Végre eljutottunk idáig. Az osztrák bajnokságban elkezdtük a rájátszást.
Mint korábban már írtam, a Zagreb Patriots elleni vereség lényegében nem jelentett semmi mást, mint hogy elvesztettük a home field advantage lehetőségét, és az alapszakaszban elért jobb eredmény miatt az elődöntőt idegenben, a Carinthian Black Lions vendégeként kellett lejátszanunk.
Az, hogy idegenben játszunk, még sosem okozott komolyabb problémát, sőt, kifejezetten szeretek idegenben játszani (Ausztriában). Ezúttal annyira azért nem voltam lelkes a road game miatt, ugyanis a Black Lions otthona Klagenfurt, ami Budapezttől nagyjából 600 km-re található. Mivel ez a távolság olyan nagy, hogy megoldhatatlan, hogy kimenjünk, lejátszuk a meccset és hazajöjjünk, ezért úgy döntöttünk, hogy még péntek délután leutazunk Nagykanizsára, ott alszunk, majd reggel indulunk tovább Karintia szívébe, és így a meccs előtt már "csak" 350 kilométer körüli távot kell megtennünk.
Így is történt, szombat reggel terv szerint elindultunk, és átkeltünk Szlovénián és fél Ausztrián. Bár a történethez szorosan nem tartozik hozzá, de Steiermark és Kärnten tartományok egyszerűen gyönyörűek, élvezet volt keresztülbuszozni rajtuk.
Pontosan időben értünk ki a pályára és kezdtük el a bemelegítést.
Sajnos az osztrákok híresek arról, hogy igencsak védik egymást az "idegenektől", így ellenfelünkről felvételt nem tudtunk szerezni, csak néhány töredék info állt rerndelkezésünkre. Tudtuk, hogy a karintiai offense-ben három kulcsjátékos játszik, az irányító Bernhard Kamber, a junior válogatott running backje, Thomas Torta és egy majdnem két méter magas receiver, David Hailimann.
Első sorban arra készültünk, hogy a receivert kivegyük a játékból, abból indultam ki, hogy a zágrábi Derron Thomas-nál nehezebben levédekezhető running backkel biztos nem kell számolnunk. Nos, kiderült, hogy ez elhamarkodott feltételezés volt. A fiatal srác nagyon gyors és kemény volt, ha sikerült átjutnia a line of scimmage-en nagyon nehezen tudta a védelem megállítani, playenként két-három missed tackle is becsúszott. Végül - bár még nem állnak rendelkezésemre a statok - szinte biztos vagyok benne, hogy Torta bőven száz yard felett futott. Mellette Hailimann folyamatos célpontja volt az irányítónak, és a még sérüléssel bajlódó Patrick Ogunji két alkalommal is lemaradt a mély passzról - akárcsak a safety-k. Mindesetre a két offense játékos nagyon megnehezítette a védelem életét.
Végül az osztrák támadó alakulat négy alkalommal is bevette az end zone-unkat.
A másik oldalon az offense-nek voltak gondjai. Kezdődött azzal, hogy a második drive-ban Bencsics Márk egy pick sixet dobott. Utána az előrehaladást folyamatosan hátráltatták a bírók renszeres holding calljai (ezúttal a mérkőzés ezen aspektusát nem részletezem - pedig bőven lenne miről írni...). Ennek ellenére az offense öt TD-vel, és bőven 200 futott yard felett zárt.
A mai meccsen a special team teljesítményét a lehető legnagyobb dícséret illeti. Már rögtön a legelső kickoffnál villantottak, ugyanis az osztrák return csapat trükkös megoldása egy interceptionnel zárult (Füri József). Ezt követően is a megbízható rúgások és remek visszahordások miatt mind az offense, mind a defense jó field pozíciókból kezdhetett majdnem minden alkalommal.
Mindegyik csapategységnél voltak szép megoldások, jó egyéni teljesítmények, mégis, Varga Ferenc linebacker teljesítménye külön szót érdemel. A második félidőben egy Torta-futás során nemes egyszerűséggel kivette a labdát a válogatott back kezéből, és négy-öt tackle-kísérletet lerázva red zone-ig vitte vissza a labdát. (Ezt követően az offense ki is használta az adódó field positiont és touchdownt szerzett - szerintem ez lehetett a fordulópont a mérkőzésen.) A forced és visszahordott fumble egy elképesztően szép egyéni teljesítmény. Azt azonban legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a következő drive-ban megint elveszti a labdát az egyébként zseniális osztrák running back, amit ismét Varga Ferenc szed össze. Elég ritka a back-to-back fumble recovery, azt hiszem. Remek teljesítményére akkor tette fel a koronát, amikor 36-34-es állásnál, pár másodperccel a mérkőzés vége előtt leütötte az osztrák irányító passzát.
Egy elképesztően fordulatos, és indulatokban gazdag mérkőzésen tehát sokak számára nagy meglepetést okozva megnyertük az elődöntőt. Érdekesség, hogy Walter H. Reiterer, a Football-Austria (legnagyobb osztrák amerikai footballos médium) főszerkesztője is úgy döntött, hogy a Eurobowl (Swarco Raiders v Berlin Adler) helyett inkább ezt a meccset választotta, és a mérkőzés utáni beszélgetésünk szerint nem is bánta meg.
Idén ez volt talán a legkeményebb meccsünk és egyúttal a legfontosabb is. A rájátszásban már nincs lehetőségünk hibázni.
Az Iron Bowl másik elődöntőjében az Alpin Hammers 35-3 arányban ütötte ki az Amstetten Thunder csapatát. Ami felettébb rossz hír számunkra, ugyanis ez azt jelenti, hogy a döntőt Schwazban játszuk, az osztrák-német határ közelében, több, mint 700 km-re Budapesttől.
Most két hét kőkemény felkészülés következik, majd 2011. 07. 02-án kiderül, hogy a magyar rájátszásnak vajon már osztrák bajnokként tudunk-e nekivágni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése