Nagyon vártam már ezt a hétvégét. Nem csak azért, mert az egész hetes munka végetért, hanem, mert szombaton meccset játszik a csapat.
Önmagában ez már persze megemeli az adrenalin szintet, de ami még ennél is jobban érdekel, az az, hogy az ellenfél a Debrecen Gladiators lesz. Gondolom, ez a kijelentés sokakban döbbenetet kelt, lévén, hogy a Debrecen mostanában nem túl acélos. Pontos statisztikákat nem tudok, de azt hiszem, hogy az elmúlt három szezonban győztes meccs nélkül maradtak, ami a tétmeccseket illeti.
Akkor miért várom én mégis ezt a meccset? Hogy megértsük, 2007-ig kell visszamennünk. Abban az évben volt az, hogy a Wolves 2 úgy indult a magyar első osztályban, hogy lényegében juniorok alkották a keretet - kiegészítve néhány felnőtt játékossal. És az akkori junior csapat edzői (azaz Zsolt, Cápa és én) vezettük a gárdát. Eljutottunk szépen az elődöntőig, ahol a Debrecen Gladiators volt az ellenfelünk. Egy végletekig kiélezett meccs volt. Az utolsó negyedre sorra megsérültek a defensive backek, köztük az akkor remekül játszó Angyal Ferenc is. Cserére kényszerültem és ez végzetes hibának bizonyult. Hiába mondtam el egyértelműen a csereként beálló Beinschroth Balázsnak, hogy mit várok tőle, éppen az ellenkezőjét csinálta. Eredmény: TD egy perccel a vége előtt. Hosszabbítás, verség. Azóta is fel-felemlegetik az én hibámként azt a vereséget. Én magam tudom, hogy szükséges és elkerülhetetlen volt a csere, úgyhogy nem hibáztatom magam, de felettébb bosszant még mai napig az a vereség. Edzőként csak két magyar csapatnak sikerült nyernie ellenem, ugyanabban az évben az akkori viszonyok között magasan legjobb Győr Sharks és ez a debreceni csapat.
Ráadásul akkor volt némi pólóégetési affér is ott, amit nem is akarok nagyon felemlegetni.
Szóval számomra igen jelentős ez a mérkőzés, jobban várom, mint bármelyik magyar meccset idén. Mert nyerni akarok! Nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése