Egyetlen nap választ el minket csupán attól, hogy kezdetét vegye a 2014-es lacrosse világbajnokság.
A lelkesedés mellett kicsit keserű szájízzel gondolok erre a világversenyre, ugyanis két évvel ezelőtt még egészen reális tervnek tűnt, hogy a magyar válogatott is megmérettethesse magát. Sajnos az anyagi források és támogatás hiánya miatt a világbajnokságról szőtt álmainkról le kellett mondanunk, sőt, a válogatott felállítása is még várat magára.
A résztvevő csapatok viszont már kivétel nélkül megérkeztek a coloradoi Denverbe. Néhány környező országgal szorosabb kapcsolatban állunk, így tudjuk, hogy Ausztria válogatottja már egy hete Amerikában van, míg a szlovák nemzeti csapat tegnap érkezett meg a Denveri Egyetemre. Az, hogy Ausztria (több válogatott, például az ír mellett) már jóval a nyitónap előtt a helyszínen volt, nem csak szórakozási célokat szolgált (bár a helyszíni beszámolók szerint nagyon jó hetet töltöttek ott a fiúk), hanem ennek pragmatikus okai is voltak. Denver ugyanis a frekventáltabbnak nevezhető sporthelyszínek között földrajzilag az egyik legmagasabban fekvő város, eltart egy ideig, amíg az alacsonyabb tengerszínt feletti magassághoz szokott sportolók akklimatizálódni tudnak. Az akklimatizálódási kényszernek az az oka, hogy minél magasabban vagyunk, a levegő annál ritkább, annál kisebb az oxigéntartalma. Így aztán egy levegővétellel kevesebb oxigén kerül a véráramba, mint mondjuk a holland alföldön. Azért ezt a példát hoztam fel, mert éppen egy holland lacrosse-os ismerősöm mesélte, hogy a légszomj mennyire megnehezítette a dolgukat az első edzésen, sokkal gyorsabban elfáradtak, mint általában. Persze nem sokezer mérteres szintkülönbségekről van szó, Denver “csupán” àtlagosan 1650 méterrel fekszik a tengerszínt felett (azért összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy a budai hegyek legmagasabb pontja 529 méter, Budapest átlagos tengerszínt feletti magassága pedig 100-150 méter). Ezzel a szintkülönbséggel és az ezzel járó fiziológiai kihívásokkal néhány nap alatt meg lehet bírkózni.
A 2014-es világbajnokságon 38 csapat vesz részt. A szervezők úgy döntöttek, hogy a mezőnyt lényegében két részre bontják. Az egyik rész hat csapatos és a világ lacrosse elitjét tömöríti. Ez a Blue Division, melyet az USA, Kanada, az irokéz nemzetség, Anglia, Ausztrália és Japán válogatottjai alkotnak. Valami hatalmas csodának kellene ahhoz történnie, hogy a világbajnok ne a Kék Csoportból kerüljön ki, főleg, hogy például az amerikai válogatottban olyan sztárok is játszani fognak, mint például a profi lacrosse világ egyik legnagyobb neve, Paul Rabill.
A többi 32 “Rest of World” csapatot a szervezők nyolc darab négyfős csoportokba sorolták, melyeknek szintén színkódokat adtak:
- Zöld divízió: Kína, Olaszország, Hollandia, Norvégia
- Szürke divízió: Costa Rica, Csehország, Lengyelország, Törökország
- Narancs divízió: Izrael, Dél-Korea, Szlovákia, Svédország
- Szilva divízió: Argentína, Új-Zéland, Oroszország, Wales
- Piros divízió: Ausztria, Belgium, Németország, Hong Kong
- Türkíz divízió: Kolumbia, Finnország, Mexikó, Spanyolország
- Fehér divízió: Lettország, Skócia, Svájc, Thaiföld
- Sárga divízió: Bermuda, Franciaország, Írország, Uganda
A 32 csapatos mezőnyrész első három mérkőzésnapján a csoportkörre kerül sor, mindegyik csapat játszik mindegyik csoportellenfelével egy mérkőzést. A lejátszott mérkőzések eredményei függvényében kialakul egy sorrend, mely egy viszonylag bonyolult rájátszásos rendszerbe vezeti át a csapatokat, erről majd egy következő posztban írok részletesebben, mert ha csak leírnám a rendszert, kötve hiszem, hogy bárki is megértené (a világbajnokság hivatalos honlapján közzétett mérkőzésrendet körülbelül másfél órán át elemezgettem, mire megértettem, miről is van szó). A keresztbejátszások és fel-le haladások rendszerének végét az jelenti, hogy majd július 17-től elkezdődnek a helyosztók.
A Kék divízió kiemelt csapatai egészen jó helyzetben vannak. A harmadik és a negyedik helyezett automatikusan a negyeddöntőbe, míg az első és a második helyezett pedig rögtön az elődöntőbe jut.
A világbajnokság is egyébként a Blue Division két kirakategyüttesének, USA és Kanada válogatottjainak összecsapásával kezdődik.
A mérkőzéseket az ESPN2 élőben fogja közvetíteni, de biztos vagyok benne, hogy aki szorgalmasan keresgél, az találni fog live streamet is a neten. Ebben persze mi is segíteni fogunk.
Végezetül kiemelném, hogy a Francesco's Sports egyértelműen Ausztria sikeres szerepléséért drukkol, a világbajnoki cím persze teljesen irreális álom lenne, de egy szép hosszú menetelés és egy előkelő hely a középmezőnyben, azt gondolom, nagy siker lenne szomszédaink és barátaink számára.
A lelkesedés mellett kicsit keserű szájízzel gondolok erre a világversenyre, ugyanis két évvel ezelőtt még egészen reális tervnek tűnt, hogy a magyar válogatott is megmérettethesse magát. Sajnos az anyagi források és támogatás hiánya miatt a világbajnokságról szőtt álmainkról le kellett mondanunk, sőt, a válogatott felállítása is még várat magára.
A résztvevő csapatok viszont már kivétel nélkül megérkeztek a coloradoi Denverbe. Néhány környező országgal szorosabb kapcsolatban állunk, így tudjuk, hogy Ausztria válogatottja már egy hete Amerikában van, míg a szlovák nemzeti csapat tegnap érkezett meg a Denveri Egyetemre. Az, hogy Ausztria (több válogatott, például az ír mellett) már jóval a nyitónap előtt a helyszínen volt, nem csak szórakozási célokat szolgált (bár a helyszíni beszámolók szerint nagyon jó hetet töltöttek ott a fiúk), hanem ennek pragmatikus okai is voltak. Denver ugyanis a frekventáltabbnak nevezhető sporthelyszínek között földrajzilag az egyik legmagasabban fekvő város, eltart egy ideig, amíg az alacsonyabb tengerszínt feletti magassághoz szokott sportolók akklimatizálódni tudnak. Az akklimatizálódási kényszernek az az oka, hogy minél magasabban vagyunk, a levegő annál ritkább, annál kisebb az oxigéntartalma. Így aztán egy levegővétellel kevesebb oxigén kerül a véráramba, mint mondjuk a holland alföldön. Azért ezt a példát hoztam fel, mert éppen egy holland lacrosse-os ismerősöm mesélte, hogy a légszomj mennyire megnehezítette a dolgukat az első edzésen, sokkal gyorsabban elfáradtak, mint általában. Persze nem sokezer mérteres szintkülönbségekről van szó, Denver “csupán” àtlagosan 1650 méterrel fekszik a tengerszínt felett (azért összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy a budai hegyek legmagasabb pontja 529 méter, Budapest átlagos tengerszínt feletti magassága pedig 100-150 méter). Ezzel a szintkülönbséggel és az ezzel járó fiziológiai kihívásokkal néhány nap alatt meg lehet bírkózni.
 |
| Denver madártávlatból |
A többi 32 “Rest of World” csapatot a szervezők nyolc darab négyfős csoportokba sorolták, melyeknek szintén színkódokat adtak:
- Zöld divízió: Kína, Olaszország, Hollandia, Norvégia
- Szürke divízió: Costa Rica, Csehország, Lengyelország, Törökország
- Narancs divízió: Izrael, Dél-Korea, Szlovákia, Svédország
- Szilva divízió: Argentína, Új-Zéland, Oroszország, Wales
- Piros divízió: Ausztria, Belgium, Németország, Hong Kong
- Türkíz divízió: Kolumbia, Finnország, Mexikó, Spanyolország
- Fehér divízió: Lettország, Skócia, Svájc, Thaiföld
- Sárga divízió: Bermuda, Franciaország, Írország, Uganda
A 32 csapatos mezőnyrész első három mérkőzésnapján a csoportkörre kerül sor, mindegyik csapat játszik mindegyik csoportellenfelével egy mérkőzést. A lejátszott mérkőzések eredményei függvényében kialakul egy sorrend, mely egy viszonylag bonyolult rájátszásos rendszerbe vezeti át a csapatokat, erről majd egy következő posztban írok részletesebben, mert ha csak leírnám a rendszert, kötve hiszem, hogy bárki is megértené (a világbajnokság hivatalos honlapján közzétett mérkőzésrendet körülbelül másfél órán át elemezgettem, mire megértettem, miről is van szó). A keresztbejátszások és fel-le haladások rendszerének végét az jelenti, hogy majd július 17-től elkezdődnek a helyosztók.
A Kék divízió kiemelt csapatai egészen jó helyzetben vannak. A harmadik és a negyedik helyezett automatikusan a negyeddöntőbe, míg az első és a második helyezett pedig rögtön az elődöntőbe jut.
A világbajnokság is egyébként a Blue Division két kirakategyüttesének, USA és Kanada válogatottjainak összecsapásával kezdődik.
A mérkőzéseket az ESPN2 élőben fogja közvetíteni, de biztos vagyok benne, hogy aki szorgalmasan keresgél, az találni fog live streamet is a neten. Ebben persze mi is segíteni fogunk.
Végezetül kiemelném, hogy a Francesco's Sports egyértelműen Ausztria sikeres szerepléséért drukkol, a világbajnoki cím persze teljesen irreális álom lenne, de egy szép hosszú menetelés és egy előkelő hely a középmezőnyben, azt gondolom, nagy siker lenne szomszédaink és barátaink számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése