Jumi és a foci - Kilencedik rész

Én és a foci, Kilencedik rész, A csalódás

Az DIV 2 arany, és az első válogatott keretszűkítés után, izgatottan vártam a tavaszt, a másodosztály kihívásait, és a válogatott további edzéseit. A (szerintem nem megérdemelt) D MVP cím is megerősített abban, hogy többet kell dolgoznom, ha az álmom be akarom váltani, hogy külföldön játszhassak. Elkezdtem újra szomjazni a focit, elemzéseket, videókat néztem, ráálltam a diétára, kondizni kezdtem újra. 

A Decathlonba jelentkeztem munkára, ahol a 4. körben elutasítottak, mert szerintük túl sokat foglalkozom a sporttal. Az áruházlánc szlogenjét idézve, "Sportból a legtöbbet", nem értettem a dolgot.

A DIV I. et (én 106 kilósan), egy szoros Mustangs elleni mérkőzéssel kezdtük, ahol az új cipőmtől begörcsöltem. (Mindig törjétek be a cipőt!!!!) (Ja és köszi Elek Ádi hogy segítettél eastbayről rendelni!). 

Elkezdtem a Bulldogs weboldalán a cikkeket írni, edzést tartani rookieknak, szóval szépen kezdett újra teljessé válni a foci szerepe az életemben. 

A második meccset a feltuningolt Miskolc Steelers ellen játszottuk (itt már csak 103 kg voltam), és nyertük meg, a számomra nagy becsben tartott, ám már nem a régi formában lévő Vasyl Yordan-t megtisztelő volt sackelni, és ha bár idén eléggé 'kiszúrtak velem' (behoztak középre, és egy biztonsági, türelmes, olvasós Linebacker szerepét kaptam), még egy picket is sikerült összehoznom. A meccs után egy dopping ellenőrzésen vettem részt, a délután 5-kor végződő meccset követően este 8-ig a pisi szetartáson voltam, amit feletébb felháborítónak tartottam akkor, ma már nevetek. Az ember fizet a sportért, fizet a meccsért, majd az idejét is elveszik. (Különben január óta, újra a Straight Edge mozgalom híve vagyok, se alkhol, se kábítószer, se semmi.) 

A meccs után 1 hónap szünet volt a következő meccsig, jöhetett a válogatott összetartó tábor. Az valami eszméletlen jó volt. Megtanultam mi az a Fütyeszholding, hogyan kell elSótizni, ültem egy asztalnál a Wisdom dobosával, találkoztam Szücsivel, rájöttem hogy a Sharks túl messze van mindentől, és William Goldenberg még azt is a tudtomra adta, hogy "Edző bacsi first, mutherfucker!" 

Aztán jöhetett a várva várt Gorillaz-Újpest meccs. A szezon két legesélyesebb csapata, eszméletlen kemény bevonuló zenék*, és hát egy igen kemény meccs. A dunaújvárosi srácok, valószínűleg a vasgyárban dolgoznak mind, de biztos hogy sűrűn emelgetik a súlyokat. A 25-ös bácsi végig szidta anyukámat, ami annyira nem tetszett, hiszen előző nap végig az állatkórházban voltam, a kutyámat műtötték, nem voltam lelkileg a toppon. A meccset elveszítettük, nem is kis arányban, az Offense össze szarta magát, vagy nem tudom, a Defense elfáradt, kikaptunk ennyi a lényeg. Ezzel lecsúsztunk a bajnokságban, és a Raptorok bedobott fehér törülközője sem segített, Wildcard körbe jutottunk, a Mustangs ellen játszottunk a továbbjutásért. Ekkor a csapat feltámadt, mármint a csapatszellem, a tavalyi dicsőséges önelégedettség szinte mindenki fejéből elszállt, jókor jött a gorilla-pofon. A Mustangsból úgy felkészültünk, mint stréber a matekból, persze nem volt titok, a Dunaújváros volt a célpont. A Mustangsot átlépve, jöhetett a nagy falat, a Gorillaz.

El is érkezett a napja, extázisban ébredtem. A bosszú lebegett a szemem előtt, és kicsit arra hasonlított az érzés, mikor a hurkák először találkoztak a Wolves-szal. A mérkőzés ismét szoros volt, és kemény, a súlyokat a fiúk azóta sem felejtették, ám itt jókedvvel érkeztem, és semmi sem fáj jobban az ellenfélnek, mint mikor mosolyogva telibevágod. A 25-ös fiúnak valami baj történt a vállával, innen üzenem hogy Isten nem ver bottal, és jobbulást. A meccsen az izgalomtól elkezdtem hányni, pedig nem is találkoztam Bécivel a válogatott tábor óta. A meccset megnyertük, irány a döntő!! Időközben jött a válogatott nyári beosztása, szinte egész nyáron foci,majd megvesztem az örömtől. 

A döntőt Miskolcon rendezték, nem is volt csoda, a páros döntőn két miskolci csapat is szerepelt. Itt ki is térek arra, amit egész évben a Renegades mutatott, le a kalappal, nekik is van egy Elekük, Lakatos Bence állnéven. A döntőt egy keményebb Steelers ellen játszottuk, (sikerült 97 kg-ra fogynom, mindenféle koplalás nélkül) bár az egész szervezés, vagy nem is tudom, szörnyű volt. A páros döntőkhöz képest, egy alapszakasz meccsen több néző van, a kamu elvisz (kisbetűvel igen, mert az igazit nagyon szeretem) valami elképesztő béna volt, és hogy a bizti őrök nem engedtek át sehol sehova, na legalább a közbiztonság jó volt. A meccsen látszott, a miskolciak is készültek, mint mondtam keményedtek, elég szoros volt az eleje. Abban bíztunk, hogy majd elfáradnak a nagydarabok, de a nap is felhők közé bújt, és az erőnlét sem volt annyira csapnivaló mint gondoltuk. Ekkor eszembe jutott Sződy Feri egyik playe, a crazy, és rájöttem, ha kicsit 'megőrülök', nem fogják tudni mi is következik, minden felkészülés hiába való lesz. A személyes stratégiám működött, a szökdécselés annyira megzavarta a falat, hogy többször is sikerült odaérnem Yordanhez, és sackelnem őt, persze ehhez a védő társaim is hozzá járultak rendesen, hamar vissza tudtuk adni a támadóinknak a labdát. 

Nyertünk. Bajnokok lettünk, ám ez a győzelem mégis olyan más volt, olyan semmilyen. Lehet azért mert vidéken volt a döntő, lehet azért mert nem iszok alkoholt, nem tudom de nem volt olyan átütő. 

Ezek után kiderült, hogy a válogatott szünetel, a nyári programok elmaradnak, számomra még egyenlőre érthetetlen, de majd csak lesz valami. A 'fejezet' címe a csalódás, hiába nyertünk idén, személyes sikerekben nem volt annyi részem, mint amennyi munkát beletettem a dolgokba, ráadásul a csapatunk ősszel nem indul semmilyen bajnokságban, ami egy 6 meccses bajnokság után nagyon nagyon hosszú kihagyást jelent tavaszig. 

A hosszú offseasonban gondoltam vendégjátékos lehetnék valamelyik HFL csapatnál, de nem akartam ezzel izgatni a kedélyeket, helyette másik sportág mellett döntöttem, és ősszel egy Szerbiában tartandó edzőtáborban is részt veszek.

Az első osztályról azt gondolom, hogy a Mumus a Gorillaz, aki rajtuk át tud lépni az bajnok lehet, de VIGYÁZAT! Ők nem hakapeszik, odateszik!!! A DIV 2nél azonban jóval kevesebb csapat indul, és kevesebb a mérkőzés, ez rontja a színvonalat kicsit, de idővel biztosan jó irányba változnak majd a dolgok.

Folyt. köv.