HFL elődöntők

Sosem könnyű egy vereségről írni, egy elvesztett rájátszás mérkőzésről pedig pláne nem. Amikor ezeket a sorokat leírom, már eltelt három éjszaka a Maker's Mark HFL első elődöntőjét követően, de csak egy egészen kicsit könnyebb szívvel álltam neki gépelni. 

A Budapest Wolves tíz mérkőzés óta tartó veretlenési sorozata szakadt meg a HFL-ben. Egy sorozat azonban tovább él: nincs címvédés a magyar topligában.

Az elmúlt napokban folyamatosan kaptam az üzeneteket amerikai football berkeken belülről és kívülről egyaránt, mindenki értetlenkedve állt az eredmény előtt és kvázi magyarázatot keresett. Próbáltam összeszedni az okokat, amik a vereséghez vezettek. És ennyi idő elteltével, ennyi magyarázat után, még most is csak nézem a villogó kurzort és próbálom kitalálni, hogy hogyan is fogjak hozzá a beszámolónak.

Grafika: Hungarian Football

A veretlen alapszakasz után, amit ráadásul éppen az elődöntős ellenfelünk ellen fejeztünk be egy domináns győzelemmel, egyértelműen a Budapest Wolves volt az favorit, és nem csak az elődöntőben, hanem az egész bajnokságra tekintettel. Próbáltunk kizárólag az elődöntőre fókuszálni, de óhatatlanul is előjött a csapatnál is, hogy "majd a döntőben". Hiába kommunikáltuk mindenhol és mindenfelé, hogy a döntő előtt még van egy lépcsőfok, amit meg kell lépnünk, valahogy olyan magától értetődő volt, hogy a Kijev Capitals ellen győzni tudunk megint. Megmondom őszintén, ez számomra is magától értetődő volt. Rengeteg időt töltöttem el azzal, hogy az ukránok játékát kielemezzem lépésről lépésre, a tendenciákat, a formációkat, még Maksym Cherepivskyi irányító és Oleksandr Melnychuk runningback mozdulatait is. Az elemzés alapján megszerzett ismereteket pedig a játékosokkal is megismertettük. Azt gondolom, túlzás nélkül állíthatom, hogy a védelmünk pontosan tudta, hogy mit várhat az ukrán offense-től. Emellett a támadóink is tökéletesen felkészültek az ellenfélből, tudtuk, hogy a Capitals defense egyszerű, de hatásos védelmi sémát alkalmaz. A két csapatrész mellett a special teamek felkészítésére is komoly hangsúlyt fektettünk, ott sem érhetett minket meglepetés. Tehát minden adott volt arra, hogy egy jól felkészült csapatként könnyű győzelmet arassunk az elődöntőben. 

Azt gondolom, nem is játszottunk rosszabbul, mint a korábbi meccseken. Ez azonban nem az elődöntőbeni teljesítményünk dícsérete, sokkal inkább az alapszakaszban nyújtott teljesítményünk kritikája. Sok hibát követtünk el az egész szezon során és ezen a meccsen is, hibákat, amiknek a következményeit a korábbi mérkőzéseken megúsztuk, most azonban a Capitals a hibáinkat könyörtelenül kihasználta. Fogalmazhatnék úgy is, hogy ami pofonokat az alapszakaszban megúsztunk, azok ezen az elődöntőn keményen csattantak az arcunkon.

A mérkőzést egyébként mi kezdtük jobban.

