Azt gondolom, kijelenthetjük bátran, hogy Ausztria 2011 után ismét remek bajnokságot rakott össze. A kontinensviadal alapszakasz mérkőzéseit helyszínen átlag 3000 ember nézte, míg a döntőre a bécsi Ernst-Happel Stadionban több, mint 25000 néző volt kiváncsi. Ebben persze óriási szerepet játszott az a tény is, hogy a hazai csapat a döntő egyik résztvevője volt.
De a döntő csak az Európa-bajnokság záró akkordja volt, lássuk, mi történt az utolsó két napon!
Pénteken késő délután került megrendezésre az első helyosztó mérkőzés, melyen az A és a B csoportot utolsó helyen záró csapatok az Európa-bajnokság ötödik helyéért csaptak össze. Dánia és Svédország egyaránt győzelem nélkül, kettő vereséggel zárták az alapszakaszt, ám míg a svédek két viszonylag szoros mérkőzésen maradtak alul, addig Dánia két súlyos pofonba szaladt bele. Így az előjelek egyértelműen a sárga-kékeknek kedvezett.
Ennek ellenére egy őrült, sok hibával teletűzdelt, de felettébb kiegyenlített mérkőzést láthattunk. Hogy mennyire nem lehetett leírni Dániát ezen az összecsapáson, azt mi sem példázza jobban, mint hogy a harmadik negyedben 8 pontos vezetést tudtak szerezni. Kasper Skyun Jensen, Dánia irányítója sokkal összeszdettebben játszott, mint a csoportkör két mérkőzésén, mellette a futójáték is gördülékenyebben haladt, közel 170 yardot hoztak össze a runningbackek (főleg Marco Kleinnibbelink Rysgaard és Lars Hyrsting Larsen). A negyedik negyedre aztán összekapta magát a svéd csapat is, rendre megálljt parancsoltak a dán offense-nek. A mérkőzésen a svéd offense-t egyébként az eredetileg második számú QB, Anders Hermodsson irányította. Az utolsó játékrészben ő is pontosabban játszott, a dán védőkön a fáradtságát és feszültségét kihasználva előbb Amat Jobe majd Per Lindelöf elkapók kezébe dobott egy touchdown-passzt. Ezzel Svédország 24-17 arányban legyőzte Dániát és az ötödik helyen végzett.
Szombat kora délután következett a bronzmérkőzés, melyen a saját csoportjukban egy-egy győzelemmel és vereséggel végző második helyezett Franciaország és Finnország csapott össze. Egyértelműen Franciaország tűnt az esélyesebbnek, és bár a két csapat egy nagyon szoros meccset játszottak, fej-fej mellett haladva, de a gallok egy percre sem adták át a vezetést északi szomszédaiknak. Érdekes módon a két csapat statisztikai adatai nagyon hasonlítottak egymásra, főleg ami az arányokat illeti. Mindkét csapat nagyjából fele-fele arányban futott és passzolt. A francia oldalon a futott yardok nagyrészét (több, mint 200 yardot) a csoportkörben is remekül teljesítő Nguendjo Stephen Yepmo szerezte, a finneknél pedig 130 yard felett teljesített Veikka Lehtonen. Finnország futott yardjainak közel egyharmadát egyébként Mirko Kadmiry irányító szerezte, aki emellett 50% alatt passzolva 123 yardot és 2 TD-t hozott össze. A gallok irányítója, a 38 éves Perez Mattison inkább a zsebből passzolt, de ő sem játszotta élete meccsét, 50% körüli pontossággal passzolt, egy eladott labdája mellett ugyan 200 yard felett teljesített 3 TD passzal.
Egy kiegyenlített és kissé unalomba fulladt mérkőzésen végül Franciaország 35-21 arányban győzni tudott.
Kora este pedig elérkezett a mérkőzés, ami lezárta a hat csapat idei küzdelmeinek sorozatát, az európa-bajnoki döntő. Nem csak az osztrákok, hanem azt hiszem, számos pártatlan szurkoló (főleg azok, akik a helyszínen nézték meg a mérkőzést) azért szorítottak, hogy Ausztria játsza a döntőt, ha másért nem is, hát azért, mert így a közönség hangulata garantált volt. Ausztria és Németország találkozójára a helyszínen, a Prater (Bécs) közepén található Ernst Happel Stadionban közel 27000 néző volt kíváncsi, televízión és interneten keresztül pedig a becslések szerint további nyolcvanezer ember követte az eseményeket.
A mérkőzés első negyedében nagyon látványos dominanciával játszottak a vendég németek. Bár pontot a negyed utolsó perceiig pontot egyik csapat sem tudott szerezni, főleg az újra és újra megvillanó védelmeknek köszönhetően, illetve annak, hogy mindkét csapat remekül megfogta az ellenfél futásait. Aztán jöttek Németország pillanatai. Előbb egy puntot blokkoltak, mely így Ausztria 26 yardos vonalán ment ki, onnan Marco Ehrenfried feldobta a labdát, melyet Niklas Römer elkapott, megszerezve Németország első pontjait. A következő drive-ban pedig tovább romlott Ausztria helyzete, először sackelték Christoph Gross irányítót, majd egy screen passz után kiütötték a német védők a labdát Thomas Haider receiver kezéből és a német védők meg sem álltak az osztrák end zone-ig.
A második negyed sokkal kiegyenlítettebb játékot hozott. Az osztrák secondary kezdett magára találni (ki kell emelni a Raiffeisen Vienna Vikings klasszis hármasa, Stefan Ruthofer, Andreas Lunzer és Benjamin Bubik defensive backek nevét), labdákat szereztek, míg az offense egy elképesztően hosszú, majdnem az egész negyeden átívelő drive-ot tudott végigvinni, melyet egy mezőnygóllal fejeztek be. A következő német drive Lunzer cornerback kezében ért véget és az azt követő osztrák támadássorozat végén Gross végre touchdown passzt tudott adni. A félidőben 14-9-es állással vonultak pihenni a csapatok.
A harmadik negyedben ismét kiegyenlített játék következett, főleg a defense-ek domináltak. Egy német three-and-outot követő drive-okban előbb Gross, majd Ehrenfried is interceptiont dobott. Érdekes, hogy a második félidőre mindkét csapat új felfogással jött ki a pályára. Ausztria felhagyott a belső futásokkal (hiszen Andreas Hofbauer running backet rendre megállították) és a hosszú passzokkal, inkább rövid passzokkal és screenekkel haladtak előre. Németország szintén visszavett az egyáltalán nem működő futásokból (a korábbi mérkőzéseken remeklő Danny Washington az egész mérkőzés alatt mindössze 37 yardot futott 16 próbálkozásból) és leginkább arra épült a játékuk, hogy Ehrenfried feldobta a labdát, leginkább Jan Hilgenfeldtnek és Römernek. A negyed végén Ausztria ismét egy hosszú drive-ot vezetett, melynek során egészen a németek két yardos vonaláig jutottak.
A negyedik negyedet tehát remek field positionnel és három futással kezdte a hazai válogatott, a harmadik próbálkozásra pedig a running back-ként szerepet kapó linebacker Philipp Margreiter a német end zone-ban landolt. A touchdownt követően ezúttal az osztrákok két pontos kísérletet válaszottak, melyet Gross meg is futott. Lüktető, elképesztő defense játékokat hozó percek következtek. Négy perccel a negyed vége előtt Németország Hilgenfeldt jóvoltából egy field goallal egyenlíteni tudott, melyre aztán az osztrákoknak nem volt már válasza, újabb pontokat Németország sem tudott szerezni. Következett a hosszabbítás.
A hosszabbításban a csapatok az ellenfél 25 yardos vonaláról indultak. Támadott Németország, de az első két kísérlettel mindössze 2 yardot tudtak haladni. 3&8 szituációnál (ahogy az már várható volt az elmúlt negyedekben látottak alapján) Ehrenfried feldobta a labdát, a Matthias Rebl (aki egyébként a secondary gyenge pontja volt ezen a meccsen) leütötte azt az end zone-ban, majd mutatta az incomplete pass egyezményes jelét. Repült erre a játékvezetői zászló, az ítélet unsportsmanlike conduct. Ahelyett, hogy elhalt volna a német támadás, a játékvezetés visszaadta nekik a támadás lehetőségét, mellyel élt is a vendég válogatott és Ehrenfried touchdown passzal vezetéshez juttatta csapatát.
Ausztriának ezt követően mindenképpen 7 pontot kellett szereznie, ellenkező esetben nyert volna a vendég csapat. Egy passzt követően first downt szerzett Ausztria, majd egy elképesztő trükkös játékot hívott Jakob Dieplinger vezetőedző. Miután felálltak a csapatok, Gross elkezdett magyarázni, a jobboldali guard mögé állva, mintha éppen a blokkolási sémát akarná tisztázni, majd hirtelen a center hátradobta a labdát Hofbauer running backnek (ezt nevezik direct snapnek). A futó tovább passzolta (hátrafelé) a labdát az egyik osztrák elkapónak, aki pedig előre dobta az addigra már az end zone-ban várakozó Gross-nak. Kiegyenlített Ausztria.
A hosszabbítás harmadik drive-ját a hazai csapat kezdte meg, egy sikeres passz és két rövid futást követően negyedik kísérletre Christopher Kappel mezőnygólt szerzett. Jöhetett Németország. Egy hosszú passzt követően vészesen közel került a német offense az end zone-hoz. És ekkor gyakorlatilag megismétlődött a hosszabbítás első drive-ja. Az osztrák defense gyönyörűen megállította a német támadást, harmadik kísérletre sackelte a védelem Ehrenfriedet. Azonban a sack után repült a zászló és a játékvezetők ismét unsportsmanlike conduct büntetéssel súlytották a hazai csapatot, pedig maximum valami odaszólás lehetett. Hosszabbítás rájátszásában ilyen büntetést bedobni azt gondolom, nagy játékvezetői hiba. Azonban a büntetés megtörtént, támadhatott tovább Németország, és ahogy azt tették a hosszabbítás első drive-jában, ezúttal is éltek a lehetőséggel. Ehrenfried egy kemény passzal találta meg az end zone közepén Römert és ezzel véget is ért a mérkőzés, Németország nyert 30-27 arányban megvédve ezzel az európa-bajnoki címét.
De a döntő csak az Európa-bajnokság záró akkordja volt, lássuk, mi történt az utolsó két napon!
Pénteken késő délután került megrendezésre az első helyosztó mérkőzés, melyen az A és a B csoportot utolsó helyen záró csapatok az Európa-bajnokság ötödik helyéért csaptak össze. Dánia és Svédország egyaránt győzelem nélkül, kettő vereséggel zárták az alapszakaszt, ám míg a svédek két viszonylag szoros mérkőzésen maradtak alul, addig Dánia két súlyos pofonba szaladt bele. Így az előjelek egyértelműen a sárga-kékeknek kedvezett.
Ennek ellenére egy őrült, sok hibával teletűzdelt, de felettébb kiegyenlített mérkőzést láthattunk. Hogy mennyire nem lehetett leírni Dániát ezen az összecsapáson, azt mi sem példázza jobban, mint hogy a harmadik negyedben 8 pontos vezetést tudtak szerezni. Kasper Skyun Jensen, Dánia irányítója sokkal összeszdettebben játszott, mint a csoportkör két mérkőzésén, mellette a futójáték is gördülékenyebben haladt, közel 170 yardot hoztak össze a runningbackek (főleg Marco Kleinnibbelink Rysgaard és Lars Hyrsting Larsen). A negyedik negyedre aztán összekapta magát a svéd csapat is, rendre megálljt parancsoltak a dán offense-nek. A mérkőzésen a svéd offense-t egyébként az eredetileg második számú QB, Anders Hermodsson irányította. Az utolsó játékrészben ő is pontosabban játszott, a dán védőkön a fáradtságát és feszültségét kihasználva előbb Amat Jobe majd Per Lindelöf elkapók kezébe dobott egy touchdown-passzt. Ezzel Svédország 24-17 arányban legyőzte Dániát és az ötödik helyen végzett.
 |
| A svéd válogatott a mérkőzés előtt |
Egy kiegyenlített és kissé unalomba fulladt mérkőzésen végül Franciaország 35-21 arányban győzni tudott.
 |
| Yepmo és a francia offense |
A mérkőzés első negyedében nagyon látványos dominanciával játszottak a vendég németek. Bár pontot a negyed utolsó perceiig pontot egyik csapat sem tudott szerezni, főleg az újra és újra megvillanó védelmeknek köszönhetően, illetve annak, hogy mindkét csapat remekül megfogta az ellenfél futásait. Aztán jöttek Németország pillanatai. Előbb egy puntot blokkoltak, mely így Ausztria 26 yardos vonalán ment ki, onnan Marco Ehrenfried feldobta a labdát, melyet Niklas Römer elkapott, megszerezve Németország első pontjait. A következő drive-ban pedig tovább romlott Ausztria helyzete, először sackelték Christoph Gross irányítót, majd egy screen passz után kiütötték a német védők a labdát Thomas Haider receiver kezéből és a német védők meg sem álltak az osztrák end zone-ig.
A második negyed sokkal kiegyenlítettebb játékot hozott. Az osztrák secondary kezdett magára találni (ki kell emelni a Raiffeisen Vienna Vikings klasszis hármasa, Stefan Ruthofer, Andreas Lunzer és Benjamin Bubik defensive backek nevét), labdákat szereztek, míg az offense egy elképesztően hosszú, majdnem az egész negyeden átívelő drive-ot tudott végigvinni, melyet egy mezőnygóllal fejeztek be. A következő német drive Lunzer cornerback kezében ért véget és az azt követő osztrák támadássorozat végén Gross végre touchdown passzt tudott adni. A félidőben 14-9-es állással vonultak pihenni a csapatok.
A harmadik negyedben ismét kiegyenlített játék következett, főleg a defense-ek domináltak. Egy német three-and-outot követő drive-okban előbb Gross, majd Ehrenfried is interceptiont dobott. Érdekes, hogy a második félidőre mindkét csapat új felfogással jött ki a pályára. Ausztria felhagyott a belső futásokkal (hiszen Andreas Hofbauer running backet rendre megállították) és a hosszú passzokkal, inkább rövid passzokkal és screenekkel haladtak előre. Németország szintén visszavett az egyáltalán nem működő futásokból (a korábbi mérkőzéseken remeklő Danny Washington az egész mérkőzés alatt mindössze 37 yardot futott 16 próbálkozásból) és leginkább arra épült a játékuk, hogy Ehrenfried feldobta a labdát, leginkább Jan Hilgenfeldtnek és Römernek. A negyed végén Ausztria ismét egy hosszú drive-ot vezetett, melynek során egészen a németek két yardos vonaláig jutottak.
A negyedik negyedet tehát remek field positionnel és három futással kezdte a hazai válogatott, a harmadik próbálkozásra pedig a running back-ként szerepet kapó linebacker Philipp Margreiter a német end zone-ban landolt. A touchdownt követően ezúttal az osztrákok két pontos kísérletet válaszottak, melyet Gross meg is futott. Lüktető, elképesztő defense játékokat hozó percek következtek. Négy perccel a negyed vége előtt Németország Hilgenfeldt jóvoltából egy field goallal egyenlíteni tudott, melyre aztán az osztrákoknak nem volt már válasza, újabb pontokat Németország sem tudott szerezni. Következett a hosszabbítás.
A hosszabbításban a csapatok az ellenfél 25 yardos vonaláról indultak. Támadott Németország, de az első két kísérlettel mindössze 2 yardot tudtak haladni. 3&8 szituációnál (ahogy az már várható volt az elmúlt negyedekben látottak alapján) Ehrenfried feldobta a labdát, a Matthias Rebl (aki egyébként a secondary gyenge pontja volt ezen a meccsen) leütötte azt az end zone-ban, majd mutatta az incomplete pass egyezményes jelét. Repült erre a játékvezetői zászló, az ítélet unsportsmanlike conduct. Ahelyett, hogy elhalt volna a német támadás, a játékvezetés visszaadta nekik a támadás lehetőségét, mellyel élt is a vendég válogatott és Ehrenfried touchdown passzal vezetéshez juttatta csapatát.
Ausztriának ezt követően mindenképpen 7 pontot kellett szereznie, ellenkező esetben nyert volna a vendég csapat. Egy passzt követően first downt szerzett Ausztria, majd egy elképesztő trükkös játékot hívott Jakob Dieplinger vezetőedző. Miután felálltak a csapatok, Gross elkezdett magyarázni, a jobboldali guard mögé állva, mintha éppen a blokkolási sémát akarná tisztázni, majd hirtelen a center hátradobta a labdát Hofbauer running backnek (ezt nevezik direct snapnek). A futó tovább passzolta (hátrafelé) a labdát az egyik osztrák elkapónak, aki pedig előre dobta az addigra már az end zone-ban várakozó Gross-nak. Kiegyenlített Ausztria.
A hosszabbítás harmadik drive-ját a hazai csapat kezdte meg, egy sikeres passz és két rövid futást követően negyedik kísérletre Christopher Kappel mezőnygólt szerzett. Jöhetett Németország. Egy hosszú passzt követően vészesen közel került a német offense az end zone-hoz. És ekkor gyakorlatilag megismétlődött a hosszabbítás első drive-ja. Az osztrák defense gyönyörűen megállította a német támadást, harmadik kísérletre sackelte a védelem Ehrenfriedet. Azonban a sack után repült a zászló és a játékvezetők ismét unsportsmanlike conduct büntetéssel súlytották a hazai csapatot, pedig maximum valami odaszólás lehetett. Hosszabbítás rájátszásában ilyen büntetést bedobni azt gondolom, nagy játékvezetői hiba. Azonban a büntetés megtörtént, támadhatott tovább Németország, és ahogy azt tették a hosszabbítás első drive-jában, ezúttal is éltek a lehetőséggel. Ehrenfried egy kemény passzal találta meg az end zone közepén Römert és ezzel véget is ért a mérkőzés, Németország nyert 30-27 arányban megvédve ezzel az európa-bajnoki címét.
 |
| Európa-bajnok Németország |
A 2014-es Eat the Ball Football Európa-bajnokság végeredménye tehát:
1. Németország
2. Ausztria
3. Franciaország
4. Finnország
5. Svédország
6. Dánia
 |
| Az osztrák válogatott hivatalos csapatfotója |
Az Európa-bajnokság csoportkörének összefoglalója ITT olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése