Jumi és a foci - Ötödik rész

Én és a foci, ötödik rész, Az utazás

A győztes junior szezon után, mivel a 20at betöltöttem, véglegesen felkerültem a felnőttek közé. Az 57es junior mezt 52re cseréltem volna, de az foglalt volt, így lettem 7es. Kovács-Sződy-Zagyva hármas (akkor még Koroknai is) remek edző brigád volt, fel is adták a leckét, hiszen a náluk évek óta biztosan játszó emberekkel kellett felvenni a versenyt a játék lehetőségért. 

Nem könnyítette a dolgomat, hogy 11 linebacker volt a poszton. (Nem véletlen volt a kedvencem mikor 3-5-3-at játszottunk.) A téli alapozások során egy 60 oldalas playbookból írtunk tesztet, ahol elsőre megbuktam, majd másodikra átmentem.(Innen üzenem Francsinak, puskáztam.) 

Ez a rész nem véletlen kapta "Az utazás" címet. Az osztrák bajnokságban indultunk, plusz a Hurricanes pálya Fótligetről (ahol laktam) másfél-két óra tömegközlekedés, így az este 10-kor végződő edzes után éjfélre értem haza, érettségire készülve így mindig a buszon tanultam. 

A nyitó meccsünket elbuktuk, egy igen szoros mérkőzésen, a táj, az élmény feledhetetlen, habár a 14 órás busz is hagyott maradandó nyomokat a lelkemben. Anyagilag is olykor megterhelő volt, tagdíj plusz két utazás Tirolban egy hónap alatt, majdnem 40ezer csak a sportra. 

Csapattársaimmal folyton próbáltam versenyezni, megtanultam a kézjeleket, többet edzettem, próbáltam nélkülözhetetlen lenni, talán ezért lettem kezdő, nem tudom. 

A többi meccsünket nagy fölénnyel nyertük, Highscoring offense, kőkemény defense. Jöttünk mentünk Ausztriába, szinte már fejből tudtuk az utat, a tanulás háttérbe szorult, tartottuk Cseh Tomival a heti 10-11 edzést, az érettségit mégis évfolyam elsőként tudtam le, bár az egyéni eredményemre nem vagyok büszke. A sport és az utazás volt a mindenem, a továbbtanulásról is elfeledkeztem, a gyors meggazdagodást pedig az MLM cég áfonyás terméke tette elérhetővé (elméletben legalábbis) amit árultam. 

A szezon alatt a bal térdemről letört egy kis porc darab, ettől hatalmasra dagadt a térdem, fájt minden lépés. De az edzéssel nem álltam le, az orvos leszívta a vizet a térdemből, gond letudva. 

Az elődöntő igen kemeny volt, a defense nem volt a csúcson, de az offense rengeteg pontot vitt (a két csapat együtt több mint 100at), így döntőbe jutottunk. 

Hatalmas élmény volt. A magyar himnuszt hallgattuk, Tirol tartományban, pénzelt játékosokkal tűzdelt ellenféllel, akar egy válogatott mérkőzés, ahol kis hazánkat képviseljük. A mérkőzést végül 1 TD különbséggel elveszítettük, de ennél szebb, keményebb ezüstöt elképzelni sem tudok. Jöhetett a 14 órás buszozás haza. Sosem jó vesztesen haza buszozni, de aznap nem zavart. Csak az számított hogy haza érjek, hogy véget érjen a fél éves utazás. 

Folyt. köv.