Tegnap befejeződött számunkra, a Wolves 2 számára az idei Divízió II-es bajnokság. Voltak kisebb hullámhegyek és nagyon hullámvölgyek, de végül emelt fővel, győzelemmel zártuk az alapszakaszt.
 |
| Fotó: Tarnai Zoltán |
Az egész szezon során a legnagyobb problémám - leszámítva persze azt, hogy kétszer ugyanazzal a csapattal nem tudtunk megjelenni mérkőzésen -, hogy a srácok alulmotiváltak voltak és bőven alulteljesítettek képességeikhez és az én elvárásaimhoz képest. (Itt persze fontos megjegyezni, hogy amikor általánosságban beszélek a srácokról, akkor persze a csapat egészéről beszélek, nem egyénekről.) Az, hogy alulmotiváltak voltunk, az kizárólag az én felelősségem, valamiért nem sikerült lelket vernem a srácokba. Ezen mindneképpen dolgoznom kell a nyári szezonban, ezen a téren fejlődnöm kell.
Az első mérkőzésre egy iszonyú csonka csapattal utaztunk Miskolcra, katasztrofális állapotú pályán, katasztrofális időben, katasztrofálisan rossz játékot mutattunk, de így is győzni tudtunk. A körülmények igazolták talán a fejekben azt, hogy ennyire gyengén muzsikáltunk, és végülis a győzelem is meglett. (Később kiderült, hogy az a győzelem mennyit is ért: nem sokat, hiszen kivétel nélkül mindenki megverte a Steelers 2-t.) A második meccsen, hazai pályán egész jól játszottunk, viszont az utolsó másodpercben elvesztettünk a mérkőzést a Mustangs ellen és ez óriási törést okozott a csapatban. Talán azt gondolták a srácok, hogy a piros, farkaslogós mez alanyi jogon hozzájuttatja őket a győzelmehez és nagy, világrengető pofonként élték meg a vereséget. Utána a Rebels fizikálisan rommá vert minket - van ilyen sajnos. Egerben aztán sikerült egy kicsit összekapnunk magunkat és lelkesen, szívből játszani a tavaly még HFL-es Heroes ellen, de végül annak a meccsnek is egy komoly verés lett a vége. Ezzel végleg elúszott a rájátszás lehetősége és ez masszívan demoralizálta a csapatot. Olyan gödörbe kerültünk, amilyet még nem nagyon láttam edzői pályafutásom során felnőtt csapattól. A srácok nem igazán jártak edzésre, volt, akiket hetekig nem is láttam. A lejtő legalját a Boda Troopers ellen értük el, amikor sikerült tőlük komoly verést kapni hazai pályán. Pedig aztán a Boda nem egy erős csapat... sőt. Azt gondoltam, hogy ezzel nagyjából vége is a szezonnak, hiába van még egy mérkőzésünk, kb. felesleges is lejátszani, hiszen ugyanúgy csak az a pár ember járt edzésre, kommunikációra sem igazán vették a fáradságot, sorra mondták le az utolsó mérkőzésen való szereplést. Megmondom őszintén, cseppet sem bántam, amikor a szövetségtől kaptam egy emailt, amiben leírták, hogy a Rangers (utolsó ellenfelünk) a tartozásai miatt lehet, hogy nem léphet pályára. (Természetesen a dunakeszi csapat rendezte azóta az adminisztrációs baki miatti elmaradását és létrejöhetett a mérkőzés.)
Aztán az utolsó napokban valahogy minden megváltozott. Egyre több játékostól hallottam, hogy milyen motivált a mérkőzés előtt, mennyire meg akarja nyerni a szezonzárót. Edzőként ilyet fantasztikusan jó hallani. Nagyon rövid, 26 fős rosterrel érkeztünk a mérkőzésre, viszont már a meccs előtt látszott, hogy aki ott van, az azért van ott, mert játszani akar, mert meg akarja mutatni. Nagyon jó volt ennek a csapatnak a bemelegítését látni, majd azt, ahogy felmentünk a pályára. Ráadásul azt gondolom, hogy a Dunakeszi kicsit nagy mellénnyel érkezett hozzánk. Viszont a Wolves 2 ezen a mérkőzésen nem az a sokszor megszeppent és tehetetlen csapatocska volt, mint a szezon többi meccsén, tegnap farkasfalka voltunk és haraptunk. Hozzáteszem, ahogy az ókori rómaiak mondták: Fortis furtuna adiuvat (bátraké a szerencse), nagy mázlink volt, főleg az első félidőben. Olyan volt, mintha visszakapnánk a sok-sok balszerencsét, ami a szezonban sújtott minket. Kezdődött minden azzal, hogy a Rangers, miután megnyerte a pénzfeldobást, kickoffot választott. Ez egy hamisítatlan rookie mistake, ilyennel általában csak U17 és alacsonyabb korosztályokban lehet találkozni. (Hiszen ezzel a döntéssel gyakorlatilag az ellenfél offense-e támadhat mindkét félidő elején.) Utána a védelemben számos esetben volt óriási mázlink, a volt Hurricanes-es Nagy Krisz hosszan feldobott passzait a Rangers elkapók rendre elejtették úgy, hogy a környéken nem volt védőjátékos. Offense-ben meg volt olyan elkapásunk, amikor a védő kezéből felpattanó labda egyenesen a mi elkapónk kezébe pottyant. Persze voltak remek play-eink is, de a szerencse faktor igencsak mellettünk állt az első félidőben. 19-0-ás előnnyel kezdtük meg a pihenőt a második negyed után. A második játékrészben aztán kijött a rövid roster miatti fáradtság. Az offense-ünk az utolsó két negyedben egyetlen first downt tudott összehozni, míg a defense-ünk büntetést büntetésre halmozott. Ennek ellenére sikerült folyamatosan kivédekeznünk a támadásokat, végül azonban egy touchdownt is engedtünk a vendég csapatnak, régi barátom, a Bulldogs-os Stetner Péter préselte át magát a gólvonalon ellenünk.
Egy hibákkal és sárga zászlókkal tarkított második félidő végén végül 19-7-re nyertünk és ezzel a győzelemmel kicsit javítottunk a szezon alatt elszenvedett csorbán.
 |
| Diagram: Hungarian Football |
A 2-4-es mérleg a hatodik helyre volt elegendő idén. A szezon előtt én egy negyedik helyet és egy elődöntőt céloztam meg, de sajnos a Mustangs és a Troopers ellen elszenvedett vereség csúnyán keresztül húzta a számításainkat. Innen nézve nagy csalódás a szezon. Ha a játékosok hozzáállását, mentalitását, akarását, csapatmunkáját nézem, akkor is nagy csalódás a szezon. Viszont ha azt nézem, hogy milyen hullámvölgyeken mentünk keresztül a szezon alatt, azt kell, hogy mondjam, a hatodik helyezés teljesen elfogadható.
Főleg az utolsó mérkőzés fényében tűnik kicsit az egész tavasz szebbnek, büszke vagyok a csapatra. Nagyon jó volt látni, ahogy tegnap az a 26 játékos ténylegesen csapatként dolgozott együtt. Akart, küzdött, ha kellett, a szívét-lelkét kitette a pályára. Amennyiben a játékosok ezt a mentalitást tovább tudják vinni és precizitással és szorgalommal egészítik ki, akkor nagyon jó kis egység alakulhat ki.
Mindenképpen ki szeretnék emelni néhány játékost, akik a szezon alatt extrát nyújtottak, akikkel különösen meg vagyok elégedve és akik munkájára nagyon büszke vagyok. (Ez persze nem jelenti azt, hogy akik nem szerepelnek ezen a listán, azok nem tettek volna le nagyon sokat az asztalra.)
Győrffy Ádám - fenőtt játékos, Safety - Nekem ő volt a legnagyobb meglepetés a szezonban. Azt tudtam, hogy ügyes játékos, de a szükség és a motiváltsága úgy hozta, hogy vezéregyéniséggé nőtte ki magát, igazi hard hitter safety lett, a legtöbb meccsen ő csinálta meg a legtöbb tackle-t és húzta magával a társait. Nálam ő a szezon defensive MVP-je.
Wallner Olivér - U19-es korú játékos, Linebacker - Óriási munkát végzett egész szezon alatt, hiszen amellett, hogy linebacker volt, az offense falban is végigjátszotta a szezont. Példaértékű a munkamorálja és sokat fejlődött a szezon során is. Sajnos a tény, hogy oda-vissza játszott, kicsit visszavetette a teljesítményét, főleg a második félidőkre "fogyott el", de mindenképpen hatalmas munkát végzett egész szezonban.
Wang Wen Long - U19-es korú játékos, Linebacker - Szintén linebacker és offense fal szerepekkel játszotta végig az egész bajnokságot. Nála a legnagyobb probléma az, hogy fejben nagyon szét tud esni, és utána irgalmatlanul nehéz összerakni újra. Amiben fejlődnie kell még, az a konzisztencia, hiszen remek playek mellett kapitális hibákat is követ el néha.
Széles Bálint - felnőtt játékos, all-purpose - Állítom, hogy a jelenlegi magyarországi amerikai football egyik legnagyobb tehetsége. Sajnos tehetsége mellett csak trógersága nagyobb. Munka ... és egyebek ... miatt a szezonban alig pár edzésen vett csak részt (ráadásul például a Troopers ellen azért nem tudott játszani, mert 3 nappal előtte lejárt a sportorvosi igazolása), ennek ellenére bármelyik (és ez szó szerint értendő) pozícióra bármikor beküldhető. A szezon során játszott defensive falembert, receivert, defensive backet, running backet és irányítót is, valamint minden special team csapatban benne volt. Hihetetlen játékos - és hatalmas szívfájdalmam, hogy így elvesztegeti a tehetségét. A mérkőzésen mindenét otthagyja a pályán, de elhivatottság terén nagyon sokat kell fejlődnie.
Varga Tamás - U19-es korú játékos, Receiver - Posztján és korcsoportjában az egyik legjobb itthon. Nagyon higgadt és precíz játékos, az utasításokat tökéletesen hajtja végre. Ha egy passz csak a környékére megy, ő azt el is kapja. És nem igazán hagy ki edzést. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, nálam ő az offense szezon MVP-je.
Gombos Dávid - felnőtt játékos, Runningback - Dave a felnőtt csapatban centert játszik, a Divízió 2-ben volt lehetősége saját posztján játszani és futni. Sajnos elég hektikus volt előtte az offensive line, ezért sokszor nagyon nehéz dolga volt, de konzisztens és kitartó munkával halad mindig előre. A sebességén még dolgozni kell, mert a tackle-ökön kívül nehezen boldogul. De munkamorálja abszolút példaértékű lehet csapattársai számára.
Róna Iván - U19-es korú játékos, Receiver - Ügyes elkapó, és ha felbosszantják, akkor egy gyilkos. A szezon során jópár defensive end és szélső linebacker tapasztalta meg, hogy milyen az, amikor Iván dühös és csinál egy crack motiont. Elkapásban is megbízható, atletikus célpont. Lelkes tagja volt az idei W2 keretnek és biztos vagyok benne, hogy az őszi utánpótlás bajnokságban is pusztítani fog.
Répászky Botond - U19-es korú játékos, Offensive tackle - Korosztályának legjobb falembere (sőt, szerintem a felnőttek között is már bőven meg tudja állni a helyét). Teljesítménye, munkája és hozzáállása motiváló a társai számára. Sajnos sérülés (és egyéb elfoglaltság...) miatt kevesebbet tudott a Wolves 2-ben szerepelni, mint szerettem volna, de így is nagyra értékelem munkáját.
Tóth Levente - U17-es korú játékos, Quarterback - Az egri mérkőzést követően kényszerűségből neveztük a még 16 éves irányítót. Levi még nagyon a "pálya" elején tart, de elhivatottsága, akarása mindenki számára példa lehet. A Troopers ellen dobtuk be a mélyvízbe, ott is elfogadható teljesítményt nyújtott, majd a Rangers ellen 3 TD-passzt is kiosztott. Nagy jövő áll előtte, ha az eddig megkezdett úton halad tovább.
 |
| Nádi András (Fotó: Tarnai Zoltán) |
Nádi András - veterán játékos, Defensive tackle - Vödörrel én még együtt játszottam vagy 12 évvel ezelőtt. Aztán visszavonult, de Árpa Attila #onemoreseason felhívására ő is csatlakozott a csapathoz. A téli felkészülés kezdete óta ő az, aki a visszatérők között a legtöbbet volt edzésen, a legtöbbet dolgozott és sokszor utolsó erejéig hajtott.
Végezetül a köszönetnyilvánítások.
Először is szeretném megköszönni ezt a szezont az edzői stábomnak. Nagyon szerettem veletek dolgozni és nagyon köszönöm, hogy ennyi segítséget nyújtottatok nekem az egész szezon során!
Gombos Bence - offensive coordinatorMerucza Attila - defensive coach
Majoros Csaba - special team coordinator
Kollár Balázs - offensive coach
Kócs Máté - DB coach
Tarnai Zoltán - assistant coach
Deák Balázs - assistant coach
 |
| Balról jobbra: Merucza Attila, Kócs Máté, Sződy Ferenc, Gombos Bence, Majoros Csaba (Fotó: Tarnai Zoltán) |
Köszönöm a csapatvezetésnek és a csapat back office-ának (kiváltképpen Lőrincz Kittinek), hogy lehetővé tették ezt a szezont.
Végezetül - de közel sem utolsó sorban - köszönöm a Wolves Spiritnek, hogy a bukdácsolás ellenére is végig, nagy hanggal kiálltak mellettünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése