Szomorú vasárnap

Egy vereségről mindig sokkal nehezebb írni. Egy győzelmet sosem kell igazán megmagyarázni, valamint egy győzelem után akár még kicsit euforikus hangulat is elfog, amikor leírom, hogy mi történt. Főleg, ha a lefújás után csak néhány órával írom meg az aktuális összegzőt – mint azt tettem az Eger Heroes elleni szép győzelmünk után. A vereség azonban mindig más. Keresem a hibákat, hogy hol rontottam/rontottuk el és azt, hogy hogyan tudjuk a hibáinkat kijavítani. Ráadásul ilyenkor még többen kiváncsiak arra, hogy hol rontotta el a csapat, úgyhogy valamilyen szinten magyarázni is kell a közönség felé, hogy mi történt.

We are Wolves (fotó: Photopium)

Fájdalmas vereséget szenvedtünk a Miskolc Steelers-től. Továbbra is tartom, hogy oké, rendben, van pár jó játékosuk, sőt, Troy Rice minden bizonnyal a régió legjobb játékosa a posztján, ettől függetlenül közel sem verhetetlen csapat. Az, hogy a mérkőzés legelején megint komoly előnyt (2 labdabirtoklást) ajándékoztunk ellenfelünknek, az egyszerűen elfogadhatatlan. Mindezt úgy, hogy pontosan azt csinálta a Steelers, amit vártunk tőlük. Csúszkálások a pályán, rossz olvasások, missed tackle-ök mind nagyon nehéz helyzetbe hoztak minket.  Hiába volt egy-egy olyan play, ami megmutatta, hogy igenis meg tudjuk állítani Jordanéket (például Madarassy Richárd interceptionje), olyan volt, mintha nem hittünk volna igazán magunkban.


Fotó: HJG

Emellett Bencsics Márk és az offense sem találta igazán a ritmust. Volt ugyan néhány emlékezetes momentum, például Márk flea ficker passza Gecser Máténak, de valahogy az átütő erő, a ritmus, a dinamika hiányzott az offense-ből.

A második félidőben pedig állóháború alakult ki. (Nézői beszámolók szerint a második félidő egyenesen szörnyű volt.) Azt hiszem, nem túlzok igazán, ha azt állítom, hogy a második félidőben a Steelers már semmit nem akart, mi pedig semmit nem tudtunk csinálni.

Fotó: Photopium

Mint említettem, fájdalmas vereség volt ez a Steelers ellen, de az edzői stáb átbeszélte a dolgokat és igyekeztünk levonni a kellő tanulságot. Remélem, a játékosok számára is sikerült ezeket a tanulságokat kézzelfoghatóvá tenni, ezért bízom benne, hogy mindenki úgy készül a Cowbells elleni jövő hétvégi összecsapásra, mintha élete utolsó mérkőzése lenne – mert lássuk be, most nagyjából itt tartunk. Vagy nyerünk, vagy a rájátszásba jutásunk nem a mi kezünkben lesz. 

A HFL tabella 3 forduló után