Ahogy a szezonban már sokadszor, Kovács István vezetőedző úgy döntött, hogy a támadóink kezdjék lehetőleg a mérkőzést. Megnyerve a pénzfeldobást így visszahordást választottak a kapitányok és rögtön egy pontszerzéssel kezdtek a mieink, Bencsics Márk passzát Elek Ádám váltotta touchdownra. A felkészülés alatt szépen begyakorolt extra pont play azonban nem sikerült. (6-0) A Capitals – ahogy azt várni lehetett – passzokkal nyitotta meg a mérkőzést, de egy first downt követően leparancsoltuk őket a pályáról. Ekkor még úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben, a tervek szerint fog menni. A második offensive drive-unkban azonban nem sikerült érdemben előre haladni és puntra kényszerültünk, a Capitals pedig a második negyed elején egy hosszú drive végén touchdownt szerzett, Maksym Cherepivskyi Troy Rice-nak passzolt az end zone sarkába. (6-7) A válasz sem maradt el, ismét szép drive-ot vezetett Bencsics Márk alakulata, melynek végén az irányító Danku Dávid runningback kezébe passzolt az end zone-ban. (13-7) A villámgyorsan elpörgő második negyedben az ukrán offense még egy alkalommal puntolni kényszerült, a saját támadóink drive-jának pedig a félidei sípszó vetett véget.

A második félidő elején a kezünkben volt a lehetőség, hogy eldöntsük az elődöntő sorsát. Előbb Marcus Brown cornerback húzta le Cherepivskyi passzát, majd a megszerzett labdával az offense egészen az ellenfél gólvonaláig jutott. Sajnos az utolsó pillanatban hiba csúszott a támadásba, Danku Dávid, miközben az ukrán védelmet próbálta átugrani, elejtette a labdát (kifejelték a kezéből), amit az end zone-on belül a kijevi csapat szedett össze. A momentum átsiklott a vendégek oldalára és válaszul egy 80 yardos drive végén ismét Troy Rice kapta el Cherepivskyi passzát az end zone-ban.  Így ahelyett, hogy tovább növeltük volna az előnyünket, hirtelen hátrányba kerültünk. (13-14) És ha ez nem lett volna elég, az offense következő drive-jában (mint aznap elég sokszor) ismét odaért a kijevi védelem Márkra, és kiütötték kezéből a labdát. Nagyon rossz field pozícióból, a saját 13 yardosunkról kezdtük el védekezni, de 3 playből az ukrán csapat ismét touchdownt szerzett, harmadik alakalommal is Troy Rice-t találta meg az irányító, harmadik alkalommal is az end zone jobb sarkában és harmadik alkalommal is Marcus Brown felett szállt el a labda, aki ettől a ténytől teljesen összeomlott. (13-21) A harmadik negyed utolsó drive-ját az offense-ünk punttal zárta, nem tudtuk feltörni a kijevi védelmet. A negyedik negyedet tehát nyolc pontos hátrányban kezdtük, ami közel sem volt ledolgozhatatlan. Főleg úgy, hogy előbb Mezei Márk húzta le Cherepivskyi passzát, majd a megkapott labdával élve Bencsics Márk futott egy hosszú touchdownt. (19-21) Ezt követően az ukránok egy szépen felépített drive-ot vezettek, melynek végén úgy szereztek touchdownt, hogy a Igor Lysenko receivert az elkapás pillanatában mindkét safety megütötte, mégis megtartotta a labdát. (19-28) Ismét ponthátrányba kerültünk, ráadásul az idő egyre inkább ellenünk dolgozott. Az offense-ünk a pályára lépett, de sajnos a negyedik próbálkozásra sem sikerült elérnünk a first downt jelentő vonalat, így downokon elvesztettük a labdát és jöhetett az ellenfél. Gyakorlatilag minden mindegy alapon kellett ekkor már védekezni, aggresszívan, labdaszerzésre törekedve. Bár az első downra sikerült a futást a line of scrimmage-en megfogni, másodikra jól mérték fel, hogy abszolút a futásra készül védelmünk és Cherepivskyi egy gyors passzt eresztett meg a slant route-ot futó Maksym Gonnak, aki a védőkön átcikázva bevitte a kegyelemdöfést. (19-35) Nagyon kevés időnk volt már hátra, de az offense még tudott pontokat feltenni a táblára, ezúttal Bencsics Márk és Bartos Ferenc összjátékából született meg a touchdown, majd a két pontos kísérlet is sikeres volt. (27-35) Nyolc pontos hátrányban még matematikailag volt esélyünk egyenlíteni, ehhez azonban egy sikeres onside kickre volt szükség. Persze ezúttal erre az ellenfél is felkészült, így Ben Lyons hiába rúgott a szezon során több sikeres onside kicket is, ezúttal nem sikerült. A labdát összeszedte a Capitals és egyetlen térdelésre voltak attól, hogy megnyerjék az elődöntőt.

Nagyon érdekes és tanulságos lesz visszanézni ezt a mérkőzést és alaposan kielemezni, számos dolog miatt is. Egyrészt „élőben” is egyértelmű volt, hogy a coaching terén is született egy-két rossz döntés, de a pályán is borzalmasan sok volt a hiba – ezeket mind majd az off-seasonben ki kell javítani. Nem lesz kis feladat, várhatóan egyes csapatrészek, csapatelemek munkáját merőben át kell alakítani a hatékonyság jegyében.  Másfelől az is kifejezetten érdekel, hogy technikailag tényleg ennyire jó volt-e a kijevi csapat, ugyanis az offense-ük mindösszesen kettő „delay of game” büntetést kapott (!), egyetlen technikai jellegű büntetést („holding”, „block in the back”, stb.) sem fújtak ellenük – és feltételezve a helyes bíráskodást, igen sokat tanulhatunk tőlük. 

Fotó: Kraus Gabriella

A mérkőzés drive chartja:
Q1
WOL: Pass touchdown (Bencsics-Elek), PAT failed 6-0
CAP: Punt
WOL: Punt
Q2
CAP: Pass touchdown (Cherepivskyi -Rice), PAT good (Melnychuk) 6-7
WOL: Pass touchdown  (Bencsics-Danku), PAT good (Lyons) 6-13
CAP: Punt
WOL: End of half
Q3
CAP: Interception (Brown)
WOL: Fumble lost
CAP: Pass touchdown (Cherepivskyi -Rice), PAT good (Melnychuk) 13-14
WOL: Fumble lost
CAP: Pass touchdown (Cherepivskyi-Rice), PAT good (Melnychuk) 13-21
WOL: Punt
Q4
CAP: Interception (Mezei)
WOL: Rush touchdown (Bencsics), 2-point conversion failed 19-21
CAP: Pass touchdown (Cherepivskyi-Lysenko), PAT good (Melnychuk) 19-28
WOL: Turnover on downs
CAP: Pass touchdown (Cherepivskyi-Gon), PAT good (Melnychuk) 19-35
WOL: Pass touchdown (Bencsics-Bartos), 2-point conversion good (Danku) 27-35
CAP: End of game

Kiemelkedőbb statisztikai adatok a hazai oldalról:
Bencsics Márk (QB): 3 pass TD, 1 rush TD, 1 fumble lost
Mezei Márk (DB): 3 solo tackle, 2 assist tackle, 1 INT
Marcus Brown (DB): 3 ST, 2 AT, 1 PD, 1 INT
Bernard Dawson Jr (LB): 3 ST, 4 AT
Homoki Gergely (LB): 1 ST, 5 AT, 1 TFL
Bicskei Dániel (DL): 1 ST, 3 AT, 2 TFL
Hunka Norbert (DB): 3 ST, 1 AT, 1 TFL, 2 PD
Madarassy Richárd (DB): 1 AT, 3 PD

A mérkőzés előtt egyébként egy felettébb ünnepi pillanatra is sor került - amiből mondjuk a mi, akik a mérkőzésre készültünk, nem sokat érzékeltünk -, hiszen bemutatásra került a Budapest Wolves Hall of Fame (hírességek csarnoka) 2019-es osztálya.

Wolves Hall of Fame Class of 2019 (ball jobber: Száraz Kata, Mihálovits Tamás, Lee Hlavka, Oláh Zoltán, Király Csanád, Pethő Ferenc, Terdik László) - Fotó: Kraus Gabriella

A másik ágon vasárnap csaptak össze a csapatok. A Budapest Cowbells – egy korábbi posztban már érintett pályamizéria miatt – átadta a rendezés jogát a Fehérvár Enthroners-nek, így a második elődöntőre a First Fielden került sor. Megmondom őszintén, ha megnyerjük az elődöntőt, akkor abszolút elemző szemmel néztem volna meg a mérkőzést, így azonban l’art pour l’art néztem meccset, inkább benyomásaim vannak az összecsapásról, mintsem konkrét elemző véleményem. 

Amit én éreztem, hogy a Fehérvár Enthroners oldalán adott egy jó védelem és egy, a játékosállomány alapján sokkal-sokkal többre hivatott offense. Többször, több helyen is elmondtam, hogy véleményem szerint ha az Enthroners offense-e a közepesnél egy kicsit jobb teljesítményt nyújtana, akkor ezzel a védelemmel nem nagyon lett volna ellenfelük idén. Ennek ellenére úgy érzem, eddig Tuiasoa big play kapacitása az, ami a fehérvári offense fejét a víz felett tartja. 

Egy fokkal ugyan jobbnak tartom a Cowbells offense-ét, főleg a receiver soruk nagyon durva, fizikális és tehetséges játékosokkal van tele. Ami nagyon hiányzik abból az offense-ből, az egy jó runningback. Félreértés ne essék, Zsila helyt állt a szezon során, de érdekes lett volna megnézni ezt az offense-t mondjuk egy Vakarcs Gergővel (aki a pletykák szerint még a szezon elején megsértődött és lelépett). Váry Tamás irányító sem élete szezonját tudja a háta mögött, az Enthroners ellen is volt néhány, kulcsszituációban elkövetett nagy hibája, eladott labdája.  A Cowbells defense-ét pedig szinte nem is kell bemutatni. Van egy kőkemény defensive line-juk, egy erős linebacker soruk és egy szintén erős secondary-jük. Bár idén azt hiszem, a cornerback sor volt a gyengébb pont a Cowbells-defense-ben (mondom ezt úgy, hogy igazán komolyabban nem figyeltem meg a védelmüket). Ugyanakkor safety pozícióban óriási upgrade, hogy a válogatott Németh Márton mellett a nagyon fiatal Golita Zoltán is bevethetővé vált és bőven felnőtt a feladathoz. Az utánpótlás válogatott miatt az ő játékát ebben a védelemben kifejezett érdeklődéssel figyeltem és azt gondolom, elég nagyot ment idén.

Szóval adott volt két kemény védelem és két sokarcú támadósor. Ennek megfelelően alakult a mérkőzés is, sok pontra eleve nem volt sok kilátás, nem is lett pontzuhatagos meccs. 

Magáról a mérkőzésről sok mindent érdemben nem tudnék elmesélni – a korábban említett indokokból kifolyólag –, ami viszont a Hungarian Bowl szempontjából a legfontosabb: a Fehérvár Enthroners 16-13 arányban megnyerte az összecsapást és fennállása során először topligás döntőbe jutott. 

Fotó: DigitalSport

Meglepő módon tehát kiesett mindkét favorit, meglepetésre így a Fehérvár Enthroners és a Kijev Capitals küzd majd meg a HFL trónjáért. Nézőszám szempontjából várhatóan a legoptimálisabb egy Wolves-Cowbells döntő lett volna, de csak remélni tudom, hogy ez a párosítás is kellőképpen meg tudja majd tölteni a Hidegkuti Nándor Stadiont. 

Szóval gyertek el minél többen 2019. 07. 06-án szombaton a Hungarian Bowlra! Én – bár sajgó szívvel – ott leszek.