XV. Hungarian Bowl és az addig vezető út

Egy bajnokságot fejben lezárni sosem egy percek alatt lezajló folyamat. Ezért is akartam magamnak egy kis időt hagyni, hogy ülepedjenek kicsit a gondolataim és az érzéseim, mielőtt megírom a HFL szezont lezáró posztomat.

Fotó: Szankovszky Szilvia

Nem volt ez egy könnyű szezon. Bár ránézésre úgy tűnhetett, hogy egy folyamatosan javuló tendenciát nyújtó Budapest Wolves nyerte meg a hazai amerikai football mezőny legmagasabb osztályát, de "belülről" - legalábbis számomra - ez egy masszív "rollercoaster ride" volt. 

Az év elején még abban sem lehettünk biztosak, hogy a 2020-as kihagyás után idén sikerül-e elindítani a bajnokságot, arról nem is beszélve, hogy mennyi résztvevővel és milyen lebonyolítás mellett. Az végül örömteli volt, hogy ismét megrendezésre kerülhetett a Hungarian Football League, a mezőny létszámának és a lebonyolítási rendszernek már kevésbé örülhettünk. Legalább azonban elkezdhettük a munkát a csapattal, amit azt hiszem, a legtöbben már nagyon vártunk ekkor.

Mindenhol azt lehetett hallani/olvasni, hogy a bajnokság toronymagas esélyese a mind edzői -, mind pedig játékosi oldalon nagyon erősítő Fehérvár Enthroners, a címvédő lesz. (Ugye 2020-ban egy nagyon csonka-furcsa Divízió 1-et rendeztek, amit több csapat járványhelyzet miatti visszalépése mellett a Győr Sharks nyert meg és lett ezzel hivatalosan magyar bajnok -  de valójában ezt nem nagyon tartják számon sehol.) A regnáló bajnok nagyjából egyetlen kihívójának a football közösségben a Budapest Wolves-ot nevezték meg. Úgy gondolom, mi is úgy készültünk, hogy mi leszünk azok, akik majd a Hungarian Bowlon megpróbálhatjuk lecsavarni a koronát a Koronázók fejéről. 

Aztán jött a híres-hírhedt nyúli szezonnyitó (legalábbis számunkra, a Sharks addigra már túl volt egy meccsén) és nagyon csúnya pofára esés lett az eredménye - ha valaki elfelejtette volna, 21 pontos előnyt sikerült elengednünk és vereséget szenvednünk. Ekkor hirtelen az erőviszonyok megítélésében komoly változások történtek. A Sharks (szándékosan nem teszem egyébként elé a "Győr" városnevet) részéről ellenezték eredetileg leginkább azt, hogy egy hosszabb szezon kerüljön megrendezésre, azonban hirtelen Boda Gábor csapata a végjátékra is kellő erővel rendelkező csapatnak bizonyult. Amerikai irányítójuk - akinek egyébként a sportemberi hozzáállása finoman szólva is megkérdőjelezhető - olyan lehetőségeket adott a csapatnak, amik akár a végjátékig vihették a Sharks-ot. 

Majd jött a Cowbells elleni, nyögvenyelős győzelem és az Enthroners elleni nullázás. A legtöbben teljesen leírták a Wolves-t, főleg az offense (és Bencsics Márk irányítónk) kapott rengeteg kritikát. 

A lebonyolítási rendszernek köszönhetően az esélyeink még életben maradtak a csapnivaló alapszakasz után is, ehhez csak egyetlen dolgot kellett tennünk: nyerni a Sharks ellen. Az alapszakasz első körében elszenvedett vereség és a folytatásban mutatott hektikus játék után nem sokat fogadtak ránk. Végül sikerült összekapnunk magunkat annyira, hogy a szükségesnél sokkal szorosabb mérkőzésen, de sikerült legyőznünk ezt az idén kicsit sem szimpatikus csapatot és ezzel kiharcolnunk helyünket a döntőben. Mind az offense, mind pedig a defense egy sokkal határozottabb, magabiztosabb játékot produkált, mint az előző mérkőzéseken.

Utolsó etapként jött egy háromhetes felkészülés, majd annak záró akkordjaként a XV. Hungarian Bowl. Mivel a szövetség tartott attól, hogy a Hidegkúti Nándor Stadiont a járványügyi intézkedések miatt nem tudnák megtölteni (és ezáltal komoly veszteséggel járna a döntő megrendezése), az a döntés született, hogy a finálé a székesfehérvári First Fielden kerüljön megrendezésre. A koronázók így hazai pályán, hazai közönségük előtt játszhattak, ráadásul toronymagas esélyesként. A Budapest Wolves pedig egyértelmű underdogként érkezett a döntőbe.

Fotó: Kardos Gábor

A mérkőzés kicsit úgy indult, mint az alapszakasz-találkozó. Az offense-ünk kezdett támadni és három kísérlet után rögtön megálljt parancsolt a fehérvári védelem. Jöhetett a punt csapat és szerintem nem én voltam az egyetlen, akiben rögtön felsejlett az előző meccs első punt szituációja, ahol leblokkolták Szakács Kristóf rúgását és rögtön pontot szereztek belőle a hazaiak. Most azonban a punt jól sikerült és nem csak ezen a téren mutatott a mérkőzés képe eltéréseket. Bár az első negyed nem hozott pontokat, az első pontokat a Wolves tehette volna fel a táblára, azonban Horváth Balázs egy teljesen tiszta field goal kísérletet elhibázott. A kihagyott lehetőség megbosszulta magát és egy már menetrendszerűvé vált Erős Márk - Rashaad Still összjáték eredményeként vezetést szerzett a hazai csapat. Hozzá kell tenni, hogy az első félidőben nagyon jól működött Tóth Leventével a fehérvári futójáték is, a pontszerző drive-ban egyedül annyi yardot szerzett az Enthroners-futógépezet, mint az első mérkőzésen összesen. Szerencsére az offense is egyre jobban felvette a ritmust, Jebray Regant nagyon szépen kiszedték a játékokból és folyamatosan egyre határozottabb játékot mutattak. Nem akartak nagy play-elkel haladni, hanem szisztematikusan felépített támadósorozatokat vezettek - és haladtak. Ennek köszönhetően, a második negyed második felében sikerült a próbálkozásokat pontokra is váltani, Darrell Tate rövid yardos futásával 7-6-ra sikerült módosítani az eredményt. Az extra pontnál Horváth Balázs megint hibázott, így az egyenlítés nem sikerült. A field goal csapat betlijét leszámítva egyébként a special teamek elég jó mérkőzést hoztak le, bár volt Szakács Kristófnak egy borzasztóan rossz pontja a második félidőben és Fullajtár-Horváth Gergő egyik kickoffja is oldalt hagyta el a pályát - összességében elég jó field positionöket biztosítottak a többi csapatrész számára. Még az első félidőben volt egy elég érdekes esemény. A védelem kivédekezte az Enthroners támadás sorozatát, de a drive negyedik és hosszúval már a mi térfelünkön ért véget. A fehérvári támadók a pályán maradtak, azonban Erős Márk elpuntolta a labdát. A védelem eltávolodott a labdától, azonban a safety-nk, Jamaal Lane valamiért úgy döntött, hogy ezt a labdát ő vissza fogja hordani. Nagyon rossz döntésnek bizonyult, mert elejtette a puntot és azt az Enthroners szerezte vissza. Lane hibáját végül a védelem korrigálta, nem engedtük be a fehérvári támadókat az end zone-ba, de az biztos, hogy egy borzasztóan rossz döntés volt az egyébként fejben elég jól összerakott játékostól. 

