Ugyebár a csoportkört nyolc csapat élte túl, Csehország, Németország, Portugália, Spanyolország, Olaszország, Anglia, Franciaország, valamint a kakukktojás Görögország.
Az első negyeddöntőben Csehország került össze Portugáliával. Azt gondolom, hogy a dél-európai csapat teljesen megérdemelten, jó játékkal verte meg 1-0 arányban a kissé ötlettelenül játszó cseheket.
A második negyeddöntőben olyan dolog fordult elő velem, amire eddig még nem volt példa: a németeknek drukkoltam. Azt gondolom, hogy egy olyan erősségű és olyan focit "játszó" csapatnak, mint a görög válogatott, semmi keresnivalója a legjobb 8 között. Így aztán a nagyon örültem, hogy a németek könnyed 4-2-es győzelmet arattak a görögök felett.
A legjobb nyolc csapat harmadik találkozóján Franciaországnak kellett szembenéznie Spanyolországgal. Egy rettentően gyenge francia válogatott akadt össze egy nagyon könnyelműen játszó spanyol csapattal szemben. A 2-0-ás végeredmény nem is igazán tükrözte a két csapat közti óriási különbséget.
Az egyenes kieséses rendszer első szakaszának negyedik, utolsó meccsén Olaszország játszott Anglia ellen. Sajnos a meccset nem láttam (éppen akkor utaztunk haza Ausztriából), de a nagy küzdelem mellett nem sok mindenről maradtam le, a rendes játékidő és a hosszabbítás sem hozott gólt, a mérkőzés végül 11-esekkel dőlt el, 4-2-re nyert Olaszország.
Jöhettek az elődöntők.
Először egy ibériai rangadón Portugáliának kellett szembenéznie az Európa- és Világbajnok Spanyolországgal. És nagyon jó munkát végeztek. Véleményem szerint Cristiano Ronaldo és csapata sokkal jobban játsztott, mint a spanyolok. Ennek ellenére 120 perc gólnélküli küzdelmet láthattunk, a portugálok elképesztően balszerencsések voltak. A 11-eseknél aztán nyert 4-2-re Spanyolország.
A második elődöntőben a kedvenc csapatom, Olaszország nem számíthatott túl sok jóra, hiszen Németország nagyon meggyőző volt eddig. Ennek ellenére - akárcsak a másik elődöntőn - a papírforma szerint esélyesebb csapatot bőven felülmúlta az underdog csapat. Olaszország szimplán lejátszotta a pályáról Németországot, ebben nagy segítségükre volt a tény, hogy Mario Balotelli viszonylag hamar két gólt is szerzett. Végül, a 91. percben Özil 11-esből még szépített, de az már nem osztott, nem szorzott.
Kialakult a döntő párosítása. Az EB-n két kedvenc csapatom, Spanyolország és Olaszország jutott a fináléba. Nem is kell ennél több.
Sajnos Olaszország rém gyengén szerepelt a döntőben, ráadásul szerencséjük is elhagyta őket. No, meg a spanyolok egyszerűen jobbak voltak. Viszonylag hamar két gólos előnyre tettek szert és nem úgy tűnt, hogy Olaszország bármit is tehetne ellenük. A taljánok végső reménye akkor foszlott szerte, amikor a mester harmadik cseréjét is kihasználva pályára küldte Tiago Mottát, akit kb három perc múlva már hordágyon vittek is le - így Olaszország emberhátrányban játszotta le a meccs hátralevő részét. A döntő utolsó perceire szerepet kapott Fernando Torres, aki köszönte, élt is a lehetőséggel és vágott egy gólt. Ezzel azonban még nem volt vége, Torres csapattársa Mata is szerepet kapott (először az EB-n) és egy tökéletes gólhelyzetben El Nino inkább haverjával rúgatott egy gólt. A vége 4-0 lett.
Spanyolország történelmi tettet hajtott végre, a kupák történetében először megvédte európa bajnoki címét, ezzel zsinórban a harmadik rangos nemzetközi tornát is megnyerte (2008 - EB, 2010 - VB, 2012 - EB). Fernando Torres lett az első olyan játékos, aki egymást követő két európai döntőn gólt szerzett.
Enhorabuena a Espana!
Az első negyeddöntőben Csehország került össze Portugáliával. Azt gondolom, hogy a dél-európai csapat teljesen megérdemelten, jó játékkal verte meg 1-0 arányban a kissé ötlettelenül játszó cseheket.
A második negyeddöntőben olyan dolog fordult elő velem, amire eddig még nem volt példa: a németeknek drukkoltam. Azt gondolom, hogy egy olyan erősségű és olyan focit "játszó" csapatnak, mint a görög válogatott, semmi keresnivalója a legjobb 8 között. Így aztán a nagyon örültem, hogy a németek könnyed 4-2-es győzelmet arattak a görögök felett.
A legjobb nyolc csapat harmadik találkozóján Franciaországnak kellett szembenéznie Spanyolországgal. Egy rettentően gyenge francia válogatott akadt össze egy nagyon könnyelműen játszó spanyol csapattal szemben. A 2-0-ás végeredmény nem is igazán tükrözte a két csapat közti óriási különbséget.
Az egyenes kieséses rendszer első szakaszának negyedik, utolsó meccsén Olaszország játszott Anglia ellen. Sajnos a meccset nem láttam (éppen akkor utaztunk haza Ausztriából), de a nagy küzdelem mellett nem sok mindenről maradtam le, a rendes játékidő és a hosszabbítás sem hozott gólt, a mérkőzés végül 11-esekkel dőlt el, 4-2-re nyert Olaszország.
Jöhettek az elődöntők.
Először egy ibériai rangadón Portugáliának kellett szembenéznie az Európa- és Világbajnok Spanyolországgal. És nagyon jó munkát végeztek. Véleményem szerint Cristiano Ronaldo és csapata sokkal jobban játsztott, mint a spanyolok. Ennek ellenére 120 perc gólnélküli küzdelmet láthattunk, a portugálok elképesztően balszerencsések voltak. A 11-eseknél aztán nyert 4-2-re Spanyolország.
A második elődöntőben a kedvenc csapatom, Olaszország nem számíthatott túl sok jóra, hiszen Németország nagyon meggyőző volt eddig. Ennek ellenére - akárcsak a másik elődöntőn - a papírforma szerint esélyesebb csapatot bőven felülmúlta az underdog csapat. Olaszország szimplán lejátszotta a pályáról Németországot, ebben nagy segítségükre volt a tény, hogy Mario Balotelli viszonylag hamar két gólt is szerzett. Végül, a 91. percben Özil 11-esből még szépített, de az már nem osztott, nem szorzott.
Kialakult a döntő párosítása. Az EB-n két kedvenc csapatom, Spanyolország és Olaszország jutott a fináléba. Nem is kell ennél több.
Sajnos Olaszország rém gyengén szerepelt a döntőben, ráadásul szerencséjük is elhagyta őket. No, meg a spanyolok egyszerűen jobbak voltak. Viszonylag hamar két gólos előnyre tettek szert és nem úgy tűnt, hogy Olaszország bármit is tehetne ellenük. A taljánok végső reménye akkor foszlott szerte, amikor a mester harmadik cseréjét is kihasználva pályára küldte Tiago Mottát, akit kb három perc múlva már hordágyon vittek is le - így Olaszország emberhátrányban játszotta le a meccs hátralevő részét. A döntő utolsó perceire szerepet kapott Fernando Torres, aki köszönte, élt is a lehetőséggel és vágott egy gólt. Ezzel azonban még nem volt vége, Torres csapattársa Mata is szerepet kapott (először az EB-n) és egy tökéletes gólhelyzetben El Nino inkább haverjával rúgatott egy gólt. A vége 4-0 lett.
Spanyolország történelmi tettet hajtott végre, a kupák történetében először megvédte európa bajnoki címét, ezzel zsinórban a harmadik rangos nemzetközi tornát is megnyerte (2008 - EB, 2010 - VB, 2012 - EB). Fernando Torres lett az első olyan játékos, aki egymást követő két európai döntőn gólt szerzett.
Enhorabuena a Espana!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése