Egy erős félév eltelt a legutóbbi poszt óta ... és de hosszú félév volt ez! Sokminden történt menet közben a hazai és a nemzetközi sportporondon egyaránt, úgyhogy ezúttal meg sem kísérlek egy felzárkóztató posztot létrehozni, hanem rögtön belevágok a közepébe.
Másfél év kihagyás után május elsején elindult végre a HFL szezon! Azt hiszem, ez a blogom olvasói számára az első számú prioritással szolgáló információ.
A Budapest Wolves kerete a 2019-es szezon óta elég sok ponton átalakult, a védelem teljesen új koncepciót kapott (lévén, hogy átvettem a csapatnál a defensive coordinátori szerepet), azonban az elbukott elődöntő óta egyvalami nem változott, a csapat éhsége a sikerre. A CoVid-19 világjárvány miatt a felkészülésünk később kezdődött a megszokottnál - és néhány rivális csapathoz képest is még később kezdtünk. Külön érdekességként jelent meg, hogy csapattársaink és hozzátartozóik védelme érdekében nagyjából másfél hónapon keresztül a Wolves összes játékosa és edzője minden edzés előtt gyorstesztet végeztetett (ezúton is köszönet a Johannitáknak és Szabján Imre barátomnak a segítségért). Úgyhogy elmondhatjuk, hogy kifejezetten szokatlanul indult el ez az év.
Ráadásul részben a CoVid-helyzet, részben pedig egyéb okok miatt folyamatosan csúszott a szezonkezdés, illetve változott a HFL-ben résztvevő csapatok száma. Végül egy egészen csonka, négy csapatos kiírás készült el, ráadásul egy elég furcsa megoldással. Az alapszakaszt két körre osztották a lebonyolítás kitalálói. Az első alapszakaszi körben a négy csapat mindegyike játszik mindenkivel és a kör végén az utolsó kiesik. A második körben a maradék három csapat játszik egymással. Végül a "playoff" maga a Hungarian Bowl, ahol a második alapszakaszi kör első és második helyezettje mérkőzik meg egymással. Ez azt jelenti, hogy egy csapat a legjobb esetben 6, legrosszabb esetben 3 mérkőzést játszik. Úgy vélem, ezek a számok finoman szólva sem méltóak egy magyar topligához. Mint ahogy a résztvevő csapatok száma sem. A HFL csapatai 2021-ben egyébként a Wolves, a Cowbells, az Enthroners és a Sharks.
A fehérváriak idén is éltek a magyar mezőnyben messze kiemelkedőnek számító anyagi lehetőségeikkel és nagyon jó minőségű import játékosokat és edzőket hoztak a csapathoz, illetve a Debrecen Gladiators-zal együttműködve itthonról is sikerült még erősíteniük a keretüket.
A Sharks-nál Boda Gábor, a szövetség elnöke vette át a vezetőedzői feladatokat és ők is tudtak import játékosokat hozni (szám szerint hármat), Andres Fernandez évek óta még mindig a csapatot segíti, valamint a Budapest Titans és a Szombathely Crushers legjobbjaival erősítették meg soraikat.
A Cowbells nincs jelenleg könnyű helyzetben. Az egyébként nagyon erős mag mellé nem tudtak idén import játékosokat hozni, ráadásul néhány meghatározó, válogatott játékosukra sem számíthatnak, a védelemből Magyar Ádám és Németh Marci hiányzik majd nagyon, az offense-ből pedig a Takács Bence döntött úgy, hogy kiül egy évet. Visszatért azonban a kispad élére az eltiltását letöltő Karim Trabelsi, a támadó alakulatot pedig a korábban receiverként foglalkoztatott Kanter koordinálja. Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy náluk van néhány "az egyik legjobb hazai" játékos: Törzsök Tamás, az egyik legjobb hazai belső linebacker, Mészáros Marci, az egyik legjobb hazai receiver, és Golita Zoltán, az egyik legjobb hazai fiatal játékos.
A Wolves-nál is érkeztek import játékosok, illetve már régebb óta itthon élő külföldi játékosokkal, valamint átigazolásokkal is erősödött a keret. Főleg a védelem kapott extra játékosokat, az egyetemi válogatott Kozma Bálinttal (Sterling University), Bodnár Gergővel (Eger Heroes), Max Nedzelsky-vel (Fehérvár Enthroners) és külföldi kirándulásait követően visszatérő Szakács Kristóffal erősödött a keret. Importként pedig sikerült leszerződtetni az LFA (mexikói liga) sack leaderét, a CFL (kanadai profi liga) is megjárt David Casarrubias-t (ő egyébként amellett, hogy játékos, a defense fal felkészítésére is szerződött), valamint a tehetséges cornerback David Richardsont. Offense oldalon hat év elteltével ismét Wolves-színekben játszik az amerikai runningback, Darrell Lynn Tate. Persze jelentős távozók is vannak a labda mindkét oldalán. Válogatott elkapónk, Elek Ádám családi (és pandémiás) okok miatt nem vállalta a szezont, a defense-ben is több válogatott játékos kiesett a keretből (Merucza Attila DL, Mezei Márk DB, Madarassy Richárd DB). A felkészülés során sem volt szerencsénk, a runningback Danku Dávid sérült meg, illetve három egyetemi vagy felnőtt válogatott cornerback-et is elvesztettünk (Tyukodi Máté, Pázmándi Márk, Sebők Attila).
Bár igyekeztek a szervezők a szezon kezdő időpontját a pandémiás állapothoz igazítani, végül úgy alakult, hogy egyéb okok miatt rögtön az első forduló egyik mérkőzését, a fővárosi rangadót halasztani kellett. Így az első fordulóban csak a Győr Sharks-nak és a Fehérvár Enthroners-nek állt módjában lerázni magáról a másfél éves rozsdát. A vidéki összecsapást egy nehezebb indulást követően viszonylag könnyedén, 35-7 arányban nyerte meg a bajnokság egyébként toronymagas esélyes címvédője, az Enthroners.
A második fordulót már teljes egészében le tudták játszani a csapatot ... ami kettő mérkőzést jelentett. A Budapest Wolves a Győr Sharks nyúli otthonába utazott, míg a Cowbells otthon fogadta a Fehérvár Enthroners csapatát.
A Sharks elleni mérkőzésünk közel sem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Ugyanakkor a mérkőzés nyitása az szinte tökéletesre sikerült, az első negyedben három touchdownt is szereztünk. Egy futott (Darrell Lynn Tate) és két passzolt (Bencsics-Czirók) TD-nkre a Sharks három punttal tudott csak válaszolni. Aztán jött a második negyed és megálltunk. Az offense-ünk három drive-ból kétszer elvesztette a labdát (előbb fumble-lel, majd downokkal), a harmadiknak pedig a félidő vetett véget. Ezzel szemben a házigazdák egy turnover on downs mellett kettő futott touchdownt is szereztek mobilis import irányítójuk jóvoltából. A félidőben tehát 14-21-es előny birtokában vonultunk le a pályáról, de egyértelmű volt, hogy gond van.
A második félidőben a Sharks megszerezte a vezetést, majd tovább növelte előnyét két touchdownnal - az egyik ráadásul egy egyplay-es, 70 yardos futás volt. A harmadik negyedben még az offense megrázta magát és sikerült kiegyenlítenünk, azonban a negyedik negyedben kapott a védelem még egy touchdownt, amire már nem volt válaszunk.
Sajnos mind az offense, mind pedig a defense oldalon úgy gondolom, komoly mentális akadályokba ütköztünk, egyértelműen látszott, hogy a legtöbb játékos másfél éve nem lépett pályára. Talán az a tény, hogy a Sharks már lejátszott eddig a találkozóig egy mérkőzést, az ő malmukra hajtotta a vizet. Hiába próbáltam változtatni defense oldalon is folyamatosan, sajnos be kell látni, hogy nagyon sok hibával játszottunk a védelemben - főleg a linebackerek játékával voltam elégedetlen. Persze az sem segített sokat, hogy import defensive linemanünk, David Casarrubias egy combsérülés miatt feladni kényszerült a meccset a második negyed közepétől. A labda másik oldalán is komoly gondok voltak, az offense 5 labdát adott el és nem igazán ment a játék. Mindent együttvéve sok volt a hiba. Amikor egy csapat formában van és erős a mentális tartása, akkor ha az egyik csapatrésznek nem megy a játék, akkor a másik csapatrészre támaszkodva össze tudja kapni magát. Ezen a mérkőzésen ez nem valósult meg, sőt, úgy éreztem, az offense labdavesztései csak húzták le a defense-t, a defense bekapott pontjai pedig kivették a szelet az offense önbizalmából. Azt gondolom, hogy ezáltal egy örvénybe került a csapat, aminek az lett az eredménye, hogy 35-28 arányban elvesztettük a szezonnyitó meccsünket. Neki lehetne állni bűnbakokat keresni, az offense joggal mondhatná, hogy a feltett 28 ponttal meg lehetett volna nyerni a meccset, ha a defense nem kap 35 pontot, a defense joggal mondhatná, hogy nehéz úgy védekezni, ha az offense öt labdát veszít egy meccsen, de alapvetően ennek semmi értelme sem lenne. Csapatként elbuktuk ezt a meccset egy nálunk egyértelműen gyengébb - de egyébkénként döbbenetesen szabálytalanul játszó (25 zászlót kapott ezen a meccsen a Sharks és ez nagyjából az elkövetett szabálytalanságai felét fedte le) - csapat ellen. Nem volt egy jó meccs, indulatok forrongtak a pályán, az oldalvonalakon - és még a játékvezetők soraiban is (erre nem is térnék most ki inkább). Vereségünkkel ráadásul elképesztően rossz helyzetbe hoztuk magunkat, ami a folytatást illeti.
Hogy ténylegesen mennyire lett rossz a helyzetünk, az persze csak a másnapi, Cowbells-Enthroners meccsen realizálódott. Az Enthroners egy eléggé egyoldalú mérkőzésen - ahol időnként még a szerencse is melléjük pártolt - 20-0 arányban verték meg a Budapest Cowbells-t. A mérkőzést ráadásul úgy húzták be könnyedén, hogy az offense-ük a második félidőben már gyakorlatilag egyik kezüket hátratéve játszottak.
A Cowbells vereségével egy dolog azonban biztos lett: az első fordulóból elmaradt és a jövő héten pótlásra kerülő Wolves-Cowbells meccs részünkre rájátszás mérkőzés lesz. Győzelmünk esetén van esélyünk még a továbbjutásra, ha kikapunk, akkor viszont biztos, hogy nem jutunk tovább az alapszakasz második körébe.
A "playoff picture"-ről a Hungarian Football készített egy jó kis ábrát:
A dolog nagy előnye: a saját kezünkben van a sorsunk. Ha rendesen felkészülünk és győzni tudunk, akkor folytatjuk a szezont, ha elbénázzuk, akkor csak magunkat okolhatjuk azért, hogy gyakorlatilag egy hétig tartott a szezonunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése