UEFA Labdarúgó EB - 1 (Csoportkör)

Aki már egy ideje követi a blogomat, az tudja, hogy labdarúgást csak korlátozott mennyiségben fogyasztok. Azonban a kontinens- és világtornákat általában szeretem és elég intenzíven követni is szoktam. Az elmúlt évek nagy eseményeiről egész részletesen és meglehetős gyakorisággal be is számoltam. Idén - bár elég sokszor terveztem posztot írni - ez nem így alakult. Nem született beharangozó poszt, a csoportkör is jött és ment, már a "Sweet Sixteen" szakasz küszöbénél tartunk. Ideje, hogy itt is megjelenjen valami a labdarúgó Európa-bajnokságról.

Nem kérdés, hogy egész más úgy végig követni egy nagy nemzetközi tornát, hogy Hazánk csapata is részt vesz rajta. Persze nem vagyok az a típus, aki könnyekre fakad a csapata veresége miatt, de mindenképpen extra izgalmat nyújtanak így a bajnokságok. Az embernek mindig vannak preferenciái, de ha saját nemzeti csapatának tud szurkolni - főleg hazai pályán - az egészen különleges. Bár személyesen én nem mentem ki egyik meccsükre sem, azért jó volt ott látni Magyarország csapatát a legjobb 24 résztvevő ország között. Nem könnyű csoportot kaptunk, mégis, ha a labdarúgó mérkőzések 80 percig tartottak volna, akkor csoportelsőként megyünk tovább az F csoportból. Sajnos a meccsek 90 percig tartanak, így 2 ponttal utolsóként zártuk a csoportunkat. Nem játszottunk rosszul, nem játszottunk olyan nagyon jól sem, egy lelkes kiscsapat benyomását keltette a magyar válogatott. Taktikailag szerintem nagyon rendben volt a dolog és mentálisan is - 80 percig - nagyon szépen összerakta a nemzeti csapatot Marco Rossi szövetségi kapitány. Főleg annak tükrében, hogy milyen csapatok ellen kellett játszanunk. A korábbi Európa-bajnok Portugália, a regnáló világbajnok Franciaország és a FIFA világranglistán 12. helyen álló Németország volt az ellenfelünk. Hozzáteszem, engem egyik alakulat sem győzött meg igazán. Cserébe mind a három csapat tovább tudott jutni a nyolcaddöntőkbe, Magyarország egy vereség és kettő döntetlen mellett kiesett.

Az A jelű csoportból is három csapat jutott a legjobb 16 közé. Törökország harmatgyenge volt, számomra ők voltak a csoportkör legnagyobb csalódása, három sima vereséggel estek ki. A második és harmadik helyen Wales és Svájc nemzeti csapata jutott tovább. Két kemény, hajtós, de egyébként nem túl meggyőző csapatot láttam bennük, akik a törököket megverték és egymással leikszeltek. De semmi különlegeset nem nyújtottak. Az A csoport élén végzett Olaszország, akik messze kimagaslottak ebből a négyesből - és talán nem túlzás, hogy az EB egész mezőnyéből. Az olasz válogatott elképesztő formában játszik, 30 mérkőzés óta veretlen az Azurri és a csoportkört kapott gól nélkül, három győzelemmel zárták. Ráadásul egészen látványos focit játszanak. Mindenképpen a torna nagy esélyeseinek számítanak.

A B csoportból Belgium emelkedett ki, a másik három résztvevő nagyjából azonos szintű játékot nyújtott a csoportkör során, szépen körbe verték egymást. Számomra a csoporttabella legalján végző Oroszország elég komoly csalódást jelentett, akárcsak a végül továbbjutó Dánia. Az EB kezdetekor a dánokkal volt tele a média, összeeső játékosuktól, gyorsan reagáló csapatkapitányuktól volt hangos a nemzetközi sportsajtó. De a játékuk nem volt túlságosan meggyőző. Finnország pedig - ahogy azt a magyarokról is leírtam - egy lelkes kiscsapat, szerintem azt is sikerként kell elkönyveltük, hogy a jobb gólkülönbség miatt nem a csoport utolsó helyén zártak. Belgium vezeti jelenleg a FIFA világranglistáját, ennek megfelelően három győzelemmel és mindössze egy kapott góllal magabiztosan nyerte meg a csoportot.

A C jelű csoportban is voltak meglepetések. Na, nem arra gondolok, hogy Észak-Macedónia három vereséggel esett ki (náluk az is meglepetés volt, hogy a legjobb 24-ben ott lehettek). A kelet-európai kiscsapat egyébként időnként egész szépen focizott, de leginkább a lelkesedés vitte őket előre. Nem úgy az ukránok. Nekem még játékos korában Andriy Shevchenko óriási kedvencem volt. Szövetségi kapitányként nem tűnik akkora királynak. Egy egyébként remek keretből nem sikerült kihoznia azt, amit vártak volna tőle, úgy gondoltam még az EB elején, hogy a C csoportból simán tovább kellett volna jutniuk. Nos, Ausztria ezt nem így gondolta. Drukkoltam nekik nagyon, és kihasználva Ukrajna ötlettelen focizását szépen két győzelemmel tovább is jutottak a második helyen. Azzal kapcsolatosan semmi kétsége nem volt talán senkinek, hogy ebből a négyesből Hollandia biztos továbbjutó. A FIFA ranglistán 16. helyen álló Oranje elég meggyőző játékot mutatva három győzelemmel simán nyerte a csoportját.

Számomra a D csoport volt az igazi halál csoport. Nem azért, mert itt volt a négy legerősebb csapat, hanem azért, mert itt a négy csapat szerintem nagyjából azonos játékerőt képviselt. Anglia nálam mindig favorit, ennek megfelelően egész jó játékot mutatva nyerték meg a csoportjukat. Horvátország és Csehország is mindig képesek meglepetésre, ráadásul nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy dél-nyugati szomszédunk a FIFA világranglistáján az előkelő 14. helyen tanyázik. Skócia sajnos nem tudott végül olyan erőt képviselni, mint amilyet vártam volna tőlük, egyedül Angliával tudtak egy döntetlent kihozni (ami mondjuk önmagában is komoly fegyvertény) és így 1 ponttal az utolsó helyen végeztek. A másik három csapat pedig ment tovább a legjobb 16 közé.

Az E csoport vitathatatlanul nagy esélyese Spanyolország volt. A spanyolok gyakorlatilag bármelyik világ- vagy Európa-bajnokságon az esélyesek közé tartoznak. Ennek ellenére elég sokszor előfordul, hogy teljesítményük finoman szólva is hullámzó, és hogy közel sem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Véleményem szerint ez idén sincs másképpen. Nagyjából ötlettelen, esetleges focival hozták le a csoportkört, és meglepetésre nem is tudtak a csoportból első helyen továbbjutni - bár tény, hogy veretlenül hozták le a csoportkört, egy győzelemmel és kettő döntetlennel. A spanyolokénál sokkal meggyőzőbb volt számomra Svédország. Nagy magabiztossággal, kettő győzelemmel és egy döntetlennel megnyerték a csoportot. Talán az egész csoportkör legnagyobb csalódása számomra Lengyelország. Szerencséjük sem volt, jól sem játszottak és egy árva pontocskával a csoport utolsó helyén végeztek. A lengyeleket ugyan megelőzték az őket legyőző szlovákok, viszont, mivel északi szomszédaink a másik kettő mérkőzést elveszítették, a három pont továbbjutásra nem volt elég.

A csoportkör végeztével kialakult tehát a legjobb 16 (Sweet Sixteen avagy nyolcaddöntők) mezőnye:

Forrás: La Marca