"Visszavágó" a Lions ellen

Nehéz körülmények között játszottunk az AFBÖ Division 1 első körében egy nehéz meccset a Carinthian Lions ellen. Kisebb túlzással azt lehetne mondani, hogy csak túl akartuk élni a találkozót. Meg is lett az eredménye, 35-0-s vereséggel tértünk haza. Vasárnap, az alapszakasz második fordulójában hazai pályán fogadhattuk a klagenfurti oroszlánokat és a visszavágás volt a célunk.

Forró napsütés (és még forróbb műfövőn) csaptunk össze a Lions-zal és az első pillanatban már látni lehetett, hogy hiába jöttek kevesen az osztrákok, egy kemény, fizikális mérkőzésre számíthatunk. Volt nekünk is néhány sérültünk és hiányzónk, főleg az offense és a defense fal összetétele okozott fejfájást. Többek között magamnak okoztam a fejfájást, ugyanis a sérüléséből visszatérő Kovács Gábor nem volt rajta a meccsrosteren... Emellett Iványi Márton defensive coordinator is szabadnapot kért a mérkőzésre, offense oldalon azonban Oláh Gergelynek Kovács István és Piros Krisztián is besegített. Értelemszerűen ezért a mérkőzésen én gyakorlatilag csak a védelemmel tudtam foglalkozni. Munkámban nagy segítségemre volt Merucza Attila defensive line (amellett, hogy tényleg nagy segítségemre volt a falnál, jobban örültem volna, ha a pályán látom) és Xavier Marsden, aki a defensive backeknél segítette munkámat. 

„Jó” szokásunk szerint a mérkőzés elején hamar egy bekapott touchdownnal kezdett a védelem, a coverage még mindig nem az erősségünk. Azonban sikerült rendezni a sorokat és rendre leparancsoltuk a pályáról ellenfelünket, nem is jutottak pontszerzés közelébe az első félidőben, több alkalommal is megszereztük a labdát (ha jól emlékszem, 2 fumble és egy interception révén).

Az offense is jól kezdett.  Gombos Bence azt gondolom, egyre magabiztosabban játszik. Benke Ábel futásai is nagyon hasznosak voltak, valamint Vámos Bence runningbacktől is olyan teljesítményt láttam, amilyet még eddig nem.  Előbb kiegyenlítettünk, mikor Gombos Bence jól vette észre, hogy a vendégek védelme elváltotta magát és az éppen receivert játszó Mike McCrary teljesen üresen kaphatta meg a labdát egy hajszálpontos hosszú passz után (az extra pont is sikeres volt). Később a vezetést is megszereztük, amikor Bence egy rövid passzal a még csak 17 éves Varga Tamást találta meg, aki testvére születésnapját (és a gyereknapot) úgy ünnepelte meg, hogy ide-oda cikázva a nagydarab Lions-védők között beszlalomozott az end zone-ba (az extra pont kísérletet blokkolták). Egy alkalommal egy hosszú field goalt is megkíséreltünk, azonban Baksa „Feri the leg” Ferenc csúnyán mellérúgta.

13-7-es vezetés birtokában hagytuk el a pályát a második negyed végén. További munkára, még nagyobb keménységre és még nagyobb elszántságra próbáltam sarkallni a játékosaimat és ezen a téren nem is volt hiba. 

Fotó: Isztl Patrícia

A harmadik negyedtől azonban egyre többen hulltak ki a sorból a tényleg kőkemény klagenfurti csapat játékának köszönhetően. Ennek az lett az eredménye, hogy bár folyamatosan próbáltam rotálni a játékosokat, túl sok falembernek kellett offense-ben és defense-ben is játszania. Ez a futások elleni védekezésünkben nagyon nagy hátrány volt, a falunkat felőrölte a Lions futójátéka és egy hosszú drive végén előbb egyenlítettek vendégeink, majd a sikeres extra ponttal a vezetést is átvették. 

Az offense-ből a második félidőben már Benke Ábel runningback nem tudta vállani a játékot, ezért Vámos Bence és Széles Bálint jutottak nagyobb szerephez. Sajnálatos módon a második félidőben már Répászki Botond, a fiatal és tehetséges offensive line sem tudott már visszamenni (neki már a mérkőzés előtt is fájt a háta), így komoly nehézségekbe ütközött az offense. Úgy tűnt, futni nem tudunk, ha passzolni akarunk, akkor meg csak szabálytalanság árán tudjuk megvédeni az irányítót. Oláh Gergely alakulatának nem sikerült ilyen körülmények árán pontot szereznie a második félidőben és így el is úszott a mérkőzés.

Mindenképpen fontos felhívnunk saját magunk figyelmét arra, hogy a Wolves felnőtt csapatainak ez zsinórban a negyedik olyan mérkőzése, ahol a második félidőben nem tudott pontot szerezni az offense (W1 vs Steelers, WFT vs Vikings 2, W1 vs Cowbells, WFT vs Lions). Azt gondolom, hogy feltétlenül meg kell vizsgálni alaposabban a kérdést, hogy ezt a jelenséget mi okozza. Lehet, hogy a játékosok fáradása, kidőlése, lehet, hogy nem tudunk megújulni és reagálni az ellenfél játékára, vagy lehet, hogy csak pechünk van. Mindenesetre ez olyan dolog, amit véleményem szerint nagyon szükségszerű lesz kielemezni és megoldani. 

Bár kikaptunk hazai pályán egy ponttal és a rájátszásért folytatott küzdelemben komoly hátrányba kerültünk, azt gondolom, hogy minden egyes játékos, aki a pályára lépett, a szívét-lelkét kitette a csapatért, minden play-ben igyekezett a legjobbját nyújtani. Csapat szinten ez most erre volt elég. Vereség ide vagy oda, a keserűség ellenére is büszke lehetek a játékosaimra a küzdeni akarásuk miatt – és ők is büszkék lehetnek magukra.

A mérkőzés után a közönség soraiból többen is megtaláltak azzal, hogy a vereségünk okát az osztrák  játékvezetők bíráskodásában vélték felfedezni, hogy miattuk kaptunk ki. 
Erre két dolgot tudok reagálni (tudnék sokkal többet, de csak ennyit szeretnék):

1. Azért kaptunk ki, mert egy ponttal kevesebbet szereztünk, mint ellenfelünk. Meg azért, mert egy ponttal többet kaptunk, mint amennyit mi szereztünk.

2. Meccsről meccsre hálásabb vagyok a magyar játékvezetők hozzáértéséért, kommunikációjáért, korrektségéért és részrehajlás-mentességéért. 

Nem olyan könnyű egy vereség után jó képet vágni és nyilatkozni a DIGInek (fotó: Isztl Patrícia)

Az osztrák versenynaptárban most egy hét szünetünk következik, majd június 10-én St. Pöltenbe utazunk, hogy az Invaders dimbes-dombos pályáján megpróbáljunk visszavágni a szezonnyitón elszenvedett vereségért.