Az elődöntők kapujában már mindenkinek adott a lehetőség, hogy hazájának örök hírnevet szerezzen. És nem elhanyagolható az a tény sem, hogy már a legjobb négy közé jutott csapatok játékosai igen komoly pénzeket fognak érni a játékospiacon, úgyhogy a világbajnokság utolsó előtti lépcsője igazi kiugrási lehetőség minden egyes játékos számára.
Ehhez csak a negyeddöntőkön kellett átverekedniük magukat a csapatoknak. És volt olyan csapat, amelyik élt a lehetőséggel és továbbjutott, volt olyan, amelyik kiengedte a keze közül a négy évig biztos vissza nem térő alkalmat. De lássuk a négy meccset. Először a torna két hatalmas esélyese, Hollandia és Brazília lépett a pályára. Tulajdonképpen egyik csapat sem mutatta meg még igazán, hogy mire is képes, bár tény, hogy a brazilok folyamatosan nagy gólkülönbségekkel nyertek. Azonban vitathatatlan, hogy a dél-amerikai csapat idén nem a tőle megszokott játékos focit játsza, sokkal inkább egy passzívabb, gyors kontrákra épülő játékot. Ennek az oka várhatóan a szövetségi kapitány, Dunga személyében keresendő. Emlékszem, még amikor játékos volt, ő volt az egyetlen nagyjából az egész csapatban, aki európai típusú focit játszott. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) ő a kedvenc brazil játékosom azóta is. Hollandia pedig igen nyögvenyelősen játszik, de eredményes. Ezen a mérkőzésen nekem nagyon nem tetszett Hollandia játéka. Támadásaik során inkább színjátéknak (néha tragikomédiának) lehetett nevezni a megmozdulásaikat. Arjen Robben például - aki véleményem szerint a második legjobb holland játékos - folyamatosan elesett, ha csak a közelében volt egy brazil védő, hevesen reklamált, rém visszatetsző volt a játéka. És ez igaz volt az egész holland támadó alakulatra, mindenki csak a szabadrúgások kicsikarására ment rá. Tulajdonképpen ez az a hozzáállás, ami engem eltávolított a labdarúgástól, és ami miatt csak a világ- és kontinensbajnokságokat nézem. Ehhez a játékhoz persze az is kellett, hogy a játékvezető majdnem mindent benyeljen, és megadja nekik a szabadrúgásokat. A brazilok pedig nem voltak képesek feltörni a holland védelmet, emellett láthatóan egyre frusztráltabbak is voltak a folyamatos kamu-szabálytalanságok miatt. Robinho ugyan a 10. percben vezetést szerzett, de Wesley Sneijder találata során előbb az 53. percben egyenlített, majd a 68. percben vezetést is szerzett az oranje, mely vezetés a győzelemhez és továbbjutáshoz is elég volt végül. Hollandia - Brazília 2-1 Másodszor Ghána lépett pályára Uruguay ellen. A négy, legjobb 8 közé jutott dél-amerikai csapat közül Uruguay eddig magabiztos és biztonságos játékkal menetelt a versenysorozatban, Ghána pedig az utolsó afrikai nemzetként egyedül képviselte az egész fekete kontinenst. Felelősségük tudatában a fekete csillagok az első félidő ráadásában vezetést is szereztek, melyre az uruguay-i szupersztár, Diego Forlán az 55. percben válaszolt. Onnantól kezdve nagy mezőnyharc alakult ki, egy-két komolyabb helyzettel mindkét oldalon. Az eredmény döntetlen maradt, úgyhogy jöhetett a folytatás. És a hosszabbításban is maradt a mezőnyharc, azonban a hosszabbítás hajrájában, a 32. percben egy hatalmas ghánai helyzetnél Luis Suárez a gólvonalon kézzel ért a labdába, így a portugál Benquerenca bíró kiállította és büntetőt ítélt Ghána javára. Az egész tornán remekül játszó Asamoah Gyan állt a labda mögé, nekifutott és kihagyta. Elszalasztva ezzel várhatóan élete lehetőségét. Az utolsó utáni pillanatban kihagyott büntető után jött a 11-es párbaj. És a sors megtorolta Gyan hibáját, a párbajt Uruguay nyerte 4-2 arányban (megjegyzendő, hogy Gyan a párbaj során belőtte a maga büntetőjét). Uruguay jutott a legjobb 4 közé. Uruguay - Ghána 1-1 (4-2) A harmadik negyeddöntőt Argentína játszotta Németország ellen. Két szimpatikus, agresszív támadó futballt játszó, és két világbajnoki esélyes csatája volt ez. És amit vártunk, meg is kaptuk. Mindkét csapat folyamatosan támadott, és szép helyzeteket dolgozott ki. Egy különbség volt csak: a németek a helyzeteiket belőtték, míg Argentína mindet kihagyta. A dél-amerikaiaknak rém rosszul kezdődött a mérkőzés, ugyanis a 3. percben betalált Thomas Müller. Utána egy hajtós első félidő következett további gólok nélkül. A második félidő derekán az argentín továbbjutás még távolibb lett, amikor Klose a 68. percben gólt szerzett, majd a remények szertefoszlottak a 74. percben Friedrich gólját követően. A kegyelemdöfést Klose adta meg a 89. percben. Argentínát szó szerint elötütte a továbbjutástól Németország. Argentína - Németország 0-4 Az utolsó negyeddöntőn a legkevésbé esélyesnek tartott dél-amerikai csapat, Paraguay lépett pályára a jelenlegi Európa Bajnok spanyol csapat ellen. Spanyolország még nem sokat tett le az asztalra és elmondhatjuk, hogy Paraguay sem éppen a lendületes focival jutott el idáig. És sajnos ez tökéletesen rányomta a bélyegét a mérkőzésre. Unalmas és eseménytelen első félidő után a második félidő közepe felé pörögtek fel az események. Először Gerard Piqué spanyol védőt látta szabálytalannak a guatemalai játékvezető és ítélt büntetőt Paraguaynak, melyet Cardozo nagyon rosszul lőtt és Iker Casillas kifogott. Majd egy percre rá Alcaraz 16-oson belüli megmozdulását ítélte szabálytalannak a spori és ítélt büntetőt Spanyolország javára. Xabi Alonso a tizenegyest értékesítette, de nem volt lehetősége nagyon ünnepelni, ugyanis a játékvezető visszafújta a büntetőt, mert még az elsúgás pillanata előtt beléptek a tizenhatoson belülre a spanyol támadók. Xabi Alonso újra odaállt és kihagyta. Az elpattant labdára robbanó spanyol csatár lábát a paraguayi kapus szépen elkaszálta, de ezt nem vették észre a játékvezetők. Két büntető és az állás még mindig 0-0. A mérkőzés hajrájában, amikor a paraguayiak talán már a hosszabbításra készültek, David Villa győzelmet érő gólt lőtt. Spanyolország továbbjutott. Paraguay - Spanyolország 0-1 Érdekesség, hogy ugyebár minden negyeddöntőben játszottak dél-amerikaik, egy afrikai mellett három európaival összecsapva. Nos, elmondhatjuk, hogy a Dél-Amerika - Európa háborút 3-0 arányban Európa nyerte, ezzel a torna során kissé megtépázott európai nimbuszt sikerült helyreállítaniuk. Az elődöntők jönnek ma és holnap este. Itt már minden csapat szeme előtt a színarany trófea lebeghet, és voltaképpen minden csapatnak meg van az esélye a győzelemre. Az első elődöntő Uruguay és Hollandia összecsapása lesz. Itt nagy kérdés, hogy a hollandok tovább folytatják a kis színjátszókörülket vagy elkezdenek focizni. És ha maradnak a színészkedésnél, akkor vajon a játékvezető mennyire lesz fogékony rá. Ha végre azt mutatják a hollandok, amit tudnak, akkor egy nagyon jó mérkőzésre van kilátás, mert az biztos, hogy Uruguay nem fogja könnyen adni magát. A másik ágon Németország és Spanyolország találkozója lesz. Az európai rangadó külön pikantériája, hogy ez lesz a 2008-as európabajnoki döntő kvázi visszavágója. Két éve a spanyolok 1-0 arányban győzték le Németországot és lettek kontinens bajnokok. Most a számok alapján Németországnak van nagyobb esélye, de jó a spanyol védelem és a torna góllövő listáját 5 góllal jelenleg vezető David Villa és mellette játszó Fernando Torres komoly veszély a német kapura. És ha a spanyolok belövik a helyzeteiket, akkor a németek bajban lehetnek.
Ehhez csak a negyeddöntőkön kellett átverekedniük magukat a csapatoknak. És volt olyan csapat, amelyik élt a lehetőséggel és továbbjutott, volt olyan, amelyik kiengedte a keze közül a négy évig biztos vissza nem térő alkalmat. De lássuk a négy meccset. Először a torna két hatalmas esélyese, Hollandia és Brazília lépett a pályára. Tulajdonképpen egyik csapat sem mutatta meg még igazán, hogy mire is képes, bár tény, hogy a brazilok folyamatosan nagy gólkülönbségekkel nyertek. Azonban vitathatatlan, hogy a dél-amerikai csapat idén nem a tőle megszokott játékos focit játsza, sokkal inkább egy passzívabb, gyors kontrákra épülő játékot. Ennek az oka várhatóan a szövetségi kapitány, Dunga személyében keresendő. Emlékszem, még amikor játékos volt, ő volt az egyetlen nagyjából az egész csapatban, aki európai típusú focit játszott. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) ő a kedvenc brazil játékosom azóta is. Hollandia pedig igen nyögvenyelősen játszik, de eredményes. Ezen a mérkőzésen nekem nagyon nem tetszett Hollandia játéka. Támadásaik során inkább színjátéknak (néha tragikomédiának) lehetett nevezni a megmozdulásaikat. Arjen Robben például - aki véleményem szerint a második legjobb holland játékos - folyamatosan elesett, ha csak a közelében volt egy brazil védő, hevesen reklamált, rém visszatetsző volt a játéka. És ez igaz volt az egész holland támadó alakulatra, mindenki csak a szabadrúgások kicsikarására ment rá. Tulajdonképpen ez az a hozzáállás, ami engem eltávolított a labdarúgástól, és ami miatt csak a világ- és kontinensbajnokságokat nézem. Ehhez a játékhoz persze az is kellett, hogy a játékvezető majdnem mindent benyeljen, és megadja nekik a szabadrúgásokat. A brazilok pedig nem voltak képesek feltörni a holland védelmet, emellett láthatóan egyre frusztráltabbak is voltak a folyamatos kamu-szabálytalanságok miatt. Robinho ugyan a 10. percben vezetést szerzett, de Wesley Sneijder találata során előbb az 53. percben egyenlített, majd a 68. percben vezetést is szerzett az oranje, mely vezetés a győzelemhez és továbbjutáshoz is elég volt végül. Hollandia - Brazília 2-1 Másodszor Ghána lépett pályára Uruguay ellen. A négy, legjobb 8 közé jutott dél-amerikai csapat közül Uruguay eddig magabiztos és biztonságos játékkal menetelt a versenysorozatban, Ghána pedig az utolsó afrikai nemzetként egyedül képviselte az egész fekete kontinenst. Felelősségük tudatában a fekete csillagok az első félidő ráadásában vezetést is szereztek, melyre az uruguay-i szupersztár, Diego Forlán az 55. percben válaszolt. Onnantól kezdve nagy mezőnyharc alakult ki, egy-két komolyabb helyzettel mindkét oldalon. Az eredmény döntetlen maradt, úgyhogy jöhetett a folytatás. És a hosszabbításban is maradt a mezőnyharc, azonban a hosszabbítás hajrájában, a 32. percben egy hatalmas ghánai helyzetnél Luis Suárez a gólvonalon kézzel ért a labdába, így a portugál Benquerenca bíró kiállította és büntetőt ítélt Ghána javára. Az egész tornán remekül játszó Asamoah Gyan állt a labda mögé, nekifutott és kihagyta. Elszalasztva ezzel várhatóan élete lehetőségét. Az utolsó utáni pillanatban kihagyott büntető után jött a 11-es párbaj. És a sors megtorolta Gyan hibáját, a párbajt Uruguay nyerte 4-2 arányban (megjegyzendő, hogy Gyan a párbaj során belőtte a maga büntetőjét). Uruguay jutott a legjobb 4 közé. Uruguay - Ghána 1-1 (4-2) A harmadik negyeddöntőt Argentína játszotta Németország ellen. Két szimpatikus, agresszív támadó futballt játszó, és két világbajnoki esélyes csatája volt ez. És amit vártunk, meg is kaptuk. Mindkét csapat folyamatosan támadott, és szép helyzeteket dolgozott ki. Egy különbség volt csak: a németek a helyzeteiket belőtték, míg Argentína mindet kihagyta. A dél-amerikaiaknak rém rosszul kezdődött a mérkőzés, ugyanis a 3. percben betalált Thomas Müller. Utána egy hajtós első félidő következett további gólok nélkül. A második félidő derekán az argentín továbbjutás még távolibb lett, amikor Klose a 68. percben gólt szerzett, majd a remények szertefoszlottak a 74. percben Friedrich gólját követően. A kegyelemdöfést Klose adta meg a 89. percben. Argentínát szó szerint elötütte a továbbjutástól Németország. Argentína - Németország 0-4 Az utolsó negyeddöntőn a legkevésbé esélyesnek tartott dél-amerikai csapat, Paraguay lépett pályára a jelenlegi Európa Bajnok spanyol csapat ellen. Spanyolország még nem sokat tett le az asztalra és elmondhatjuk, hogy Paraguay sem éppen a lendületes focival jutott el idáig. És sajnos ez tökéletesen rányomta a bélyegét a mérkőzésre. Unalmas és eseménytelen első félidő után a második félidő közepe felé pörögtek fel az események. Először Gerard Piqué spanyol védőt látta szabálytalannak a guatemalai játékvezető és ítélt büntetőt Paraguaynak, melyet Cardozo nagyon rosszul lőtt és Iker Casillas kifogott. Majd egy percre rá Alcaraz 16-oson belüli megmozdulását ítélte szabálytalannak a spori és ítélt büntetőt Spanyolország javára. Xabi Alonso a tizenegyest értékesítette, de nem volt lehetősége nagyon ünnepelni, ugyanis a játékvezető visszafújta a büntetőt, mert még az elsúgás pillanata előtt beléptek a tizenhatoson belülre a spanyol támadók. Xabi Alonso újra odaállt és kihagyta. Az elpattant labdára robbanó spanyol csatár lábát a paraguayi kapus szépen elkaszálta, de ezt nem vették észre a játékvezetők. Két büntető és az állás még mindig 0-0. A mérkőzés hajrájában, amikor a paraguayiak talán már a hosszabbításra készültek, David Villa győzelmet érő gólt lőtt. Spanyolország továbbjutott. Paraguay - Spanyolország 0-1 Érdekesség, hogy ugyebár minden negyeddöntőben játszottak dél-amerikaik, egy afrikai mellett három európaival összecsapva. Nos, elmondhatjuk, hogy a Dél-Amerika - Európa háborút 3-0 arányban Európa nyerte, ezzel a torna során kissé megtépázott európai nimbuszt sikerült helyreállítaniuk. Az elődöntők jönnek ma és holnap este. Itt már minden csapat szeme előtt a színarany trófea lebeghet, és voltaképpen minden csapatnak meg van az esélye a győzelemre. Az első elődöntő Uruguay és Hollandia összecsapása lesz. Itt nagy kérdés, hogy a hollandok tovább folytatják a kis színjátszókörülket vagy elkezdenek focizni. És ha maradnak a színészkedésnél, akkor vajon a játékvezető mennyire lesz fogékony rá. Ha végre azt mutatják a hollandok, amit tudnak, akkor egy nagyon jó mérkőzésre van kilátás, mert az biztos, hogy Uruguay nem fogja könnyen adni magát. A másik ágon Németország és Spanyolország találkozója lesz. Az európai rangadó külön pikantériája, hogy ez lesz a 2008-as európabajnoki döntő kvázi visszavágója. Két éve a spanyolok 1-0 arányban győzték le Németországot és lettek kontinens bajnokok. Most a számok alapján Németországnak van nagyobb esélye, de jó a spanyol védelem és a torna góllövő listáját 5 góllal jelenleg vezető David Villa és mellette játszó Fernando Torres komoly veszély a német kapura. És ha a spanyolok belövik a helyzeteiket, akkor a németek bajban lehetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése