Elindult az utánpótlás szezon

Jó hosszú hétvégén van túl a Budapest Wolves utánpótlás programja. Az U17-es csapat szombaton megkezdte az osztrák bajnokságot, míg az U19-esek vasárnap a magyar utánpótlás pontvadászatot kezdték meg.

Ausztriában idén komoly változtatások történtek az utánpótlás versenyeztetése terén. A legnagyobb csapatok (mint a Vikings, a Raiders és a Giants) már tavaly is bojkottálták az U19-es bajnokságot, ugyanis 19 éves játékosaik a második számú csapatban, felnőtt bajnokságban léptek pályára. Ezért ők már tavaly is azért lobbiztak, hogy az U19-es bajnokság helyett U18 legyen. Törekvésüknek az lett az eredménye, hogy 2016-ban már csak 3 csapatos volt az U19-es bajnokság, 2017-ben pedig már törölték is azt. Bár ebben az évben U18-as bajnokság még nem indult Ausztriában, csak U17, U15 és U13. Jövőre azonban valószínűleg U18, U16 és U14-es bajnokságokat rendeznek szomszédaink.

Ahogy tavaly is, a Budapest Wolves idén is nevezett az U17-es bajnokságba. Nevezésünket az U15 korosztályban is benyújtottuk az osztrák szövetségnek, azonban a nagy távolságokra való tekintettel a jelentkezésünket (főként) a tiroli csapatok megvétózták. 

Ezért csak az U17 korosztályban vitézkedik csapatunk ősszel Ausztriában.

Az első mérkőzésünk azonban közel sem úgy sikerült, ahogy terveztük. Főként a srácok hanyagságának - meg nyilván annak a ténynek, hogy nem jártunk jobban a nyakukra - köszönhetően a papírmunkával nagyon megcsúsztunk, így az első hétvégén Mödlingbe egy minimális, 16 fős kerettel tudtunk elutazni. Ha nem sikerült volna 16 embert nevezni és felállítani a face-checkre, akkor csapatunk nagyon komoly pénzbüntetést kapott volna. Ezért a csonka rosterrel léptünk pályára az ellen az AFC Rangers ellen, akik tavaly a szezonzáró mérkőzésen 60-0 arányban győztek le minket. 

Az előjelek tehát közel sem nekünk kedveztek. Ennek ellenére a kis utazó csapat nagy elszántsággál és jó hangulatban utazott Mödlingbe. Az elszántság és a jó hangulat pedig kitartott gyakorlatilag a mérkőzés lefújásáig. Megkockáztatom, hogy ilyen csapatszintű akaratot, kitartást, ilyen szívet, amivel végigcsináltuk a meccset, utoljára 9 éve láttam csapattól, amikor 2008-ban Innsbruckban sikerült megfordítanunk a Wolves Juniors-szal az akkori bajnokság bronzmérkőzését a félidőben és végül harmadikként végezni Európa akkor legerősebb utánpótlás-bajnokságában. Fantasztikus volt látni, hogy a saját pozíciójukon kívül játszó játékosok mennyire küzdöttek, a végletekig elcsigázva is visszamentek a pályára és hajtottak, nem kértek cserét még akkor sem, amikor már alig álltak a lábukon. Természetesen edzői oldalról is próbáltuk lassítani a játékot, hogy minél több pihenőidőre tehessenek szert játékosaink. 

A félidőhöz érve azonban már az amúgy sem bő keretünk nagyon megfogyatkozott, a felnőtt és U19 csapatban is alapembernek számító Répászky Botond például - mint a félidőben megtudtam - eleve betegen kezdte a mérkőzést, ezért a második félidőben már nem engedtem pályára. Az egyre megbízhatóbb teljesítményt nyújtó Wang Wen Long sajnos egy ütközést követően kórházba került, így a nagyszünetben már csak 13 bevethető játékosom maradt. Az edzői stábbal (Deák Balázs offensive coordinator és Majoros Csaba special team coordinator) egyeztetve és velük egyetértésben a félidőben megbeszéltem az ellenféllel és a játékvezetőkkel, hogy a harmadik negyed végén feladjuk a mérkőzést, megelőzendő, hogy még több, a kimerültségből adódó sérültünk legyen a végére. A harmadik negyed végéig egyébként azért kellett kihúznunk, mert az osztrák szabályok szerint ekkortól számít lejátszottnak a mérkőzés - ellenkező esetben ugyanolyan büntetést kapott volna a csapat, mintha el sem utaztunk volna. Sajnos a második félidőben is volt egy komolyabb sérültünk, egy jó elkapás és egy kemény ütközést követően Gyimesi Ádám fiatal elkapónk minkét alkarcsontja eltört, így ő is kórházba került. Mire a harmadik negyed végén a hátralévő egy percet már kitérdeltük, csak 11 bevethető játékosom maradt.   

Bár 11 és fél éves edzői pályafutásom során még sosem kerültem korábban olyan helyzetbe, hogy egy mérkőzést feladni kényszerüljek, ettől függetlenül azt gondolom, kifejezetten emelt fővel hagyhattuk el a pályát - és véleményemet az ellenfél edzői, a játékvezetők, sőt, az AFBÖ főtitkárának gratulációja is megerősítette. Nagyon büszke voltam a srácokra.

Az emocionális pozitív végkimenetel mellett azért szakmai szempontból is bizakodásra adhat okot a mérkőzés. A tavalyi U17-es szezonban - lássuk be - csak vergődtük. Az offense-ünk csak nagy ritkán tudott yardokat, first downokat felpakolni, míg a defense puttonyát mindig jól kitömték. Mint említettem, a Rangers is 60-0-lal küldött minket haza. Ehhez képest ebben a három negyedben a védelmünk két drive-ot is kivédekezett, négy alkalommal kapitulált. Deák Balázs vezette offense pedig, bár pontot nem szerezett, gyönyörű szép, hosszú drive-okat épített fel, bőven 140 yard felett teljesítve összességében. Ez mindenképpen hatalmas előrelépés a tavalyi teljesítményhez képest.

Ráadásul a mérkőzést követő héten a papírmunkát is sikerült rendbe szedni, így Innsbruckba már kétszer ekkora rosterrel tudunk utazni, ami mindenképpen bizakodásra adhat okot.

(Fotó: Thurzó Andrea)

Magyarországon is útjára indult az utánpótlás-szezon. Itthon már  11. alkalommal rendezik meg az U19-es bajnokságot, természetesen címvédőként a Budapest Wolves is nevezett csapatot. Az Utánpótlás Bizottság ajánlását idén még nem adaptálva, emellett a Szövetség tavalyi mintára az U17-es korosztályban kupanapos rendszerben, kispályán szervezte meg a bajnokságot, amin azonban idén nem vesz részt a Wolves - tavaly sem volt sok értelme. Érdekesség, hogy míg Ausztriában az U17-es bajnokságban a 2000 és a 2002 között született játékosok vehettek részt, a magyar U19-es bajnokság korhatára nagyobb sávot fed le, az 1998-as születésűektől a 2002-es születésűekig mindenki rajtengedélyt kapott. Ez azt is jelenti, hogy az összes U17-es játékosunk egyúttal U19-es játékosnak is minősül itthon. 

A MAFSZ U19-es bajnokságának szezonnyitó mérkőzését a First Fielden, a Fehérvár Enthroners ellen játszottuk. A mérkőzés érdekessége az volt, hogy az Enthroners közölte, hogy nincs elég játékosuk, így nem tudnak 11 fős fociban indulni idén, csak 9 fős focit vállalnak. Ez azt jelentette, hogy bár a fehérváriak elleni mérkőzések eredménye számít a bajnokságban, azonban az Enthroners semmiképpen nem juthat rájátszásba. (Tavaly ugyanígy indított csapatot a Bratislava Monarchs.) Az előzmények fényében meglepetésként ért minket, hogy amikor elkezdtük a bemelegítést, megállapítottuk, hogy az Enthroners-nek több játékosa is van, mint nekünk. Később kiderült, hogy döntésük oka az, hogy bár sok játékosuk van, kevés falemberrel rendelkeznek. Nos, több falemberük volt, mint amennyivel a Budapest Wolves érkezett.

Maga a mérkőzése elég lassan indult Wolves részről. Rögtön az első támadó drive-ban az Enthroners, kihasználva egy óriási védelmi hibát, pontokat szerzett, majd utána is szép drive-ot vezetett. Utána azonban megrázta magát a védelem, lehúzta a redőnyöket és nem hogy pontokat nem engedélyezett a vendéglátóinknak, de még hat labdát is szerezett. Az offense is egy-egy megbotlástól eltekintve szépen menetelt. Tóth-Meisels Áron Varga Péternek 3, Széles Bálintnak 1 touchdown passzt adott. Emellett Benke Ábel futott két TD-t, Széles Bálint pedig egy fake punktból futott egy touchdownt. A negyedik negyedben aztán pályára lépett irányítóként Gasparik Gergely és ha már ott volt, adott egy touchdown passzt Varga Tamásnak. A végeredmény egy elég egyértelmű 8-54 lett. Magam részéről én nem is számítottam ekkora pontzuhatagra, lévén, hogy a mérkőzésen nem csak a pályán lévő játékosok száma volt 9, hanem a negyedek hossza is percben.

(Fotó: Bőröndy Zoltán)

Az U19-es gárda legközelebb két hét múlva lép pályára a Győr Sharks otthonában.