Hatodikra megvan

A Hurricanes az osztrák liga második meccsére készült a héten és ma elutaztunk Korneuburgba, hogy megmérkőzzünk a Danube Dragons második számú csapatával.

Eddig öt alkalommal játszottunk a második számú bécsi csapat junior gárdájával - még Wolves Juniors színekben. És minden alkalommal vesztesként távoztunk.

Az igazat megvallva a mai összecsapás előtt sem álltam igazán pozitívan az esélyeinkhez. Egyrészt, mert sérülések miatt defense-ben két kezdő játékost (Hatlaczki Ádám, Sipiczki Ádám) és egyéb okból két kezdő defensive linemant (Titz Dániel, Kovács Bence) is nélkülözni kellett. Másrészt pedig a bemelegítés során olyan szinten le voltak lassulva a srácok, olyan szinten hiányzott belőlük a tűz, a lelkesedés, hogy nem sok jóra számítottam.

Aztán közvetlenül a mérkőzés kezdete előtt Kovács Zsolt egy kis beszédet intézett a srácokhoz, majd én is beszéltem külön a defense-szel, és sikerült igencsak feltüzelni a srácokat. 37-7 lett az eredmény.

Egyébként nem voltunk könnyű helyzetben, ugyanis az égvilágon semmit nem tudtunk leendő ellenfeleinkről. A Dragons 2 egy vadiúj csapat, 15 AFL játékos és a junior csapat adja a magját, őket egészitítik ki az újoncok. Ráadásul egy teljesen új coaching staff áll mögöttük, élükön Lukács Bencével, aki 15 éves kora óta a Dragons "alkalmazásában". Szóval nem tudtuk, mire számíthatunk.

Ennek ellenére jól kezdtünk, a defense three and outtal küldte le a hazai offense-t. A mi offense-ünk majdnem a gól vonalig jutott, végül azonban egy sikertelen field goal kísérlettel végződött a drive.

A második defensive drive-ban már néhány first downt is fel tudott mutatni a bécsi csapat, de ismét a punt egységen volt a sor. A visszakapott labdát ezúttal az offense pontokra is váltotta, egy szép drive végén, egy rossz snapet követően Bencsics Márk hosszú futásával. Az extra pont a rossz snap miatt kimaradt.

Rögtön a pontot érő drive-unkat követően az ellenfél egy kickoff során elkövetett facemask miatt félpályáról indult, de néhány playt követően megállásra kényszerült. Illetve csak azt hittük. Negyedik és 15-nél felküldtük a field goal blokk csapatot, de az ellenfél egy fake passz playt választott, amivel meglett a first down, majd a következő playben a TD. Az extra pontot is értékesítették és ezzel át is vették a vezetést.

Azonban ez volt az első és utolsó alkalom, hogy pontokat sikerült szerezniük ellenünk.

Danku Dávid két TD-t futott, mellette a kickoff return csapat megint megrázta magát és egy zseniális csapatmunka során Elek Ádám futott TD-t.

A defense-ben voltak problémák. Eleve csak két safety utazott velünk, ráadásul Horváth Péter már a bemelegítés során rosszul lett, így csak Slézia Bálintra számíthattam. Az egy safety jelenléte elég rendesen korlátok közé szorította a defense playcallingot. És ha ez nem lenne elég, Slézia Bálint is megsérült. Helyette az a Szobonya Bence állt be, aki utoljára 2009-ben játszott a védelemben. És két egymást követő drive-ban két interceptiont szerzett.

Szintén interceptiont jegyezhetett Szűcs Máté is, aki nem mellesleg betegséggel küszködik hetek óta.

És a mérkőzés nagy szenzációja volt, amikor a defensive tackle Joó Sándor kezében landolt egy passz (köszönhetően Szabó Tamás remek pass rush-ának), amivel kettőt lépve máris az ellenfél end zone-jában volt. Ez volt a csapat második pick six-e. Erre minden bizonnyal kevesen fogadtak volna.

Nálam a mérkőzés legjobbja egyébként Bozsik Ádám linebacker volt. 2010 januárja óta a játékos igencsak adós volt a teljesítménnyel és a megfelelő hozzáállással. Azonban ezen a mérkőzésen élete eddigi legjobbját nyújtotta. Szeretném azt hinni, hogy ebben szerepet játszott az is, hogy a meccs előtt kicsit elbeszélgettem vele.

Most is kitérek a játékvezetők szerepére, azonban ezúttal csak szuperlatívuszokban nyilatkozhatok a tevékenységükről. Szerintem nem túlzok túl sokat azzal, ha azt mondom, hogy ennyire jó játékvezetéssel még sohasem volt dolgunk. Korrektek voltak, pontosak voltak, gyorsak voltak. Ha valamivel kapcsolatosan kérdésünk merült fel, azonnal udvarias és szakszerű választ kaptunk. Nagyon jók voltak a zebrák.

Az is kiderült, hogy az osztrák football közvélemény nem sokat tudott eddig rólunk. Erre abból következtetek, hogy Walter H. Reiterer, a Football-Austria írója a mérkőzés után jött interjút készíteni, és amikor közelbe ért, felismerve engem meglepetten kiáltott fel, hogy "Téged ismerlek". És akkor esett le neki, hogy mi a Wolves Juniors volt edzői vagyunk és a játékosok közül is sokan az akkori juniorcsapat tagjai voltak. Még az is feltűnt neki így utólag, hogy Márk az az irányító, aki 2008-ban "megverte a Raiders-t". De ha ő sem tudta előre, hogy kik vagyunk, akkor várhatóan az egész osztrák közvéleményt meglepetésként fogja érni a felbukkanásunk.

Mindent együttvéve azt hiszem, elégedettek lehetünk a csapat teljesítményével, egységként, csapatként dolgoztak és bár a végeredmény nem erre enged következtetni, de egy nagyon kemény meccset tudhatnak maguk mögött. Életem második legjobb meccse volt a 2008-as Raiders Juniors elleni innsbrucki bronzmeccs után.