Tiroli pofon

Nehezen szántam rá magam, hogy az U17-es csapatunk mai, innsbrucki mérkőzéséről írjak. Rossz mérkőzés volt, rossz időben, rossz teljesítménnyel és rossz eredménnyel.

(Fotó: Florian Mitteregger - Swarco Raiders Tirol)

Míg a múlt heti mérkőzés  után a játékosok hozzáállásáról szuperlatívuszokban számoltam be, ez ma nem volt elmondható. Erőtlen, lélektelen játékot produkáltunk, buták voltunk, figyelmetlenek és hanyagok a pályán. Az ömlő esőben mintha a a játékosaim egy része csak arra várt volna, hogy vége legyen végre a mérkőzésnek. Már a mérkőzés 15. percében a játékvezető bejelentette a mercy rule-t, miután 35-0-ás vezetést szerzett a házigazda. A félidőre már 42-0-ra hízott a tiroli csapat előnye. A második félidőben villant néhányat az offense és még többet a védelem - valamint a futó óra miatt nagyon rövid volt a harmadik és a nagyedik játékrész -, így házigazdáink már csak 3 pontot tudtak szerezni. A végeredmény 45-0 lett.

Igaz, hogy a Raiders U17-es csapata elképesztően jó, fizikalitásban és játéktudásban is messze a mieink felé nőttek, mégis az, hogy ennyire alárendelt szerepet töltöttünk be a mérkőzésen, az közel sem volt indokolt, az a srácok fejében dőlt el. 

A végtelennek tűnő, hazafelé vezető úton folyamatosan az jár a fejemben, hogy vajon minek köszönhető ez a teljes mentális üzemzavar, amin a srácok keresztül estek. Komoly edzői kihívás lesz rendet tenni a fejekben. Az az érzésem, hogy néhány játékosom messze túlértékeli magát és a képességeit - talán ez a pofon egy kicsit segít majd reálisabban látni a világot.