Fotó: Szankovszky Szilvia

A második félidőre fordulva a mérkőzés képe nem nagyon változott. Mind a fehérvári-, mind pedig a Wolves-offense folytatta a saját játékát, azonban ez számunkra volt inkább kifizetődő. A harmadik negyedben nem született pont, a védelmek rendre megálljt parancsoltak a támadóknak, azonban a területszerzésért folytatott csatát egyértelműen mi nyertük. A negyedik negyedben aztán, köszönhetően néhány fehérvári védelmi szabálytalanságnak és fegyelmezetlenségnek ismét a pontszerzés kapujába kerültünk és ismét Darrell Tate jutott be az ellenfél end zone-jába. Az extra pont rúgásával meg sem próbálkoztunk, hanem kettő pontos kísérletre ment rá az offense, viszont Gyarmati Máté remekül védekezte le Bencsics Márk passzát. Az előny birtokában készültem rá, hogy valamit változtatni fog az Enthroners az addigra már teljesen kiismert és eléggé besült offense-én - azonban nem következett be változás. A fehérvári támadók ugyanazt játszották tovább, mint korábban, csak sokkal idegesebben, sokkal több hibával. A védelem pedig nem adta meg azt a segítséget ellenfelünknek, hogy hibázzunk. A srácok végig koncentráltan és motiváltan játszottak. Bár a fehérvári offense kicsit szétesett, a saját offense-ünkről ez nem volt elmondható. Bencsics Márk ismét igazi vezére lett a támadó alakulatnak, higgadtan, magabiztosan és elszántan vezette a csapategységét. Ez pedig azt eredményezte, hogy egy harmadik touchdownt is bevitt az offense, harmadszor is futásból, ezúttal Danku Dávid volt a pontszerző. Megmondom őszintén, lehet, hogy volt már, de én nem emlékszem olyan mérkőzésre, ahol Bencsics volt az irányító, de csak futott touchdownokat szerzett a csapat. Ez most egy ilyen meccs volt. A negyedik negyed végén még kétségbeesetten próbálkozott az Enthroners, de a szög a koporsóban az volt, amikor egy Still felé feldobott labdát Szakács Kristóf húzott le a levegőből. Azzal az interceptionnel lényegében véve eldőlt a mérkőzés, az offense-ünknek még egy first downt kellett szerezni, és utána kitérdelni a hátralévő időt. 

Fotó: Kardos Gábor

2018 után ismét, már nyolcadik alkalommal bajnok lett a Budapest Wolves.

Ha alaposan meg akarjuk vizsgáljuk a történetet vissza kell lapoznunk egészen 2019 nyaráig. A Kijev Capitals ellen elveszített elődöntő egy nagyon komoly arculcsapás volt a csapat számára. És ha ez nem lett volna elég, a szezon végén családi okokra hivatkozva Miakich Gábor visszalépett a csapat defensive coordinatori pozíciójától, pótlására Kovács István engem kért fel. 

Mivel úgy gondoltam, hogy az általunk alkalmazott 4-3-as rendszer már nem volt megfelelő a fejlődő offense-ek nyújtotta kihívások érdemi megválaszolására, ezért elköteleztem magam amellett, hogy a defense rendszert az ősz folyamán újjáépítem és ebben szerencsére mind a vezetőedző, mind pedig Iványi Márton defensive back coach is teljes mértékben támogatott. Az első döntés, amit meg kellett hozni, az a induló formáció volt. Eredetileg én egy 3-5-ös frontban gondolkoztam, de végül főleg Marci érvelése nyomán úgy döntöttem, hogy a single high rendszer helyett egy két safety-s rendszert rakok össze. Rengeteg munkaórám telt el azzal, hogy a rendszert összerakjam a rendelkezésemre álló játékosállományra építve, majd Marcival is hosszú órákat töltöttünk el a tábla mellett, hogy a legjobb coverage- és run fit rendszert hozzá tudjuk rendelni a koncepcióhoz. Amikor ezzel megvoltunk (már bőven az ősz végén), a defense megkapta a playbookot. 

Az új rendszer egyéb változásokat is igényelt: kettő jelentős pozícióváltás is történt. Egyrészt úgy döntöttem, hogy a válogatott pass rusher defensive end Bicskei Dánielt innentől kezdve belső linebackerként fogom alkalmazni, illetve a szintén válogatott cornerback Hunka Norbertet szélső linebackerbe akartam konvertálni. Szerencsére elképzelésem egyiküknél sem ütközött komolyabb ellenállásba, így elméletben nagyon szépen össze tudott állni az általam megálmodott védelem. 

Aztán elkezdtük a munkát 2020 februárjában. Eleinte kicsit nehezen adaptálták néhányan az új koncepciókat, de éppen, mire belemelegedtünk volna, jött a Covid-19 és úgy tűnt, az egész munka mehet a kukába. 

Ősszel ugyan elindult a Divízió 1 és ott már az új defensive rendszer alapján kezdtük el a munkát, de a playbooknak csak a töredékét installáltuk és alkalmaztuk. Az látszott, hogy apró csiszolásokra szorul a rendszer, de alapvetően működőképes lehet. 

A járványhelyzet persze ezt a bajnokságot is hazavágta, így a tényleges munkára további hónapokat kellett várni.

Az új rendszer első tesztjeire akkor került sor, amikor elkezdtünk edzéseken is teljes scrimmage-ekkel dolgozni. Az addig még kicsit szkeptikusabb játékosok is elkezdték érezni és élvezni az új koncepciót, valamint offense oldalról is olyan visszajelzések voltak, hogy utálják, amit csinálunk - és ez egy defense-nek mindig elég jó dicséret. Márciusban aztán egy közös edzést tartottunk a Cowbells-zel, ahol ismét, majdhogynem élesben tudtuk tesztelni a defense-ünket. A "főpróba" elég jól sikerült, ami tovább erősítette a rendszer működőképességébe vetett hitemet/hitünket.

A 2021-es év elején úgy ítéletük meg az akkor rendelkezésünkre álló információk alapján, hogy legnagyobb szükségünk egy jó defensive tackle-re lesz. Többek között azért is, mert azon a poszton edzőre is volt szükség. El is kezdtünk interjúzni és olyan játékost kerestünk, aki edzőként is ki tudja venni a részét az edzéseken és a meccseken. Kiválasztottuk a felettébb jó rezuméval (LFA (mexikói profi liga), CFL) rendelkező mexikói David Casarrubias-t. 

Aztán jött a következő pofon: három cornerback esett ki a rosterről. Először térdsérülés miatt kidőlt a válogatott Tyukodi Máté, majd az egyetemi válogatott Sebők Attila nem jelent meg az edzéseket, végül bokaszalag-szakadást szenvedett a szintén egyetemi válogatott Pázmándi Márk. Azonnal egyértelművé vált, hogy hoznunk kell egy cornerbacket. Az idő szorított, végül David Richardsonra esett a választásunk az interjúkat követően. 

Elkezdődött a szezon és mentünk Nyúlra, a rémesen sikerült szezonnyitónkra. A mérkőzés során nagyon frusztrált voltam, többek között nagyon ki voltam akadva az offense-ünkre, akik öt labdát adtak el és folyamatosan rossz helyzetbe hozták a védelmünket, olyan gödörbe kerültünk, ahonnan nem tudtunk kilábalni. Egyértelműen az offense-ünket hibáztattam a mérkőzés után, még úgy is, hogy öt bekapott touchdown mellett egy jól működő offense-zel is nehéz meccset nyerni. Néhány nappal később újragondoltam az egészet és egy új filozófiát vezettem be a védelem számára: nem foglalkozunk azzal, amit az offense csinál, csak a saját dolgunkkal foglalkozunk: mindegy, hogy azért megyünk fel a pályára, mert pontot szerzett az offense, vagy azért, mert eladta a labdát, a dolgunkat ugyanúgy meg kell csinálni. 

Emellett a mérkőzés nagyon jól kihozta, hogy miket kell jobban (esetleg másképpen) végrehajtanunk. Főleg a linebackerek teljesítményével voltam elégedetlen, ami különösen fájó pont volt számomra (hiszen őket személyesen én készítem fel). A mérkőzést követő hét elején előbb külön a linebackerekkel, majd később az egész defense-zel video sessiont tartottunk és rongyosra elemeztük a nyúli meccsünket, kiemelve, hogy mit kell a jövőben másképpen csinálni, illetve, hogy mire kell nagyobb figyelmet fordítani az edzéseken.

Úgy gondolom, a Cowbells elleni mérkőzésre már sokkal felkészültebben (és talán jóval kisebb mellénnyel) mentünk el. Bár a 2021-es Cowbells offense sajnos nem igazán volt igazi fokmérője egy defense működésének, azonban az mindenképpen látszott, hogy jobban és pontosabban dolgoznak a srácok. A linebackerek is jobban megtalálták a zónáikat - ennek kiváló példája Bicskei Dániel Pick-6-e.

Hiába győztünk a Cowbells ellen, több szempontból is hátrányok érték a csapatot. Casarrubias megsérült, ráadásul kiderült, hogy elszakadt az achilles-e, így egyértelmű volt, hogy rá nem tudunk számítani a jövőben, sem játékosként, sem pedig edzőként. Ha ez nem lett volna elég, a mérkőzést követően egyéb elfoglaltságaira hivatkozva Iványi Márton is visszalépett a szezontól, így a csapat elveszítette a special team koordinátorát és a defensive back edzőjét (én pedig személy szerint a legnagyobb segítségemet és tanácsadómat). Hirtelen négy problémát kellett orvosolni - ami egy szezon közben sosem egyszerű. 

1. Pótolni kellett Casarrubias-t a defensive Line-ban. Szerencsére Kozma Bálint és Bodnár Gergő személyében két elképesztően lelkes és jó defensive lineman csatlakozott hozzánk a szezon elején, hogy velük, illetve az idén valahonnan új motivációt merítő Thurzó Márkkal meg tudtuk oldani a defensive line problémáit (nem elfelejtve azt sem, hogy olyan játékosok tudtak folyamatos rotációban játszani, mint Borek Zoltán és Illés Álmos). 

2. Kellett egy defensive line edző. Merucza Attilára játékosként számítottam még a szezon elején, de a járványhelyzet, majd egy kardiológiai probléma miatt egyértelművé vált, hogy idén nem fog tudni játszani. Már sok formában dolgoztunk együtt korábban (Wolves utánpótlás, egyetemi válogatott program), ezért felkértem, hogy foglalkozzon a defensive line-nal. Legnagyobb örömömre elvállalta a feladatot és ez a hátralévő mérkőzéseken nagyon nagy segítség volt nekem, ugyanis folyamatosan (ráadásul hibátlanul) rotálta a falat úgy, hogy nekem ezzel nem is kellett foglalkoznom. 

3. Kellett valaki a defensive backekhez. A szezon elején még nem volt biztos, hogy Iványi Márton vállalni tudja a csapatnál a munkát, ezért már akkor megkerestem Deák (Süti) Balázst, a Wolves korábbi cornerbackjét, aki az utánpótlásban már edzőként is tevékenykedett. Akkor végül a megbeszélések eredmény nélkül zárultak, hiszen Marci végül igent mondott. Most ismét megkerestem Sütit és teljesen nyilvánvalóvá tettem számára, mekkora szükségem van a segítségére. Nem tudok elég hálás lenni, hogy elvállalta, hogy a szezon hátralévő részében kisegíti a csapatot. 

4. A speciális csapategységek is koordinátor nélkül maradtak. Kézenfekvő volt a megoldás, hogy az eddig Marcit segítő Tarnai Zoltán veszi át a koordinátori feladatokat. 

Plusz egy feladat (illetve lehetőség) is keletkezett, a kiesett David Casarrubias helyett hozhattunk még egy importot. Mivel úgy döntöttem - és ebben a vezetőedző is egyetértett -, hogy a defensive line feladatokat "házon belül" meg tudjuk oldani, ezért, főleg a fehérvári passzjáték okozta veszélyekre reagálva még egy defensive backet hoztunk, Jamaal Lane személyében. 

Sajnos a soron következő, fehérvári alapszakasz mérkőzés közel sem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, ellenfelünk 0 ponton tartotta az offense-ünket, ami még magyar csapatnak nem sikerült korábban. A védelem azonban még egy szintet lépett felfelé és megmutatta, hogy bár az elmúlt évek főleg a Wolves-offense-ről szóltak, ha szükség van rá, a defense is fel tud lépni és képes felvállalni a szerepet, hogy a csapat gerince, támasza legyen. Büszke voltam a srácok teljesítményére - már amennyire egy ilyen megsemmisítő vereség után tud az ember büszkeséget érezni (ahogy Bencsics Márk a meccs után mondta: "Beáraztak minket").

Azt gondolom azonban, hogy ez a nagyon komoly vereség jobbkor nem is jöhetett volna. Továbbjutottunk az alapszakasz első köréből, majd a középszakasz első meccsét (Sharks-Enthroners) követően egyértelművé vált, hogy egyetlen mérkőzésen múlik az, hogy idén meg tudunk-e küzdeni a bajnoki címért. Egy dolgunk volt, vissza kellett vágnunk a Sharks-nak a szezonnyitón elszenvedett vereségért. Ráadásul a srácoknak az idei Sharks finoman szólva is szálka volt a szemükben. Az a sportszerűtlen viselkedés, amit főleg az import irányítójuk és Benedek Laci elkapójuk tanúsított az első meccsen, nagyon feltüzelte a srácokat. Jött emellé az Enthroners elleni megsemmisítő vereség okozta harag és egy olyan mentalitással lépett pályára a Wolves hazai pályán a Sharks ellen, hogy egyértelmű volt, innen csak mi távozhatunk győztesen. Ha az előzmények és a mérkőzés tétje nem lett volna elég, Jeffrey ráadásul még rá is tett egy lapáttal azzal, ahogy a bevonulásunkat undorító módon széttrollkodta, úgyhogy motivációban nem volt hiány. Egyértelműen jobbak voltunk és sokkal jobban akartuk a győzelmet, így egy percre sem is volt kérdés, hogy ki jut majd a döntőbe. A defense ezen a meccsen is hozta azt, amit vártam tőlük, viszont most már az offense is fel tudott lépni. 

Az Enthroners elleni mérkőzéssel zártuk volna a középszakaszt, de már a Sharks elleni győzelmünk után jelezte a szövetség, hogy amennyiben mindkét csapat így dönt, a meccset törlik a kiírásból. Ugyanis az égvilágon semmi értelme nem lett volna a mérkőzésnek, csak esélyt adtunk volna a sérüléseknek, illetve pénzkidobással járt volna mindkét csapat számára. 

Közben ment a háttérben a szervezés, ugyanis a szövetség tartott attól, hogy a veszélyhelyzettel kapcsolatos szabályozások miatt nem tudnék kellőképpen megtölteni a Hidegkúti Nándor Stadiont (ahol a Hungarian Bowlt tervezték megtartani). Márpedig az előzetes kalkulációk szerint nagyjából 4000 nézőre lett volna szükség ahhoz, hogy körülbelül nullára kijöjjön a szervezési költség. Az is várható volt, hogy egy esetleges Enthroners-Sharks döntő esetén egy budapesti meccsen 4000 néző gyakorlatilag kizárt volt, de még a Wolves döntős részvétele esetén is eléggé kérdéses volt, hogy a kellő nézőszámot össze lehet-e toborozni és ne legyen masszívan veszteséges a rendezvény. Ezért az a döntés született, hogy a finálét a székesfehérvári First Fielden rendezi meg a szövetség. Kényszer szülte döntés, de közel sem optimális, azt gondolom. A Hungarian Bowloknak mindig egyfajta különleges hangulatot adott a kiemelt környezet (BKV Előre, BVSC, Szusza Ferenc, Hidegkúti Nándor stadionok), amit a First Field azért nem tud még közel sem visszaadni. 

Az, hogy így a Fehérvár hazai pályán játszhatott, nem is annyira érdekelt. A Wolves Spirit, a Budapest Wolves csodás szurkolótábora majdnem mindenhova elkísér minket a szezon során, így a döntőben is számítottunk jelenlétükre. Nyilván a hazai közönség bőven "túlerőben" volt, azonban így is bőven érezhettük a drukkereink buzdításából érkező energiákat. 

Mindent együttvéve azért az elmondható, hogy határozottan underdogként utaztunk a XV. Hungarian Bowlra, ráadásul idegenbe. Ez nekem a negyedik Hungarian Bowlom volt edzőként, de korábban még nem volt olyan finálém, ahol ennyire egyértelműen esélytelennek lettünk volna elkönyvelve. Azt hiszem, ez a dolog bizonyos mértékben jó is volt, hiszen elég sok terhet le tudott venni a srácok válláról. Bevallom, magam részéről nekem egy pillanatnyi kétségem sem volt afelől, hogy ezt a döntőt meg fogjuk tudni nyerni, közel sem éreztem magunkat annyira "leírva". 

Magabiztosak voltunk, fejben nagyon összeszedettek és egyetlen célunk volt ... A többi pedig már történelem.

"Offense sells tickets, defense wins championships" - A képen a bajnok Budapest Wolves defense (Fotó: Szankovszky Szilvia)