Út a döntőig

Elérkezett a FIFA 2010-es világbajnokságának már igen megcsappant mezőnye a végjátékhoz.

Uruguay Hollandia ellen lépett pályára. Akik olvasták korábbi összefoglalóimat, azok tudják, hogy a hollandok teljesítménye nagyon elmaradt a várakozásaimtól. Végre ezen a mérkőzésen megmutattak valamit a tudásukból. Melléjük álltak az uruguay-iak is, akik nagyon hajtottak és jól játszottak, így egy igazán élvezhető mérkőzés kerekedett a dologból. Először Giovanni Van Bronckhorst lőtt úgy 20-25 méterről egy elképesztően nagy gólt, majd erre válaszolva Diego Forlán bombázott a felső léc alá. Ezt követően nagyot küzdött a két csapat, de a második félidő közepén kihasználva a dél-amerikai csapat pár perces rövidzárlatát előbb Wesley Sneijder, majd Arjen Robben talált az uruguay-i kapuba. Ekkor úgy tűnt, hogy eldőlt a mérkőzés sorsa, azonban elképesztő hajrába kezdett az utolsó dél-amerikai gárda. A hihetetlen mezőnyfölényt a 92. percben Maxi Pereira váltotta gólra, majd még mindig volt hátra legalább egy perc az asszisztens által felmutatott 3 perces hosszabbításból, mely alatt Uruguay végig nyomás alatt tartotta a holland kaput, helyzeteket dolgoztak ki, melyeket kétségbeesetten hárítottak a hollandok. A 94. percben a holland kapus már verve volt, Kuyt a gólvonalról mentett. És ez volt az utolsó akkordja a mérkőzésnek, Hollandia továbbjutott, de Uruguay sem szégyenkezhet, becsülettel harcoltak és várja őket a bronz-mérkőzés.

A másik ágon Németország mérkőzött Spanyolországgal. Mint ahogy arra előző posztomban már utaltam, ez a 2008-as Európa Bajnokság döntőjének visszavágója volt. Akkor Spanyolország 1-0-ra nyert. A németek formájából kiindulva ez az eredmény nem tűnt túl valószínűnek, egyáltalán, arányaiban elég kevesen fogadtak Spanyolország győzelmére. Az előzetes elvárásokkal szemben azonban Németország taktikát változtatott. Joahim Löw a sikeres támadó stratégia helyett egy defenzív, kontrákra épülő taktikával küldte csapatát pályára. Ami láthatóan nem igazán feküdt a németeknek. Spanyolország meg játszotta a maga sok passzos, nem rohanó fociját, és úgy tűnt, nagyon tetszett nekik a német felállás. És mivel Spanyolország nem igazán nyílt ki, így nem sok esély maradt a német kontrákra. Elég komoly mezőnyfölényben játszott a dél-európai csapat, szép és látványos helyzeteket dolgoztak ki, és fölényüket a 73. percben Carles Puyol egy szögletet követő fejessel gólra is váltotta. A németek próbálkoztak, volt is egy-két jól kidolgozott helyzetük, de Iker Casillas jó formában védett. Aztán a 83. perc környékén egy kontrából megindultak a spanyolok, Pedro és a csereként előtte egy perccel beállt Fernando Torres ketten vihették rá a labdát egyetlen német védőre, azonban a helyzetet Pedro elönzőzte, így maradt változatlan az eredmény. Kassai Viktor - aki szerintem jól vezette a találkozót, bár volt pár kényes szituáció mindkét oldalon a tizenhatoson belül, melyeket konzekvensen tovább engedett - 93 perc után lefújta a mérkőzést és Hollandia mellett Spanyolország jutott a döntőbe. Megjegyzendő, hogy spanyol válogatott még soha nem jutott döntőbe a világbajnokságok történetében. Németországnak marad a bronz-meccs Uruguay ellen.