Az amerikai football alapjai - 4

A csapatrészek, a játékosok - 2. rész

TÁMADÁS

Akárcsak a védelemnél, az offense esetében is a csapatrész "tömegét" a falemberek (Offense Line - OL) adják.
A falmeberek száma - egészen ritka és kirívó esetektől eltekintve - minden esetben 5 darab. Középen található a Center (C). Az ő feladata, hogy a labdát a földről az irányító kezébe adja minden egyes játéknál (ez a mozdulat a snap). A Center két oldalán található a két Offensive Guard (OG). Elnevezésük a Centerhez viszonyított helyük szerint Jobb- és Bal Guard (RG, LG). A Guardok mellett állnak a Offensive Tackle (OT)-k. Elnevezésük a Guardokéhoz hasonlóan Jobb- vagy bal Tackle (RT, LT). A Guardokat és a Tackle-öket a play során betöltött szerepük szerint szokás Play Side Guardnak vagy Tackle-nek (PSG/PST) illetve Back Side Guardnak vagy tackle-nek (BSG/BST) nevezni.
A Centernek gyorsnak kell lennie, ugyanis a labda feladását követően rögtön blokkolnia is kell a rohamozó védelmet. A Guardok nagyok és erősek, mégis a fal igazán "ijesztő" tagjai a Tackle-ök. Egy kedves csapattársam (és egyben edzőtársam) szavaival élve ők a "böszme mamutok". Magasságuk és testsúlyuk is tiszteletet parancsol. A fal feladata egységesen az, hogy a futó játékoknál a futó játékos részére utat nyissanak a védelemben, passz játéknál pedig meg kell védeniük az irányítót. A támadás kulcsa a jól működő OL.
Napjaink legnagyobb játékosai (személyes véleményem):
C: Olin Kreutz (Chicago Bears)
G: Alan Faneca (Pittsburgh Steelers)
     Steve Hutchinson (Seattle Seahawks)
T: Orlando Pace (St. Louis Rams)
    Jonathan Ogden (Baltimore Ravens)

A támadófal részét képezi, de mégis különálló egységként a Tight End (TE). A TE általában magasabb és erősebb, mint egy elkapó játékos, de gyengébb, mint egy falember. A TE a falak szélén áll, azaz valamelyik Tackle mellett kap helyet. Futójátéknál általában blokkol, mint a falemberek, passzjátéknál blokkolhat is, de a falból egyedüliként kaphat passzt is.
Napjaink legnagyobb játékosai (személyes véleményem):
TE: Tony Gonzalez (Kansas City Chiefs)
      Jeremy Shockey (New York Giants)

Szintén elkapók, de a pálya két szélén (vagy legalábbis a faltól elkülönülve) helyezkednek el a Wide Receiverek (WR). Ők a támadó csapat legkönnyebb és általában a leggyorsabb (talán a futót leszámítva) játékosai. Elhelyezkedésüktől függően beszélhetünk olyan WR-rel, aki a fallal egyvonalban áll, ő a Split End (SE), és olyan elkapóval, aki a fal vonalánál kicsit hátrébb áll, ő a Flanker (FL). A falhoz közelebb elhelyezkedő elkapót Slot Receivernek nevezik. Az elsődleges feladatuk, hogy passzjátéknál az előre kijelölt útvonalukat (pass route) megfussák és ott az irányító passzát elkapva minél előrébb jussanak az ellenfél gólterülete felé. Futójáték esetén a CB-ek és szélső LB-ek blokkolása lehet elsődleges feladatuk.
Napjaink legnagyobb játékosai (személyes véleményem):
WR: Chad Johnson (Cincinnatti Bengals)
        Hines Ward (Pittsburgh Steelers)

A támadó csapatrészek egyik legnagyobb sztárjai a futó játékosok, a Running Backek (RB).
Többféle elnevezésük is használatos a RB-en kívül: Tail Back (TB), Half Back (HB). Általában viszonylag alacsony játékosokról van szó, de minden esetben erősek és nagyon robbanékonyak. Ők a fal mögött helyezkednek el. Elsődleges feladatuk - nevükből következően - a futójátékok alkalmával az, hogy amikor az irányító a kezükbe adja, vagy dobja a labdát, elindulnak és olyan gyorsan és olyan sokat futnak az ellenfél gólterülete felé, amennyire és amennyit csak lehetséges. Passzjátékok során előfordul ritkább esetekben, hogy a RB-ek is route-ot futnak és passzt kapnak, gyakrabban, hogy blokkolniuk kell a védekező játékosokat, megvédve ezzel az irányítót.
Napjaink legnagyobb játékosai (személyes véleményem):
RB: LaDainian Tomlinson (San Diego Chargers)
      Edgerrin James (Indianapolis Colts)

Az éppen játszott támadó felállástól függően a futójátékosok előtt helyet kaphat a futóblokkoló, a Full Back (FB). A Full Backek nagyobbak, erősebbek, mint a RB-ek, viszont ezáltal lassabbak is. Elsődleges feladatuk, hogy utat törjenek az őket követő RB-nek, vagy máshol blokkolják az ellenfelet. Ritkább esetekben, általában, amikor csak 1-2 yardot kell megtenni és a labdát átpasszírozni a védőfalon, a FB-ek is megkaphatják a labdát, hogy áttörjenek vele a védelmen elérve a kívánt célt.
Napjaink legnagyobb játékosai (személyes véleményem):
FB: Mack Strong (Seattle Seahawks)

A végére hagytam a támadás fejét. A sztárt. Az irányítót, azaz a Quarter Back-et (QB).
Egy támadójáték úgy néz ki, hogy a támadó koordinátor (offensive coordinator) közli valamilyen módon a játszani kívánt formációt az irányítóval, ő pedig elmondja ezt a támadó egységének. Az irányítók fizikai alkatra nagyon sokfélék lehetnek, és ez meghatározza a játékuk stílusát is. Fontos az irányítóknál, hogy viszonylag magasak legyenek. Ez azért fontos, hogy jól kilássanak a támadófal mögül. Vannak irányítók, akik az amerikai football mezőnyéhez képest kifejezetten véznának tűnnek, ők ritkábban vállalnak futásokat, gyakrabban passzolnak. Vannak irányítók, akik nagyobb termetűek, ők bátrabban vállalnak futásokat (és ez által keményebb ütközéseket). Vannak akik a fal által kialakított és védett területből, az úgynevezett zsebből (pocket) dobálják a labdát és vannak, akik előszeretettel csatangolnak ki a zsebből (scrambling). Vannak, akik szentírásnak veszik azt a játékot, amit számukra a támadó koordinátor kijelölt, és vannak, akik megváltoztatják (áthívják) a játékokat, ez az audible. Az irányítóknak karizmatikus egyéniségeknek és improvizatívaknak kell lenniük azon kívül, hogy rettentően pontosan kell dobniuk. Mivel gyakorlatilag minden irányító külön egyéniség, nehéz őket egy kalap alá sorolni. És talán még nehezebb kiválasztani a legjobbat, ezért itt csak leírom az NFL jelenlegi legnagyobb alakjait és a személyes kedvenceimet:
Vitathatatlanul a jelenlegi NFL egyik legszínesebb alakja Payton Manning (Indianapolis Colts), aki arról híres, hogy gyakorlatilag minden egyes játék előtt legalább egyszer áthívja a formációt és a paly-t. Személy szerint nem kedvelem, de vitathatatlanul meg kell említeni a nevét. Talán az eredményei és a játéka alapján a legkiemelkedőbb irányító ma Tom Brady (New England Patriots). Nagyon hidegfejű, és irtózatosan pontosan passzol nagy nyomás alatt is. Ö nagy kedvencem. Szintén kedvelem a fiatal irányító, Carson Palmer (Cincinnatti Bengals) játékát. Az irányítói paletta üde színfoltja Michael Vick (Atlanta Falcons), aki azzal tűnik ki a mezőnyből, hogy irányító létére meccsenként 100 yard körül fut, ami nagyon sok a többi irányítóhoz képest. Az ő személye újraértelmezni látszik az irányítói feladatkör fogalmát. Szintén említést érdemes tenni a csapatát az idei Super Bowl győzelemig vezető hatalmas méretű irányítóról, Ben Roethlisberger-ről (Pittsburgh Steelers), akit testalkata miatt csak Big Bennek hívnak.

Ezzel a támadó csapatrész ismertetésével is végeztem. Az amerikai football alapjai rovatom következő részében a speciális csapategységről ejtek néhány szót.

További fejezetek az amerikai football alapjai sorozatból:
Az amerikai football alapjai 1 - A játék
Az amerikai football alapjai 2 - Egy mérkőzés
Az amerikai football alapjai 3 - A csapatrészek, a játékosok - 1. rész
Az amerikai football alapjai 5 - A csapatrészek, a játékosok - 3. rész
Az amerikai football alapjai 6 - Gyakori kifejezések
Az amerikai football alapjai 7 - Mire figyeljünk, amikor egy play-t látunk?

Az amerikai football alapjai - 3

A csapatrészek, a játékosok - 1. rész

Mint már korábban említettem, három fő csapatrészből áll egy amerikai football csapat:
- védelem (defense)
- támadás (offense)
- speciális csapatrész (special team)

Most akkor részletezzük a csapatrészeket:

VÉDELEM

A védelem legnagyobb tagjai a falemberek (Defense Line-DL).
Sokféle védekező felállás ismert, ettől függően változhat a falemberek száma, leggyakrabban 3 vagy 4 falemberrel áll fel a védelem. A két középső falembert szokás defensive tackle-nek (DT) hívni, a fal két szélén álló játékosok a defensive end-ek (DE). A játékosok elhelyezkedése szerint is nevesítve vannak a pozíciók, a két DT lehet Nose Tackle (vagy Nose Guard), vagy Three Tackle, a két DE elnevezése pedig lehet Down és Rush.
A fal elsődleges feladata futójátéknál, hogy lezárják a támadófal által nyitott réseket, hogy ne tudjon az ellenfél futójátékosa keresztülfutni, passzjátéknál pedig az irányítóra nagy nyomás gyakorlása az elsődleges cél.
Napjaink legnagyobb játékosai (személyes véleményem):
DT: Marcus Stroud (Jacksonville Jaguars)
DE: Richard Seymour (New England Patriots)
       Dwight Freeney (Indianapolis Colts)

A falemberek mögött sorakoznak fel a védelem leglátványosabb munkáját végző játékosai, a Linebacker-ek (LB).
Ezek a játékosok valamivel kisebb termetűek, mint a falemberek, náluk nagyon fontos a testi erőn kívül a sebesség is. Számuk - akárcsak a falembereké - a védelem felállásától függően változhat, leggyakrabban 3 vagy 4 LB lép pályára egyszerre, de az NFL-ben előfordul 5 vagy akár 1 LB-es védelmi stratégia is. A két szélső LB összefoglaló elnevezése outside linbacker (OLB), a középső linebackereké pedig inside vagy middle linebacker (ILB/MLB). Akárcsak a falnál, itt is az elhelyezkedés szerint egyedi neveket kapnak a játékosok, például a belső LB-ek elnevezései lehetnek Mike és Quick, a két külső LB-ek elnevezése pedig például Will és Sam.
A linebackerek eléggé összetett feladatkört látnak el. Fő feladatuk a futások megállítása, valamint az ellenfél irányítójára nyomás gyakorlása. A védelmi stratégiától függően terület-védekezést is el kell látniuk.
Ahogy az Amerikából eredő mondás tartja, a linebackereket a defensive line teszi naggyá, ugyanis egy jól dolgozó védőfal mögül sokkal könnyebben indíthatnak rohamot a LB-ek, sokkal látványosabb, nagyobb szereléseket tudnak véghezvinni.
Napjaink legnagyobb játékosai (személyes véleményem):
ILB: Brian Urlacher (Chicago Bears)
        Tedy Bruschi (New England Patriots)
OLB: Joey Porter (Pittsburgh Steelers)
         Mike Vrabel (New England Patriots)

A védelem legkisebb (legalábbis testsúlyra) de egyben legmozgékonyabb része a secondary, melyet a defensive back-ek (DB) képeznek.
A DB-knek két nagy csoportja van, a Cornerback-ek (CB), a Safety-k (Free Safety - FS, Strong Safety - SS). Alapesetben CB-ből kettő, FS-ből és SS-ből egy-egy van a pályán, de ez is a védelem felállásától függhet, NFL-ben láttam már olyan felállást, ahol 7 defensive back volt egyszerre a pályán (ez kifejezetten a passzjáték levédekezésére irányult).
A CB-ek a pálya szélén helyezkednek el és elsődleges feladatuk a szélső elkapók elleni védelem. Passzjátéknál a védelmi stratégiától függően vagy területet védekeznek (zóna védekezés), vagy szorosan követik ellenfelüket (emberfogás), futásnál feladatuk, hogy a széleken a futójátékos ne mehessen el.
A FS leghátul áll, a védelmi stratégiától függően kb 10-15 yardra a labda vonalától. Ő a védelem utolsó embere, egy feladata van, mögé nem kerülhet senki. Passzvédekezésnél saját zónája van és besegít a CB-eknek is szükség esetén.
A SS a defensive back-ek között kicsit kakukktojásnak számít, ugyanis nagyon sok védelmi felállásban inkább linebacker feladatot lát el, mintsem DB feladatkört. Fizikai adottságait tekintve gyorsnak kell lennie, és erősebb felépítésűnek, mint egy CB vagy egy FS, ugyanis a futásvédekezésben jelentős feladatok hárulhatnak rá.
Napjaink legnagyobb játékosai (személyes véleményem):
CB: Champ Bailey (Denver Broncos)
        Ty Law (New York Jets)
FS: Bob Sanders (Indianapolis Colts)
SS: Troy Polamalu (Pittsburgh Steelers)

Most a védelemmel végeztük is. Azért ezzel kezdtem, mert bár a támadósor játékosai általában ismertebbek, örök mondás szerint "a bajnokságot a védelem nyeri", és én is védőjátékos vagyok (CB), így közelebb áll a szívemhez ez a csapatrész. Szokás úgy emlegetni az amerikai football csapatot, hogy a támadósor egy hadsereg, a védelem pedig egy rablóbanda. És ez abból a szempontból igaz is, hogy míg a támadók egy precízen kidolgozott terv alapján hajtanak végre minden egyes támadást, addig a védők kapnak a koordinátortól egy alapot, és - szaknyelven szólva - leolvassák a támadók első lépéseiből, hogy mit csinálnak, majd, törnek-zúznak, hogy megállítsák a labdát.

További fejezetek az amerikai football alapjai sorozatból:
Az amerikai football alapjai 1 - A játék
Az amerikai football alapjai 2 - Egy mérkőzés
Az amerikai football alapjai 4 - A csapatrészek, a játékosok - 2. rész
Az amerikai football alapjai 5 - A csapatrészek, a játékosok - 3. rész
Az amerikai football alapjai 6 - Gyakori kifejezések
Az amerikai football alapjai 7 - Mire figyeljünk, amikor egy play-t látunk?

Az amerikai football alapjai - 2

Egy mérkőzés

Az amerikai football mérkőzés négy negyedből áll. A negyedek egyenként 15 percesek (a magyar - és regionális - szabályozás szerint 12 percesek). Azonban nem futó óráról beszélünk, így egy mérkőzés lefuthat akár másfél óra alatt is, de nem ritkák a három órás - vagy még hosszabb - meccsek sem.

Az első és a második, valamint a harmadik és a negyedik negyed között minimális szünet van, csak addig tart a pihenő, amíg a csapatok helyet cserélnek.
A második és a harmadik negyed között van a nagyszünet, mely alatt a csapatok bevonulnak az öltözőbe, pihennek, az edzők elmondják az észrevételeiket, új taktikai megbeszéléseket tartanak. Ezalatt a közönség kinyújtóztathatja lábait és közben a pom-pon lányok (cheerleaderek) előadását élvezhetik.

Egyszerre az egyik csapat vagy támad, vagy védekezik, ennek megfelelően, van pályán 11 támadó vagy 11 védő játékosa. Bizonyos esetekben (rúgások alkalmával) úgynevezett special teamek lépnek pályára. (A játékosokról és a special teamről bővebben a harmadik részben ejtek szót)

A játék lényege: 10 yardot (kb 9,4 méter) megtenni négy kísérlet alatt. Amennyiben sikerült megtenni a 10 yardot, újabb 10 yard a cél és így tovább, egészen az ellenfél gólvonaláig.

A támadó csapat kétféleképpen viheti előre a labdát: passz-játékkal vagy futással.

Futás esetén általában az irányító átadja a labdát a futó játékosnak, aki megpróbál átfutni a védelmen.

Passz-játéknál az irányító megpróbálja odapasszolni a labdát az elkapó játékosoknak.

A cél, hogy a csapat több pontot szerezzen, mint az ellenfél. A pontok az alábbiak lehetnek:

- touchdown (TD): 6 pontot ér. TD az, amikor egy támadó játékos labdával a kezében átszalad az ellenfél gólvonalán, vagy a gólterületen (end zone) belül elkapja a passzt. NFL-ben az a feltétel, hogy mi hogy a játékos mindkét lába földet érjen a gólterületen belül, az NCAA szabályozás (amihez az európai szabálykönyvek is igazodnak) egy láb földet érését írja elő.

- mezőnygól (field goal - FG): 3 pontot ér. Amennyiben a támadó csapat nem tudja megtenni 3 kísérlet alatt a 10 yardot, általában elrúgják a labdát (punt) hogy az ellenfél kedvezőtlenebb helyzetből támadhasson. Amennyiben azonban a támadott gólterület (és ezáltal a kapu) belátható távolságban van (általában 30-35 yardon belül), a rúgó képességeitől függően megkísérlik a mezőnygólt. Mezőnygól az, amikor a rúgó játékos átrúgja a kapu villái között a labdát..
- extra pont: 1 pontot ér. TD után a csapatnak lehetősége van arra, hogy a 3 yardos vonalról megkíséreljen egy mezőnygólt. Ha az sikerül, 1 pontot ér.
- 2 pontos kísérlet: 2 pontot ér. TD után a csapat választhatja azt is, hogy megkísérli inkább a gólterületre bevinni a labdát (passzal vagy futással, a TD szabályai szerint)
- safety: 2 pontot ér. Ez a védelem pontszerzési lehetősége. Safety az, amikor a védekező csapat visszaszorítja a támadókat a saját end zone-jukba. Viszonylag ritka, hogy a csapat így tudjon pontokat szerezni.

További fejezetek az amerikai football alapjai sorozatból:
Az amerikai football alapjai 1 - A játék
Az amerikai football alapjai 3 - A csapatrészek, a játékosok - 1. rész
Az amerikai football alapjai 4 - A csapatrészek, a játékosok - 2. rész
Az amerikai football alapjai 5 - A csapatrészek, a játékosok - 3. rész
Az amerikai football alapjai 6 - Gyakori kifejezések
Az amerikai football alapjai 7 - Mire figyeljünk, amikor egy play-t látunk?

Az amerikai football alapjai - 1

A játék

Az amerikai football egy igen kemény sportág. Nevéből adódóan az Amerikai Egyesült Államokban találták ki, játszották és fejlesztették a mai szintre. Gyökerei az anyaország (Anglia) nemzeti sportjában, a rugby-ben kereshető, bár a football mai formája, játékmenete gyakorlatilag csak abban hasonlít a rugby-hez, hogy hasonló labdával játsszák.

Az észak-amerikai profi football szövetség, az NFL mérkőzéseit világszerte több millióan követik nyomon, a döntők (Super Bowl) a televíziós közvetítések történetének legnagyobb nézőszámot vonzó eseményei.
A sportág - bár nagyon kemény és laikus szemeknek indokolatlanul durvának tűnhet - egyike a legsportszerűbb csapatjátékoknak. A nagy sebesség, a nagy testsúlyok és az ebből adódó hatalmas ütközések miatt a játékosokat védőfelszerelések borítják. Az osztrák és magyar szabályok (melyek főként az észak-amerikai egyetemi bajnokság (NCAA) szabályaira épülnék) szerint a játékos köteles sisakot (sisakráccsal), vállvédőt, comb-, térd- és farkcsontvédőt hordani a komoly sérülések elkerülése végett. (Megjegyzendő, hogy a fent említett felszerelések nem garantálják a sérülések elmaradását, de a nagyon komoly - akár halálos kimenetelű - sérüléseket megakadályozzák.)

Azonban a játékosok testi épségét elsősorban nem is a védőfelszerelések megléte, hanem a nagyon szigorú szabályok védik. Ezek a szabályok is a sportág fejlődésével együtt folyamatosan alakultak, hogy a lehető legtöbb esetben szigorúan megtoroljanak mindent, ami a játékosok testi épségét veszélyezteti. Éppen ezért elég egyszerű elsajátítani a szabályok egy jelentős részét. Csupán fel kell tenni a kérdést: a megmozdulás veszélyt jelenthet a testi épségre? Ha igen, akkor nagy valószínűség szerint szabálytalan a tett. Észrevehető tendencia egyébként, hogy a szabálymódosítók egyre nagyon hangsúlyt fektetnek a játékosok védelmére, így az idő múlásával egyre szigorúbbak a szabályok, egyre kevesebb dolog fér bele a szabályos amerikai footballba. Lehet vitatkozni azon, hogy ez jó dolog, vagy éppen a sportág keménységét, látványosságát veszélyezteti-e.

A szigorú szabályok, és ebből adódóan a játék sportszerűsége a lelátókra is jelentős hatással van. Amerikában egy football mérkőzés családi esemény, a közvetítések során láthatunk egészen kicsi, 4-5 éves gyerekeket, akik a saját csapatuk mezében, festett arccal szurkolnak - vagy éppen szunyókálnak - a lelátókon. És mindezt teszik úgy, hogy mellettük az ellenfél csapatának fanatikus szurkolója lengeti a hatalmas szivacskezet. Amerikában elképzelhetetlen, vagy legalábbis nagyon ritka (és ez igaz az NHL jégkorong-, az NBA kosárlabda- vagy az MLB baseball-mérkőzéseire is) az, ami nálunk a labdarúgó meccseken már sajnos mindennapivá vált, hogy verekedés törjön ki a lelátón, nyomdafestéket nem tűrő bekiabálások legyenek a játékosok, az ellenfél szurkolói vagy a játékvezetők felé. Az USÁban a játék szent és sérthetetlen.
Mindannyiunk - akik ezzel a sporttal foglalkoznak hazánkban - célja, hogy nálunk is hasonló szellemiséggel ragadjon meg ez a sportág, hogy a sportesemények nagy közönséget vonzva igazi családi programok legyenek, a SPORT (csupa nagybetűvel) ünnepévé váljanak.

További fejezetek az amerikai football alapjai sorozatból:
Az amerikai football alapjai 2 - Egy mérkőzés
Az amerikai football alapjai 3 - A csapatrészek, a játékosok - 1. rész
Az amerikai football alapjai 4 - A csapatrészek, a játékosok - 2. rész
Az amerikai football alapjai 5 - A csapatrészek, a játékosok - 3. rész
Az amerikai football alapjai 6 - Gyakori kifejezések
Az amerikai football alapjai 7 - Mire figyeljünk, amikor egy play-t látunk?