtanított rá, és most neked is mondom kedves OLVASÓ, hogy soha ne add fel. Ha elesel, kelj föl, és menj tovább. Nem attól vagy erős hogy senki sem állít meg, hanem hogy nem hagyod hogy bármi hátráltasson.Ha elrontottad, felejts gyorsan, és koncentrálj a jelenre. Ne nézz vissza, a célod előtted van, és soha ne hátrálj meg!
Kicsit messzinek tűnik, kicsit hosszú felkészülésnek, pedig ha belegondolunk, több felkészülés jobb eredmény. De ezt sokan nem értik. Sokan azt hiszik, a foci olyan mint a tenisz, vagy egy kondibérlet. Kifizetem az órákat, lejárok, ahogy időm, energiám engedi, ott annyit és úgy teszek hozzá, amennyit és ahogy kedvem van. NEM! A foci az ősidőktől csapatjáték, és ha látunk kiemelkedő teljesítményt is, egy elkapónak oda kell dobni a 70yardos egy kezes elkapáshoz a labdát, egy safetynek kell a pick-hez a fal nyomása az irányítón és így tovább. A foci nem csak edzés és mérkőzések örök folyamata. A foci egy kötelék, felelősség a társaim iránt, hogy a csapatjátékban a maximumot nyújtsuk, egymásért. Sok csapatban játszottam már, és minden csapatban egyszer csak felütötte fejét a "magyar amerikaifoci ördöge", mikor a létszám megcsappan. Akad 20 játékos aki komolyan veszi, nálunk jelenleg ez 10 ember. A többiek beleszarnak, majd csak akkor jönnek ha meccs lesz, vagy kifogásokat találva hárítják a felelősséget. Sajnos nem tudom, kinek a felelőssége ez, a vezetőké, vagy egymást kellene noszogatnunk az edzések miatt, mert mikor ezt láttam a csapatomon, arra gondoltam, edzek én is egyedül. Minek járjak le, töltsem ott az időmet, amikor magamnak is beoszthatom. Gondolkodtam másik sport párhuzamos űzésén, és eligazoláson is. Majd a számomra nagyon motiváló egyéniség, Farkas Géza, magyarázta, hogy ez csapatsport, egymásért, együtt, és akkor elgondolkodtam.
Kicsit nehéz felfogni, hogy egy hobbi sport, amiért én fizetek, idővel-pénzzel, amiért én izzadok, és én választottam, kötelezettségekkel jár. Van aki bélyeget gyűjt, van aki filmeket néz, vagy iszik, mindenkinek van hobbija, és kevés jár olyan kötelezettségekkel, mint a foci. A lényeg a lényeg, az edzésre nem járó csapattársaimnak üzenem, hogy nem érdekelnek a kifogások, én megcsinálom értük is és ott leszek az edzéseken. Nekem a foci nem csak hobbi, az életem.
Különben pozitív dolgokat vélek felfedezni, különösen a HFL háza táján, kezdve Bánfi és Macher kísérteties műsorával. Történelmi átigazolások, éles meccsek, és nagy visszatérők, csapat összeolvadások, mindezt valószínűleg a válogatott edzések hozták össze, jobban megismerték egymást azok, akik komolyan veszik.
Részemről az edzés megy tovább, készülök a jövő évre, várom a tavaszi HFL-t, remélem akkor lesz. Visszalépésről szó sem eshet, fejlesztem magam, ha kell egyedül, ha kell tizedmagammal. Figyelem a HFL meccseket, remélem életemben először majd találkozok a pályán Kovács Sanyival, remélem többen veszik komolyan majd az edzéseket is, és a 49ers legalább főcsoportdöntőt játszik majd.
Amióta focizok, folyamatosan érem el a céljaimat az életben, hol napok alatt, hol évek elmúltával, de a foci megtanított rá, és most neked is mondom kedves OLVASÓ, hogy soha ne add fel. Ha elesel, kelj föl, és menj tovább. Nem attól vagy erős hogy senki sem állít meg, hanem hogy nem hagyod hogy bármi hátráltasson.Ha elrontottad, felejts gyorsan, és koncentrálj a jelenre. Ne nézz vissza, a célod előtted van, és soha ne hátrálj meg!
Folyt. Köv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése