Gondolkoztam azon, hogy írok egy beharangozó posztot a héten lezajlott amerikai football Európa-bajnokságról. Aztán elvetettem az ötletet, hiszen egy ilyen rendezvényen - még a szűkös keret mellett is - igen nehéz bármit is jósolni. Kiindulva abból, hogy mennyi ismeretanyag áll rendelkezésre mondjuk a dán válogatottról, érdemben nehéz bármilyen előzetest írni nagyon komoly kutatómunka nélkül.
Mint kiderült, nem is baj, hogy ezt a posztot nem írtam meg, sok meglepetés született - legalábbis számomra.
Többek között a 2011-es Világbajnokság gyakorlatilag makulátlan lebonyolítása után nem meglepő, hogy Ausztria kapta meg a jogot arra, hogy a 2014-es Európa-bajnokságot is megrendezze. A viszonylag sovány, hat csapatos mezőny (Ausztria, Németország, Franciaország, Svédország, Finnország és Dánia) három osztrák nagyvárosban, Graz-ban, St. Pöltenben és Bécsben játszották a mérkőzéseiket.
A versenyrendszer rettentően egyszerű volt, a hat csapatot kettő csoportra osztották a szervezők, minden csoportban egyszeres körmérkőzésre került sor (single round-robin), azaz minden csapat játszott mindegyik csoportellenfelével egy mérkőzést. A két meccses csoportkör után kialakult sorrend szerint a két harmadik helyezett játszott az Európa-bajnokság ötödik helyéért, a csoportmásodikok a bronzéremért, míg a két csoportgyőztes mérkőzik az EB-aranyért.
Előzetesen azt lehetett gondolni, hogy a hat fős mezőnyből négy csapat erősebbnek számít, míg Finnország és Dánia még nem rendelkezik akkora reputációval a nemzetközi football terén. Személy szerint azt gondoltam, hogy Svédország és Franciaország lehet a mezőny két legerősebb tagja, de a történtek erőteljesen rámcáfoltak.
Nézzük akkor a két csoport csoportkörét.
Az Európa-bajnokság az A csoport mérkőzésével kezdődött, Németország lépett pályára a finn válogatott ellen. Nem számít komolyabb meglepetésnek, hogy a germánok könnyedén nyerték a mérkőzést, Finnországnak egy pillanatra sem volt esélye, pontot is csak a harmadik negyedben tudtak szerezni. Ki kell emelni, hogy a finn irányító három alkalommal is eladta a labdát. A végeredmény 47-7 arányú német győzelem lett. Nehéz lenne a német oldal legjobbját megnevezni, hiszen a running back Danny Washington 120 futott yardjával és 1 touchdownjával, illetve Marco Ehrenfried irányító 161 yardjával és 2 TD-passzával egyaránt jogosan igényelheti az MVP címet.
Az A csoport második mérkőzésén bemutatkozott Svédország, akik a két nappal korábban súlyosan kiütött Finnország ellen debütáltak. Azt már említettem korábban, hogy Svédországot én a legerősebb csapatnak gondoltam. Ebből kiindulva azt vártam, hogy az előző mérkőzésen megroppantott Finnország megkapja a kegyelemdöfést. Nagyot tévedtem. Egy rengeteg hibával teletűzdelt, a végletekig kiélezett mérkőzésen Finnország legyőzte a koronásokat. Azt gondolom, némi szerencse is kellett a finnek győzelméhez, na meg az, hogy Mirko Kadmiry, a finn válogatott irányítója ezen a mérkőzésen jelentősen jobban játszott és nem adta el a labdát (míg Philip Juhlin, a svéd QB kettő interceptiont is regisztrált), és az, hogy védelmük nagyon szépen megfogta a svéd futógépezetet. Finnország 16-13-ra győzni tudott.
Két mérkőzés után még a körbeverésnek is komoly realitása volt az A csoportban, ekkor következett a csoport zárómeccse, a német-svéd találkozó. A tét nagy volt, hiszen a svédek veresége egy csúfos utolsó helyet jelentett volna, Németország döntős helyezése is veszélyeztetve lehetett volna egy komoly svéd győzelem esetén.
A két csapat egy elképesztően gyors iramú, igazi pontparádé mérkőzést vívott egymással, de Németország fölényét egy percig sem lehetett kétségbe vonni. Ehrenfried közel 230 yardot passzolt, de még ennél is nagyszerűbb volt Washington futóteljesítménye, a running back nettó 270 futott yardot és 6 TD-t tett hozzá Németország teljesítményéhez. A túloldalon hiába szerzett az offense 425 yardot, kulcsszituációkban hibáztak, mind Juhlin, mind pedig Anders Hermodsson irányítók 3-3 interceptiont dobtak. Ha eladott labdával szinte lehetetlen mérkőzést nyerni, Németország megszerezte a második győzelmét is, 52-40 arányú vereséget mérve Svédországra.
Az A csoport végeredménye:
1. Németország 2-0 +52
2. Finnország 1-1 -37
3. Svédország 0-2 -15
Lássok akkor a B csoportot.
A B csoport küzdelmeit a házigazdák nyitották, ellenfelük Dánia volt. A dánoknak gyakorlatilag egy pillanatnyi esélyük sem volt, Ausztia válogatottja egészen egyszerűen legázolta őket. Gyakorlatilag lenullázták a dán futó offense-t és a passz ellen is egészen jól védekeztek. Kasper Skyun Jensen irányító passzainak kb 40%-a talált célba, mellé még egy interceptiont is dobott. Emellett Andreas Hofbauer (Swarco Raiders Tirol) és Felix Stadler (Steelsharks Traun) is 100 yard felett futott, előbbi 3, utóbbi 1 TD-t futott. Igaz, Stadler egyetlen touchdownja egy őrült 93 yardos futás volt.
Ausztria könnyed, 49-7 arányú győzelmet aratott északi riválisuk ellen.
Ahogy az a másik csoportban is történt, a B csoport második mérkőzésén is az első meccs vesztese lépett pályára a debütáló csapat ellen. A B csoportban ezen a meccsen mutatkozott be a francia válogatott.
Már az első meccsen is kifejezetten sajnáltam a dánokat, de ezen a mérkőzésen ez az érzés méginkább növekedni tudott. Az egész mérkőzés alatt 47 futott és 30 passzolt yardot tudtak összehozni, 55 playből. Nem nehéz kiszámolni, hogy ez nincs átlag másfél yard play-enként. Jensen megint csak 40%-osan passzolt és két labdát is eladott. Ehhez persze az is kellett, hogy Franciaország védelme remek volt. De a gallok védelme mellett az offense is remekelt, közhelyesen szólva úgy mentek át a dán védelmen, mint kés a vajon. De lehet, hogy még ez a kép sem érzékelteti eléggé azt a könnyedséget, amit a francia offense mutatott. A jelenleg GFL-ben (német elsőosztály) játszó amerikai származású Perez Mattison 356 yardot passzolt, mellette a running backek 185 yardot futottak (Nguendjo Stephen Yepmo 4 TD, Nicolas Khandar 2 TD). Ilyen fölény mellett nem csoda, hogy Franciaország az EB legnagyobb győzelmét aratva 65-0-ra győzte le Dániát.
A B csoport utolsó mérkőzésén még nagyobb volt talán a tét, mint az A csoport záró találkozóján. A győztes a döntőbe jut, a vesztesnek marad a vígasztalódás a bronzmeccsen. Mind Franciaország, mind pedig Ausztria bebizonyította, hogy remek védelemmel és kiváló offense-zel rendelkeznek. Az első meccsek alapján talán Franciaország valamivel impresszívebb volt, ráadásul alapvetően azonos viszonyítási alapunk lehetett, hiszen mindkét csapat esetében a kivégzett ellenfél Dánia volt.
Az előjelek - és a korábbi találgatások - alapján joggal tekinthettük Franciaországot az esélyesebbnek. Aztán jött az eső. Azt gondolom, hogy a Dél-Kelet-Ázsia monszúnjait idéző időjárás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egyébként is remek osztrák védelem (kiválképp a secondary) ellehetetlenítette a francia offense-t. Bár Mattison közel 240 yardot passzolt iszonyúan magas és atletikus célpontjai felé, azonban csupán a passzkísérleteinek 36%-a talált célba és egy alkalommal el is adta a labdát. A francia futó-offense is bőven az elvárások alatt teljesített. Emellett a szakadó esőben Ausztria hanyagolta a passzjátékot (mindössze 18 kísérlete volt Christoph Gross-nak (Raiffeisen Vikings) szemben a franciák 50 passzkísérletével), helyette a futásra helyezték a hangsúlyt és 255 futott yarddal uralták a pályát.
Köszönhetően elsősorban az osztrák secondary-nek (az ORF sportcsatorna által választott MVP a Raiffeisen Vikings defensive backje, Andreas Lunzer lett), Ausztria 28-9 arányban nyerni tudott és ezzel megszerezte a jogot, hogy az Európa-bajnokság döntőjében szerepelhessen.
A B csoport végeredménye:
1. Ausztria 2-0 +61
2. Franciaország 1-1 +46
3. Dánia 0-2 -107
A rájátszás az alábbiak szerint alakult:
5. helyért: Svédország vs Dánia
Bronzmeccs: Franciaország vs Finnország
Döntő: Ausztria vs Németország
Mint kiderült, nem is baj, hogy ezt a posztot nem írtam meg, sok meglepetés született - legalábbis számomra.
Többek között a 2011-es Világbajnokság gyakorlatilag makulátlan lebonyolítása után nem meglepő, hogy Ausztria kapta meg a jogot arra, hogy a 2014-es Európa-bajnokságot is megrendezze. A viszonylag sovány, hat csapatos mezőny (Ausztria, Németország, Franciaország, Svédország, Finnország és Dánia) három osztrák nagyvárosban, Graz-ban, St. Pöltenben és Bécsben játszották a mérkőzéseiket.
A versenyrendszer rettentően egyszerű volt, a hat csapatot kettő csoportra osztották a szervezők, minden csoportban egyszeres körmérkőzésre került sor (single round-robin), azaz minden csapat játszott mindegyik csoportellenfelével egy mérkőzést. A két meccses csoportkör után kialakult sorrend szerint a két harmadik helyezett játszott az Európa-bajnokság ötödik helyéért, a csoportmásodikok a bronzéremért, míg a két csoportgyőztes mérkőzik az EB-aranyért.
Előzetesen azt lehetett gondolni, hogy a hat fős mezőnyből négy csapat erősebbnek számít, míg Finnország és Dánia még nem rendelkezik akkora reputációval a nemzetközi football terén. Személy szerint azt gondoltam, hogy Svédország és Franciaország lehet a mezőny két legerősebb tagja, de a történtek erőteljesen rámcáfoltak.
Nézzük akkor a két csoport csoportkörét.
Az Európa-bajnokság az A csoport mérkőzésével kezdődött, Németország lépett pályára a finn válogatott ellen. Nem számít komolyabb meglepetésnek, hogy a germánok könnyedén nyerték a mérkőzést, Finnországnak egy pillanatra sem volt esélye, pontot is csak a harmadik negyedben tudtak szerezni. Ki kell emelni, hogy a finn irányító három alkalommal is eladta a labdát. A végeredmény 47-7 arányú német győzelem lett. Nehéz lenne a német oldal legjobbját megnevezni, hiszen a running back Danny Washington 120 futott yardjával és 1 touchdownjával, illetve Marco Ehrenfried irányító 161 yardjával és 2 TD-passzával egyaránt jogosan igényelheti az MVP címet.
 |
| Marco Ehrenfried |
Két mérkőzés után még a körbeverésnek is komoly realitása volt az A csoportban, ekkor következett a csoport zárómeccse, a német-svéd találkozó. A tét nagy volt, hiszen a svédek veresége egy csúfos utolsó helyet jelentett volna, Németország döntős helyezése is veszélyeztetve lehetett volna egy komoly svéd győzelem esetén.
A két csapat egy elképesztően gyors iramú, igazi pontparádé mérkőzést vívott egymással, de Németország fölényét egy percig sem lehetett kétségbe vonni. Ehrenfried közel 230 yardot passzolt, de még ennél is nagyszerűbb volt Washington futóteljesítménye, a running back nettó 270 futott yardot és 6 TD-t tett hozzá Németország teljesítményéhez. A túloldalon hiába szerzett az offense 425 yardot, kulcsszituációkban hibáztak, mind Juhlin, mind pedig Anders Hermodsson irányítók 3-3 interceptiont dobtak. Ha eladott labdával szinte lehetetlen mérkőzést nyerni, Németország megszerezte a második győzelmét is, 52-40 arányú vereséget mérve Svédországra.
 |
| Danny Washington és a svéd védelem |
Az A csoport végeredménye:
1. Németország 2-0 +52
2. Finnország 1-1 -37
3. Svédország 0-2 -15
Lássok akkor a B csoportot.
A B csoport küzdelmeit a házigazdák nyitották, ellenfelük Dánia volt. A dánoknak gyakorlatilag egy pillanatnyi esélyük sem volt, Ausztia válogatottja egészen egyszerűen legázolta őket. Gyakorlatilag lenullázták a dán futó offense-t és a passz ellen is egészen jól védekeztek. Kasper Skyun Jensen irányító passzainak kb 40%-a talált célba, mellé még egy interceptiont is dobott. Emellett Andreas Hofbauer (Swarco Raiders Tirol) és Felix Stadler (Steelsharks Traun) is 100 yard felett futott, előbbi 3, utóbbi 1 TD-t futott. Igaz, Stadler egyetlen touchdownja egy őrült 93 yardos futás volt.
Ausztria könnyed, 49-7 arányú győzelmet aratott északi riválisuk ellen.
 |
| Andreas Hofbauer |
Már az első meccsen is kifejezetten sajnáltam a dánokat, de ezen a mérkőzésen ez az érzés méginkább növekedni tudott. Az egész mérkőzés alatt 47 futott és 30 passzolt yardot tudtak összehozni, 55 playből. Nem nehéz kiszámolni, hogy ez nincs átlag másfél yard play-enként. Jensen megint csak 40%-osan passzolt és két labdát is eladott. Ehhez persze az is kellett, hogy Franciaország védelme remek volt. De a gallok védelme mellett az offense is remekelt, közhelyesen szólva úgy mentek át a dán védelmen, mint kés a vajon. De lehet, hogy még ez a kép sem érzékelteti eléggé azt a könnyedséget, amit a francia offense mutatott. A jelenleg GFL-ben (német elsőosztály) játszó amerikai származású Perez Mattison 356 yardot passzolt, mellette a running backek 185 yardot futottak (Nguendjo Stephen Yepmo 4 TD, Nicolas Khandar 2 TD). Ilyen fölény mellett nem csoda, hogy Franciaország az EB legnagyobb győzelmét aratva 65-0-ra győzte le Dániát.
 |
| Perez Mattison |
Az előjelek - és a korábbi találgatások - alapján joggal tekinthettük Franciaországot az esélyesebbnek. Aztán jött az eső. Azt gondolom, hogy a Dél-Kelet-Ázsia monszúnjait idéző időjárás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az egyébként is remek osztrák védelem (kiválképp a secondary) ellehetetlenítette a francia offense-t. Bár Mattison közel 240 yardot passzolt iszonyúan magas és atletikus célpontjai felé, azonban csupán a passzkísérleteinek 36%-a talált célba és egy alkalommal el is adta a labdát. A francia futó-offense is bőven az elvárások alatt teljesített. Emellett a szakadó esőben Ausztria hanyagolta a passzjátékot (mindössze 18 kísérlete volt Christoph Gross-nak (Raiffeisen Vikings) szemben a franciák 50 passzkísérletével), helyette a futásra helyezték a hangsúlyt és 255 futott yarddal uralták a pályát.
Köszönhetően elsősorban az osztrák secondary-nek (az ORF sportcsatorna által választott MVP a Raiffeisen Vikings defensive backje, Andreas Lunzer lett), Ausztria 28-9 arányban nyerni tudott és ezzel megszerezte a jogot, hogy az Európa-bajnokság döntőjében szerepelhessen.
 |
| Andreas Lunzer és a győztes védelem |
A B csoport végeredménye:
1. Ausztria 2-0 +61
2. Franciaország 1-1 +46
3. Dánia 0-2 -107
A rájátszás az alábbiak szerint alakult:
5. helyért: Svédország vs Dánia
Bronzmeccs: Franciaország vs Finnország
Döntő: Ausztria vs Németország
A rájátszás mérkőzéseiről szóló összefoglaló ITT olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése