Vannak meccsek, amikor minden sikerül, és van, amikor semmi. Van, amikor a defense teljesít alul, van, hogy az offense nem tudja hozni azt, amit elvárnak tőle.
A Budapest Hurricanes-nek esélye volt arra, hogy Ausztria történetében először megvédje tavalyi divizió 2-es címét. Ehelyett egy saját fantasztikus sorozatunk szakadt meg, 2006 óta nem volt olyan címmeccs (vagy bronzmeccs), amit elbuktunk volna. Eddig.
Ami nagyon fura volt, az az, hogy gyakorlatilag a szezonnyitó mérkőzést ismételtük meg. És nem csak azért, mert Hohenems-ben játszottunk a Blue Devils ellen, nem csak azért, mert a végeredmény is majdnem ugyanaz lett. Hanem ténylegesen majdnem ugyanaz történt a pályán.
Az első félidőben a defense-ünk több drive-ban is red zone és goal line szituációba került, de mindig kivédekezte. Ugyanígy az offense-ünk is több kecsegtető helyzetet hozott létre magának egy-egy jól felépített drive-ban, de a pontszerzés elmaradt.
Az okot leginkább abban kereshetjük, hogy a centerünk semmit nem tudott kezdeni a hohenems-i nose tackle-lel.
A félidőben ezáltal - akárcsak a szezonnyitón - 0-0 volt az eredmény.
A második félidőben is minden úgy folytatódott, ahogy két és fél hónapja. A defense egy buta hibát követően touchdownt kapott, majd a következő drive-ban ismét. A különbség csak az volt, hogy ezúttal az extra pontok is sikeresek voltak. Az offense a negyedik negyed végén touchdownt ért el, de ekkor már nem volt idő az ismétlésre, sőt, már az extra pontra sem maradt idő. Így alakult ki a 14-6-os végeredmény.
Egyébként a meccs még abban is kísértetiesen hasonlított a múltkori közös meccsre, hogy a játékvezetés kritikán aluli volt. Nem egyoldalú, nem részrehajló, hanem egyszerűen borzalmasan rossz. Mérkőzés után beszélgettem a Blue Devils general managerével és ő is osztotta a véleményemet abban, hogy egy dolog, hogy csak divizió 2-es meccs, de akkor is bowl game, küldhettek volna jobb bírókat és mondjuk nem csak 5-öt...
Alapvetően egy sikeres szezont tudhatunk magunk mögött, bár a vereség a döntőben az egészet kissé értelmetlenné tette. De ne felejtsük el, hogy nagyon sokat dolgoztunk és végülis az ezüst érem is szépen csillog
- majd egy kis idő után. (Illetve csillogna, ha a Szövetségnek sikerült volna időre legyártatni az érmeket... No comment).
Szóval vége a tavaszi szezonnak, a döntőben elszenvedett vereség ellenére a világ nem dől össze, a csapat folytatja útját. Az, hogy pontosan merre is fog vezetni ez az út, még nem tisztázott, a részleteket majd akkor írom le, ha lezárul egy levelezés és konkrét döntést hozhatunk.
Addig pedig nincs más hátra, nyári szünet, majd készülünk, hogy megnyerjük az első HFL-t itthon.
A Budapest Hurricanes-nek esélye volt arra, hogy Ausztria történetében először megvédje tavalyi divizió 2-es címét. Ehelyett egy saját fantasztikus sorozatunk szakadt meg, 2006 óta nem volt olyan címmeccs (vagy bronzmeccs), amit elbuktunk volna. Eddig.
Ami nagyon fura volt, az az, hogy gyakorlatilag a szezonnyitó mérkőzést ismételtük meg. És nem csak azért, mert Hohenems-ben játszottunk a Blue Devils ellen, nem csak azért, mert a végeredmény is majdnem ugyanaz lett. Hanem ténylegesen majdnem ugyanaz történt a pályán.
Az első félidőben a defense-ünk több drive-ban is red zone és goal line szituációba került, de mindig kivédekezte. Ugyanígy az offense-ünk is több kecsegtető helyzetet hozott létre magának egy-egy jól felépített drive-ban, de a pontszerzés elmaradt.
Az okot leginkább abban kereshetjük, hogy a centerünk semmit nem tudott kezdeni a hohenems-i nose tackle-lel.
A félidőben ezáltal - akárcsak a szezonnyitón - 0-0 volt az eredmény.
A második félidőben is minden úgy folytatódott, ahogy két és fél hónapja. A defense egy buta hibát követően touchdownt kapott, majd a következő drive-ban ismét. A különbség csak az volt, hogy ezúttal az extra pontok is sikeresek voltak. Az offense a negyedik negyed végén touchdownt ért el, de ekkor már nem volt idő az ismétlésre, sőt, már az extra pontra sem maradt idő. Így alakult ki a 14-6-os végeredmény.
Egyébként a meccs még abban is kísértetiesen hasonlított a múltkori közös meccsre, hogy a játékvezetés kritikán aluli volt. Nem egyoldalú, nem részrehajló, hanem egyszerűen borzalmasan rossz. Mérkőzés után beszélgettem a Blue Devils general managerével és ő is osztotta a véleményemet abban, hogy egy dolog, hogy csak divizió 2-es meccs, de akkor is bowl game, küldhettek volna jobb bírókat és mondjuk nem csak 5-öt...
Alapvetően egy sikeres szezont tudhatunk magunk mögött, bár a vereség a döntőben az egészet kissé értelmetlenné tette. De ne felejtsük el, hogy nagyon sokat dolgoztunk és végülis az ezüst érem is szépen csillog
- majd egy kis idő után. (Illetve csillogna, ha a Szövetségnek sikerült volna időre legyártatni az érmeket... No comment).
Szóval vége a tavaszi szezonnak, a döntőben elszenvedett vereség ellenére a világ nem dől össze, a csapat folytatja útját. Az, hogy pontosan merre is fog vezetni ez az út, még nem tisztázott, a részleteket majd akkor írom le, ha lezárul egy levelezés és konkrét döntést hozhatunk.
Addig pedig nincs más hátra, nyári szünet, majd készülünk, hogy megnyerjük az első HFL-t itthon.
BOCS, HOGY BELE KOTYOGOK, DE SZERINTEM BIZTOS, HOGY NEM VOLTAK ÉRTELMETLENEK AZ EDDIG ELÉRT EREDMÉNYEK,A LÁTSZAT ELLENÉRE SEM. SŐT.
VálaszTörlésIGAZ A DÖNTŐ NEM A VÁRAKOZÁSUNKNAK MEGFELELŐEN ALAKULT, DE SAJNOS KÉT FÉL CSATÁJÁBAN ÁLTALÁBAN VAN 1 NYERTES ÉS 1 VESZTES. MOST NEM SIKERÜLT A GYŐZELEM, DE NINCS SZÉGYENKEZÉSRE OKOTOK, ÉS ÚGY GONDOLOM, HOGY AZ ELLENFÉL SEM BECSÜLTE LE A CSAPATUNKAT, MERT ÚGY TŰNT A LELÁTÓRÓL, HOGY FELKÉSZÜLT RENDESEN A JÁTÉKOSAINK TEHETSÉGÉRŐL ÉS CÉLZOTTAN NEM HAGYTAK MOZGÁS TERET NEKIK.(PERSZE VALAHOL ERRŐL SZÓL EZ A JÁTÉK, VAGY MI)
AZONBAN AZT GONDOLOM, ELGONDOLKODTATÓ, HOGY MIKÉNT LEHETETT VOLNA, VAGY LEGKÖZELEBB MIKÉNT LEHETNE KIKÜSZÖBÖLNI A CSALÓDOTTSÁGOT AZ EREDMÉNYBEN (TRÜKKÖS FELÁLLÁSOK,SZEREPCSERÉK, MEGOLDÁSOK).
MI SZÜLŐK, SZURKOLÓK BÜSZKÉK VAGYUNK A SRÁCOKRA, A CSAPATRA.(GONDOLOM NEM CSAK A MAGAM NEVÉBEN MONDHATOM)
KÖSZÖNJÜK A MUNKÁTOKAT, A SOK-SOK ENERGIÁT, IDŐT AMIT RÁFORDÍTOTOK A FIÚKRA.
ÉN CSAK EGY ÉDESANYA VAGYOK, AKI BELE CSÖPPENT EBBE A SPORTÁGBA A GYERMEKE KAPCSÁN. ELŐTTE BAROMIRA NEM IS ÉRDEKELT MIÉRT CSATTANNAK EGYMÁSNAK AZ AMERIKAI PASIK, DE LÁTHATJÁTOK TI IS, HOGY PÁRAN KITARTÓAN SZURKOLUNK ÉRTETEK ÉVEK ÓTA. AMIKOR TEHETJÜK KÜLFÖLDI MÉRKŐZÉSEKRE KÖVETJÜK A CSAPATOT, ÉS TÚLHARSOGJUK NÉHA A HAZAI SZURKOLÓ TÁBORT EGY MAROKNYIAN.
A KORÁBBI FELÁLLÁSNÁL PÉLDÁUL ZÁSZLÓCSKÁKAT IS KÉSZÍTTETTÜNK CSAPAT EMBLÉMÁVAL (HA EMLÉKSZEL MÉG RÁ)+ CSOKIS BANÁN STB.(NEM SZEMREHÁNYÁS, SZÍVBŐL A SRÁCOKÉRT)
EZÉRT VETTEM A BÁTORSÁGOT ÉS A BILLENTYŰZETET, HOGY MOST A GONDOLATAIMAT A BLOGOD MEGJEGYZÉSÉBEN LEÍRJAM.
TOVÁBBI LELKES, EREDMÉNYEKBEN GAZDAG MUNKÁT KÍVÁNOK!
Köszönöm a kommentet és az egész szezonon àt tartó lelkes támogatást! (Eredetileg ezt bele is akartam írni a posztba, csak végül kimaradt...)
TörlésAz értelmetlenséget kizárólag a végső győzelem (és a további terveink, céljaink) tükrében írtam, tényleg nem voltam elég egyértelmű.
Továbbra is büszke vagyok a csapatra, a srácokra és az eredményeinkre.
Nálam az aláírás maradt le, de szerintem rá jöttél ki vagyok.Nem nagyon szoktam írni blog bejegyzésekre.
VálaszTörlésÜdv.
Bittnerné Zsóka
Csak sejtettem ;)
Törlés