2014. október 9., csütörtök

Hurricanes a HFL-ben

Már egy ideje adós vagyok a HFL versenysorozattal kapcsolatos beszámolóval, úgyhogy íme:

A nyitómérkőzésünket egy epikus összecsapás során 59-44 arányban hazai pályán hozni tudtuk a nagy rivális Docler Wolves ellenében. Amerikai terminológiával élve a védelem a második félidőben franchise rekordot jelentő öt labdát szerzett, nagyban hozzájárulva a comeback-hez. De erről a mérkőzésről már írtam korábban.

Nézzük inkább, mi történt utána!


A második körben a Hurricanes Győrbe látogatott – volna. Ez a mérkőzés azonban elmaradt az időjárás viszontagságai miatt. Nevezetesen használhatatlanná ázott a pálya. A mérkőzés vasárnap lett volna, a házigazda csapat pénteken jelezte, hogy halasztást kértek. Beleegyeztünk és így a győri összecsapás új időpontban, október 11-én kerül megrendezésre.
Itt azért tennék egy kis kitérőt. Tavasszal, a CEI versenysorozatban ugye pontosan ugyanilyen szituációban voltunk mi is, az eső úgy feláztatta a pályánkat, hogy az üzemeltető nem engedélyezte a használatát, kértük a mérkőzés elhalasztását. Akkor – bár budapesti ellenfélről volt szó, tehát még az utazás lemondása sem lehetett tényező – a szövetségi döntés az volt, hogy a mérkőzést 0-20-szal a CowBells nyeri meg. Most nem volt akadálya a halasztásnak. Elgondolkodtató, azt hiszem. Nem mintha ez számunkra gondot jelentene, a Budapest Hurricanes jobban szereti a pályán eldőlő kérdéseket, nem hiszünk abban, hogy a tárgyalóasztal mögött kellene ezeket a döntéseket meghozni.

Míg mi az esőszünet miatt pihentünk, a Rozsnyai úti pályán a Docler Wolves 24-0 arányban gázolta le az Újbuda Rebels néven induló CowBells-t.

A harmadik körben mi látogattunk el a Sport11 (korábban SportMaxx) pályára a CowBells vendégeként. Érdekesség, hogy a HFL versenykiírása azt tartalmazza, hogy lelátóval rendelkező pályán kell a mérkőzéseket megszervezni, azonban – állítólag – a CowBells azon kifogása, hogy nem tudnak megengedni maguknak lelátós pályát, elég volt a szövetségnek ahhoz, hogy elfogadják a Sport11 műfüves pályáját HFL pályának. Ráadásul az említett, újbudai pálya rövidebb – és szerintem keskenyebb is – mint a szabvány pályák.
Nem számít, második HFL mérkőzésünk itt került megrendezésre. Az első félidőben igen rosszul teljesített a védelmünk és az offense sem remekelt, így ismét hátrányban fordultunk félidőben. A második félidőben aztán nekünk jött ki jobban a lépés és végül egy 99 yardos comeback drive-val és egy utolsó perces interceptionnel egy ponttal nyerni tudtunk, 28-27 arányban.

A Docler Wolves eközben fölényesen, 44-19 arányban verte otthonában a Győr Sharks csapatát.

Rákövetkező héten hazai pályán fogadtuk a CowBells-t. Ezúttal hiába kezdtünk jobban és vezettünk félidőben, a védelem egy pocsék második félidőt produkált és az offense sem tudta hozni a Wolves ellen mutatott formáját, így egy szokatlanul nagy vereségbe futottunk bele, 27-44 lett a vége.

Már a korábbi években is kiderült, hogy nem nagyon fekszik nekünk a Rebels/Cowboys játéka. Meglehetősen egyszerű játékot játszanak offense és defense oldalon is, alapvetően a fizikai erőre hagyatkozva. Ráadásul azt gondolom, hogy mentálisan sem vagyunk ezeken a meccseken toppon. Az ellenük játszott mérkőzések nem olyanok, mint a Docler Wolves elleni rivalry-k, amiken szinte mindig gyakorlatilag extázisban játszanak a srácok, bőven 110%-ot kihozva magukból. Ráadásul én szerintem még nem találkoztam náluk sportszerűtlenebb csapattal, ami ellen nem jó játszani – ez mondjuk pszichikai hadviselésként felfogva jó taktika lehet. Jelenlegi vezetőedzőjük, Karim Trabelsi például egy jópofa, mókás figura, kedvelem is, de amikor a pálya szélén áll, akkor ... az én értékrendem szerint vállalhatatlan. De alapvetően a CowBells csapatáról elmondható, hogy az általuk képviselt játékstílus igen messze esik attól, amit én az amerikai football szellemiségével összeegyeztethetőnek érzek. De ez nyilván az én problémám. (Erre egy nagyon szórakoztató példa: A Sport11-ben megrendezett meccs utolsó perceiben Szobonya Bence linebacker révén interceptiont szereztünk. A visszahordás a mi csapatzónánkban ért véget, értelemszerűen zúdultak be a CowBells játékosok is. Végetért a play és én mentem a spot felé, de a 66-os számú CowBells offensive lineman az edzői zónában ácsorgott. A srác körülbelül 20-25 centivel lehet magasabb nálam. Ahogy menni akartam, útban volt a srác és kicsit a pálya felé tessékeltem. Tényleg nem löktem rajta nagyon, de ő, mintha legalábbis Hulk dobta volna odébb, kivetődött a pályára és a hátán fekve, széttartott kezekkel reklamált. Aztán odamentem hozzá, felsegítettem és megkérdeztem, hogy mi volt ez, nevetve mondta, hogy egy próbát megért. Jót nevettünk az eseten és a meccs utáni kézfogásnál is, de azért alátámasztja valamennyire az előbb leírtakat.) Az viszont kétségtelen, hogy az általam egyébként emberileg és szakmailag is elég nagyra tartott Németh Gyula ügyes kis védelmet rakott össze, nagyon jól tudják kamatoztatni a hegyomlás-méretű falembereik fizikai adottságait. A CowBells offense-e – mint már utaltam rá – nagyon egyszerű. Éppen ezért hatványozottan bosszantó, hogy képesek voltak ennyi pontot szerezni ellenünk. Gyakorlatilag az unbalanced formációval és trap play-ekkel darálták végig a védelmünket mindkét összecsapáson, kihasználva elsősorban az offensive line-juk fizikai dominanciáját és a defensive line-unk fájó rutintalanságát.

Az is szomorú, hogy a 2012-es HFL döntő után megint felbukkant az a negatív kölcsönhatás, ami megjelenik offense és defense között egy rosszul sikerült mérkőzésen. Egyrészt, amikor a defense-nek nem megy a játék és folyamatosan kapja a pontokat, az offense-re egyre nagyobb nyomás nehezedik, kénytelen egyre jobban kapkodni, egyre többet kockáztatni, aminek pedig egyenes következménye, hogy egyre többet hibázik. Másik oldalról, pedig, amikor az offense folyamatosan pontok nélkül fejezi be a drive-okat, akár eladott labdával és/vagy rossz field positionnel, akkor a defense-re nehezedik extra nyomás, többet kell a pályán lenniük, nagyobb szükség van minden egyes yardra, arra, hogy a drive mielőbb véget érjen, ami szintén az egyre szaporodó hibákhoz vezet. A növekvő nyomás meg sok esetben feszültségeket is kelt a csapatokban, ami további negatív hatással vannak a teljesítményre. Ez az öngeneráló körforgás lett a múlt heti mérkőzésen a vesztünk.

A második CowBells meccsünkkel egyidőben a Docler Wolves hazai pályán is nagyarányú, 58-19-es győzelmet aratott a Győr Sharks ellen.

Pillanatnyilag így áll a HFL tabellája:

1. Docler Wolves 3-1 183:93
2. Budapest Hurricanes 2-1 110:113
3. Újbuda Rebels 2-2 92:88
4. Győr Sharks 0-3 47:123

Bár a Budapest Hurricanes elég komoly pofonba futott bel múlt héten, mégis pillanatnyilag mi jobb helyzetben várhatjuk a folytatást a CowBells-hez képest. Legalábbis, ha a papírformát nézzük. A Hurricanes ugyanis még két meccset játszik a Győr Sharks és egyet a Docler Wolves ellen. Ezzel szemben az Újbuda Rebels-nek még egy Wolves és egy Sharks meccs van hátra. A CowBells-t nem látom képesnek arra, hogy a Wolves ellen győzni tudjon, ugyanis ellenük nem jön ki ez a fizikális fölényük, amivel minket le tudtak győzni. Márpedig akkor papírforma szerint, a Sharks-ot legyőzve 3-3-as összesítéssel végeznek. Ebben az esetben nekünk „csak” annyi a dolgunk, hogy oda-vissza megverjük a Sharks-ot és akkor egy vereséggel, 4-1-es mérleggel, biztos rájátszásba kerülő csapatként nyugodtan várhatjuk a Wolves elleni utolsó alapszakasz mérkőzésünket. Matematikailag még a Wolves is elbukhatja a rájátszást, ahhoz azonban ki kellene kapnia a CowBells-től és tőlünk is. Sőt, matematikailag még akár a Sharks is rájátszásba juthat, amennyiben a hátralévő három mérkőzésüket megnyerik és a Wolves megveri mind a CowBells-t, mind pedig a Hurricanes-t. De a realitás talaján maradva valószínűbbnek látszik, hogy zsinórban harmadszor is Hurricanes-Wolves döntőre kerül sor 2014. november 15-én.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése