Innsbruckban

Az innsbrucki - és a hasonló, hatalmas távolságba történő - utazások mindig különlegesek. Nem csupán azért, mert rendhagyóan sokat (oda-vissza 20-22 órákat) kell utazni és ottalvósak ezek az események, hanem főleg azért, mert ezáltal a játékosok nagyon sok időt töltenek együtt. Remek közösségépítő esemény, attól függetlenül, hogy borzasztóan fárasztó egy-egy ilyen út. Még felnőttekkel is, nemhogy gyerekekkel.

Még Mosonmagyaróváron a kis csapattal

A Budapest Wolves U17-es csapata most hétvégén a festői szépségű tiroli hegyek között, Innsbruckban játszott a Swarco Raiders vendégként. 

Személyesen számomra is különleges élmény volt ez a meccs. Egyrészt azért, mert most először tértem vissza a Wiesengasse Sportközpontba 2008-óta, ahol az eddigi legnagyobb edzői sikeremet értem el (akkor és ott sikerült az osztrák junior ligában bronzérmet szereznünk, ami akkor Európa-szerte nagy szenzációnak számított). Másrészt pedig ezen a meccsen mint offensive coordinator debütáltam. A nagy távolság miatt ugyanis sajnos offense edző nem tudta vállalni az utat, így abban maradtunk Miakich Gábor vezetőedzővel (akivel ketten vittük a csapatot), hogy övé lesz a védelem, enyém pedig az offense. Eddig még nem volt alkalmam éles mérkőzésen offense playcallt gyakorolni, most már ezen is túl vagyok. Ráadásul, annak ellenére, hogy egyértelműen defense-orientált edző vagyok, kifejezetten élveztem az új feladatot. 

Azt rögtön az elején érdemes leszögezném, hogy nem győzni mentünk Innsbruckba. Célunk csupán az volt, hogy a múltkori, Danube Dragons elleni teljesítményünkön javítsunk. Elsősorban arra mentünk rá a felkészülés során is, hogy a srácok fejben összeszedettebbek legyenek, és hogy az alapok jobban menjenek. Emellett az esélyeinket tovább rontotta, hogy mindösszesen 19 játékos vállalta az utat. Ami botrányosan kevés. Fontos, hogy a távol maradó játékosok is megértsék, milyen felelősséggel jár az, hogy egy csapat tagjai.

Azt gondolom, hogy a Dragons ellen tapasztalt enerváltság, motiválatlanság és puhányság a múlté és egy hatalmas lépést tettünk előre a fejlődés útján. 

Offense oldalon számos first downt is sikerült elérnünk, ami határozottan nagy fegyverténynek számít. Scoring drive-ot ugyan nem tudtunk összehozni, ráadásul két interceptiont is dobott a fiatal irányítónk, de mindenképpen bíztatóbb képet nyújtott a támadó alakulat, mint a Dragons ellen. 

A defense pedig szintén nagyot lépett előre, hiszen jópár play-t egy-két yardon megfogtak védőink, öt alkalommal pedig negyedik kísérletre kényszerítették vendéglátóinkat. Ugyan defensive stopot nem tudtunk felmutatni, de agilitás és aggresszívitás terén mindenképpen pozitív változást könyvelhettünk el.

A végeredmény 46-0 lett, ami még mindig komoly vereségnek számít, de mégsem olyan megsemmisítő, mint a 78-0.

A mérkőzést ráadásul sikerült komolyabb sérülés nélkül megúsznunk, így könnyebb is lesz nekivágni a hosszú hazaútnak.