Egy vesztes mérkőzés után sosem igazán örömteli a hazaút. Főleg akkor, ha a csapat nem csak, hogy kikapott, de még pocsékul is játszott. Jelen sorokat akkor írom, amikor a Budapest Wolves U17-es csapatával hazafelé tartunk Mödlingből, ahol az AFC Rangers vendégeiként befejeztük az idei osztrák U17-es bajnokságot.
Fotó: Thurzó Andrea |
A csapatunkat sérülések tizedelték, mindösszesen 17 játékossal utaztunk, ráadásul számos kezdőjátékosunkat nélkülözni kényszerültünk. Emellett az ellenfél olyan mentalitásával, olyan sportszerűtlen játékával találtuk szembe magunkat, amilyennel még osztrák csapatnál nem találkoztam korábban, pedig idestova 11 éve járok Ausztriába. Ha mindez nem lett volna elég, még a véleményem szerint botrányosan részrehajló bíráskodással is meg kellett küzdenünk. Nem volt könnyű dolgunk, de az, hogy ilyen vereséget mért ránk egy viszonylag gyenge csapat, az elsősorban nem a körülményeknek, hanem saját magunknak köszönhető.
A srácok lényegében egész mérkőzés alatt nem tudták végrehajtani az edzői utasításokat, egy pillanatig sem volt így esélyünk a meccsen. Az offense fal erőtlen volt, gyakorlatilag semmi védelmet nem biztosított sem az irányítónak, sem pedig a running backeknek. A futójátékunkat teljesen lenullázták, gyakorlatilag a handoff pillanatában már három osztrák ütötte meg Hermann Attilát vagy Chriszt Bencét. Talán éppen ennek köszönhető, hogy az irányítón hatalmas nyomás volt, de sem Tóth Levente, sem pedig Gáspár Adrián nem tudott felnőni a feladathoz, folyamatosan rossz döntéseket hoztak vagy a kivitelezésbe csúszott hiba. Az elkapók sem igazán küzdöttek a labdákért, talán csak Varga Tamás nevét lehet kiemelni a támadók közül.
A védelemnek alapvetően nagyon egyszerű feladatot adtunk, de nem sikerült megoldaniuk még ezt sem. Fejben és fizikálisan is gyengén szerepeltek. A válogatott linebacker Wallner Olivér, a defensive lineman Wang Wen Long, a linebacker Chriszt Bence és a már offense-nél is megemlített Varga Tamás értékelhető teljesítményt nyújtott, a többiek azonban rendesen leszerepeltek. Nem tudtuk a széleket lezárni, erőtlenek, bátortalanok voltak a stuntok és a tackle nagyon nem ment. Az emberfogást is rendre elrontották a defensive backek.
Végül a harmadik negyed elején már mercy rule-ig jutott egyébként közel sem erős ellenfelünk (az osztrák U17-es mezőnyben idei eddigi leggyengébb ellenfelünk volt), a gyosan lepergő második félidő végén pedig 60-0-át mutatott az eredményjelző.
Fotó: Kőváry Gergő |
Fotó: Thurzó Andrea |
Elvesztett és elvesztett mérkőzés között is van különbség. Idén nem sikerült nyernünk az osztrák U17-es bajnokságban, de lehetett érzékelni a folyamatos fejlődést a csapaton a szezon során - és ez volt az elsődleges célkitűzésünk. Azonban a mai vereség egy hatalmas visszaesés volt és ez az, ami igazán csalódást kelt bennem.
Meg kellett állapítanom, hogy a játékosok nagyrészre még sem mentalitásban, sem fizikálisan, sem pedig tudásban nem érett meg arra, hogy football-játékosnak nevezhesse magát.
Azt gondolom, ez (vagy legalábbis ennek kellene lennie) az egész U17-es osztrák bajnokság legfontosabb tapasztalata játékosaink számára, hogy attól, hogy valaki felvesz magára egy sisakot és protektorokat, magára húz egy mezt és részt vesz néhány edzésen, attól még nem nevezheti magát focistának. Ahhoz, hogy valaki helyt tudjon állni ebben a sportban egy olyan szinten, amit mi kitűztünk célul (az osztrák szint), ahhoz ez édeskevés, sokkal több egyéni munkát, időt és áldozatot igényel.
Számunkra, edzőkre most az a nehéz feladat vár, hogy kitaláljuk, hogyan tudnánk kihozni a játékosainkból az “állatot”, valamint, hogy megtanítsuk őket arra, hogy mi is ennek a sportágnak a lényege. Semmi kétségem afelől, hogy nagyon kemény offseason vár az U17-es játékosokra, fizikális és mentális téren is, de aki ezt végig fogja csinálni és nem morzsolódik le, abból football-játékos lesz egyszer.
A szülőknek pedig ezúton köszönöm, hogy elkísérték a csapatot az idegenbeli meccsekre és támogattak minket!
A szülőknek pedig ezúton köszönöm, hogy elkísérték a csapatot az idegenbeli meccsekre és támogattak minket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése