A HFL szezonnyitó 2019

Hosszas várakozás előzte meg, de végre elrajtolt a magyar amerikai football topligája, a HFL is. Tavalyhoz képest megváltozott a résztvevő csapatok listája, a bajnokság lebonyolítása, de még a névadó szponzor kiléte is. Erről, valamint az első játékhét eseményeiről számolok be az alábbiakban.

Kezdjük a sportszakmai szempontból talán a legkevésbé érdekes változással, az új főtámogatóval. Idéntől a szövetséget és a legmagasabb osztályt a Maker’s Mark whisky forgalmazó cég támogatja, így idén a topligát Maker’s Mark HFL-ként illik aposztrofálni. Ezúton is köszönet a cégnek a támogatásért!

A résztvevő csapatok. 

Mint ahogy az már jóval korábban – talán nem túlzás kijelenteni, hogy már a tavalyi bajnokság alatt – kiderült, a Dunaújváros Gorillaz és a Budapest Eagles korábbi szakítása és egyéni HFL-indulása olyan mértékben csökkentette a két keret erősségét, hogy így már nem igazán voltak HFL-képesek. A két csapat státuszát csak tovább rontotta az, hogy a vezetőedzők távoztak. A Gorillaz éléről Grátz Vilmos lépett vissza, ő klubszinten jelenleg nem edzősködik, energiáit a szövetség szakmai programjaira és a válogatottakra fordítja. Az Eagles éléről pedig Boda Gábor távozott, ő a fehérvár Enthroners csapatánál folytatja edzői pályafutását. A szakmai vezetők távozása pedig – ahogy az lenni szokott – játékosok távozását is jelentette, mindkét csapattól voltak bőven távozók. Mindezek fényében nem meglepő, hogy mind a Gorillaz, mind pedig az Eagles visszalépett tehát a HFL-től és idén a Divízió 1-ben mérettetik meg magukat. 

A távozók névsorában található a Nyíregyháza Tigers. Az ő indulásuk a bajnokságokban elég kiszámíthatatlan, folyamatosan ingáznak a divízió 2 és a HFL között. A rossz nyelvek szerint mindig azon múlik az indulásuk helye, hogy mennyi pénz áll a házhoz és hogy milyen az ukrán játékosállomány elérhetősége. A Tigers idén szintén a Div1-ben indul.

Fotó: Pix by tomi

A távozók mellett egy újonc is helyt kapott a HFL csapatnévsorán. Még a téli időszak folyamán megkereste a szövetséget az ukrán Kijev Capitals. Elhúzódó tárgyalások végén a szövetség elfogadta az ukránok jelentkezését, így a Capitals is megmérkőzik a HFL bajnoki címéért. Pedig nem lesz könnyű dolguk, már csak azért sem, mert a megállapodás szerint minden mérőzésüket idegenben kell lejátszaniuk. Ez pedig a Hungarian Football számításai szerint azt jelenti, hogy az alapszakaszban több, mint 10 000 kilométert kell majd utazniuk. 

Az újonc csapat és a három távozó mellett a Budapest Wolves, a Miskolc Steelers, a Budapest Cowbells, a Fehérvár Enthroners és a Győr Sharks idén is a legjobbak között szerepel. 

Fotó: DigitalSport

A Sharks idén is hozott amerikai vezetőedzőt és irányítót, reméljük, ezúttal jól választottak rögtön és nem kell szezon közben változtatniuk. Az import és a győri játékosok mellett más, alacsonyabb osztályokban játszó csapatok srácai erősítik a keretet, kettős nevezéssel náluk is játszanak például szombathelyi és kaposvári játékosok.

Fotó: DigitalSport

Az Enthroners a tavalyi szezon végétől komoly bevásárlásba kezdett, számos válogatott kerettag játékost igazolt le. Mint említettem korábban, Boda Gábor is Fehérvárra igazolt, ami azonban még jelentősebb, hogy sikerült megállapodniuk az amerikai Jim Ward vezetőedzővel, hogy az osztrák másodosztályban szereplő Carinthian Lions-t hátrahagyva Székesfehérvárra költözzön. Emellett az Enthroners komoly erősítést végzett a futók között is. A válogatott Novakov Dávid mellé leigazolták a szintén válogatott Hegedűs Dánielt, valamint import runningbacket is igazoltak, az amerikai Ryan Tuiasoat. 

Fotó: Kraus Gabriella

A Miskolc Steelers a szokásos felállást választotta, azaz a miskolci játékosok mellé igazolt néhány amerikai importot, majd a keretet az ukrán légióval töltötte fel. André Whyte, a tavalyi kiírás legjobb running backje visszatért Miskolcra, ami hatalmas erőt jelent a borsodi offense számára. Emellett a vezetőedzői (és belső linebacker) pozícióba is visszatért Mitch Eaton is, ami szintén hatalmas megkönnyebbüléssel tölthette el a Steelers-rajongók szívét. Nem úgy, mint az irányító személye. Vasyl Yordan (vagy Jordán László) ugyan visszatért a csapathoz, de a hírek szerint nagyon nincs jó állapotban a válla. Elképzelhető, hogy a szezont az oldalvonalon fogja tölteni az ukrán-magyar irányító és ő fogja hívni az offense play-eit. Irányító szerepkörben pedig az importként érkező QB-WR Jeremy Dixon lesz majd látható, eleinte mindenképpen.

Fotó: Pix by tomi

A Budapest Cowbells legjelentősebb változtatása edzői fronton történt. Troy Baker vezetőedző vette át a csapatot az idén háttérbe vonuló (amúgy eltiltását töltő) Karim Trabelsitől. Az amerikai vezetőedző már ősszel letette névjegyét azzal, hogy megtörte a Wolves egyeduralmát az U19-es bajnokságban, lezárva a Farkasok hosszú évek óta tartó veretlenségi sorozatát. Természetesen átigazolásokkal és importok érkezésével is erősített a csapat, amerikai többleterőt egyelőre a defensive line és a defensive back sor kapott.

Fotó: Kraus Gabriella

Végezetül következzen a címvédő Budapest Wolves. A már nagyjából állandónak tekinthető magot belülről és kívülről is igyekeztünk megerősíteni. Egyrészt a felnőtt keretbe beépítésre került néhány tehetséges fiatal játékos, valamint a W2-ben már bizonyító fiatal felnőtt is. Wallner Olivér (LB), Pázmándi Márk (DB) és Győrffy Ádám (DB) nevét a védelemben mindenképpen ki kell emelni, ők azok, akik egyelőre idén lehetőséget kapnak a legjobbak között. Igazoltunk néhány játékost is, Storcz András (WR), Wágner Olivér (QB) és Gráber Zoltán (OL) az Eagles-ből érkezett, Kispál Gábor (OL) a Cowbells-től, Farkas Géza (OL) pedig a Gorillaz-ból jött át hozzánk. Szintén téli igazolásunk a tehetséges linebacker Hegedűs Bálint, aki a Bulldogs-tól igazolt hozzánk. Visszatérőink is vannak persze, Kovács Sándor (OL), Hajdú Gergely (DL) és Miakich András (LB) hosszabb-rövidebb kihagyás után vette vissza magára a farkasos mezt. Természetesen importok terén is muszáj lépést tartanunk a bajnokság többi csapatával, ezért a tavalyi szezonhoz hasonlóan idén is egy linebackert és egy defensive backet igazoltunk. Mindkét import játékosunk múlt héten szerdán érkezett, ezért a szezonnyitó mérkőzésen még nem tudott egyikük sem pályára lépni. Az edzői stáb is bővült, a csapathoz érkezett még ősszel Sergio Varela, aki ugyan elsősorban az utánpótlással és a W2-vel foglalkozik, de a W1 stábjában is segít, ahol tud. Egyelőre tanácsadóként és segítőként dolgozik a csapat mellett Rocco P. Santurri is, aki elsősorban a defensive backek és a receiverek munkájával kapcsolatosan tud hasznos tanácsokat adni. 

Fotó: Pix by tomi

A lebonyolítás. 

Na, ez egy sarkalatos pontja az idei szezonnak. Az az érdekes, hogy még nem beszéltem olyan emberrel (legyen az játékos, edző vagy csapatvezető), aki helyesnek tartotta volna a versenybizottság által megálmodott lebonyolítási rendszert. Adott ugyebár hat csapat, így az öt mérkőzéses alapszakasz kézenfekvő, mindenki játszik mindenkivel. Eddig teljesen rendben is van a dolog. A Hungarian Bowl előtt pedig van két elődöntő. Ez is tökéletesen világos, érthető és szükséges is. Azonban itt jön a csavar. Az elődöntő kör négy csapatos mezőnye wild card mérkőzést követően fog kialakulni. Azaz az alapszakaszt első és második helyen záró csapat egyenesen elődöntőbe jut, a harmadik azonban játszik a hatodikkal, a negyedik pedig az ötödikkel, hogy eldöntsék, kik csatlakoznak az első kettőhöz az elődöntőben. Tehát hat csapat jut rájátszásba. És hat csapatos az alapszakasz. Azaz minden csapat „alanyi jogon” rájátszás résztvevő. Ebből az következik, hogy egy csapat számára tökéletesen mindegy, hogy a harmadik vagy az utolsó helyen végez az alapszakaszban, így is úgy is rájátszásba jut. Egyedül az első két helyezés az, ami kiemelt lehet, hiszen egy mérkőzéssel kevesebbet kell játszani. Viszont nagyjából mindegy, hogy valaki 0-5-tel zárja az alapszakaszt, ugyanúgy lehet bajnok a végén. És ez a dolog nagyon sok problémát vethet fel, a HFL, az amerikai football erősen kompetitív jellegén tompít – nem is keveset. Gondoljunk csak bele. Akár dönthetnek úgy a csapatok, hogy csak a szezon második felére hoznak import játékost (nem elhanyagolható anyagi előnyök miatt), hogy a kötelező mérkőzésszám meglegyen ahhoz, hogy a rájátszásban tegyék oda magukat. Az edzők sem feltétlenül motiváltak abban, hogy a legjobb keretükkel álljanak ki, simán dönthetnek úgy, hogy inkább pihentetik a jobb játékosaikat, mert az eredmény úgyis mindegy, majd a rájátszásban kezdődik az élet-halál harc. A játékosokról akkor még nem is beszéltünk. Vannak persze a HFL-ben bőven olyanok, akiknek a vérükben van a harci szellem és a győzni akarás, de azokban, akikben ez nincs genetikailag kódolva, azokat sokkal nehezebb lesz motiválni. Az edzéslátogatottságot is nehéz fenntartani, hiszen a kicsit lustább játékosok némi joggal mondhatják azt, hogy minek annyit dolgozni, úgyis mindenképpen ott vagyunk a rájátszásban. Elképesztően nehéz feladat hárul így az edzőkre és a csapatkapitányokra, hogy fenntartsák a motivációt, akkor is, amikor kb. mindegy. Ugyanez persze igaz az edzőkre is. Sokkal nehezebb fókuszálni és tökéleteshez közeli munkát ellátni, amikor simán belefér egy-két (akár több vereség is). Természetesen azok a csapatok, akik az alapszakasz első-második helyét célozzák meg, azoknál sosem lesz motivációs probléma, de félő, hogy mondjuk kettő vereség után azt mondja egy csapat, hogy az 1-2. már biztos nem lesz meg, a további mérkőzések akkor már teljesen súlytalanok. Ez pedig a football színvonalára lesz jelentősen rossz hatással. Arról nem is beszélve, hogy ha egy csapat leül, utána már nagyon nehéz lesz meccshőfokra hevülniük a rájátszás során. Persze, a motiváció, a célok és az akarás megfogalmazása és fenntartása nem szövetségi feladat, az mindenhol a csapat belügye. De úgy gondolom, a hazai foci minél magasabb színvonalának elérése igenis szövetségi cél kell, hogy legyen és az a véleményem, hogy ez a döntés nem kifejezetten ezt a célt szolgálja. Hozzáteszem, nem tudom, mi áll a döntés hátterében, és belátom, nem is tettem még semmilyen erőfeszítést annak érdekében, hogy megismerjem a motívumokat. Feltételezem, hogy a mérkőzésszám emelése volt a cél ezzel a döntéssel – ami lehet, hogy a DIGI Sport kérése vagy elvárása volt –, vagy ezzel akartak kedvezni a kijevi csapatnak, hogy mindenképpen rájátszásban lehetnek ők is, másra nem igazán tudok gondolni. De a lényegen nem változtat, már a bajnokság kickoffját megelőzően minden csapat rájátszásba jutott, a csapatoknak innentől azért van lehetőségük versenyezni, ha akarnak, hogy milyen pozícióban várják a rájátszást.

Most pedig akkor az első meccshétvégéről.

Ahogy tavaly is, úgy idén is a Fehérvár Enthroners mérkőzésével kezdődött a pontvadászat. Tavaly hazai pályán minket fogadtak, idén azonban idegenbe utaztak, a Győr Sharks vendégei voltak Nyúlban. A mérkőzésen a papírforma igazolódott be, az Enthroners az első félidőben eldöntötte a mérkőzést, így a második félidőben már bőven szerephez jutottak a második - és harmadik soros játékosok is. Bár meggyőző, 31-7-es végeredmény született, azért fontos kiemelni, hogy a szerzett pontokból kettő touchdownt a special team szerzett. Bár még nem volt időm megnézni a felvételt, de látatlanban azt mondanám, hogy még van mit csiszolni az offense gépezetén. 

Fotó: DigitalSport

A hétvége második mérkőzése is Székesfehérvárhoz kapcsolódik, annyiban, hogy a budapesti pályahelyzet tragikussága miatt a Wolves-Steelers találkozót a First Fielden voltunk kénytelenek megrendezni. Jelenleg sajnos Budapesten nincs olyan elérhető pálya, ahonnan a mérkőzést a DIGI Sport közvetíteni tudná – ami több, mint szomorú. Hiába dolgozott a problémán elképesztően sokat a szövetség is, a Wolves és a Cowbells vezetősége is, sajnos nem járt a sportág ezen a téren sikerrel. Ez nem volt jó nekünk, mert hazai csapatként is utaznunk kellett (ami értelemszerűen nem elhanyagolható többletkiadást jelent a büdzsének), emellett a szurolóink jókora hányadát is otthon voltunk kénytelenek hagyni, pedig a Steelers ellen mindig minden torok számít. Ettől függetlenül azt gondolom, hálásak lehetünk az Enthroners-nek és Székesfehérvár városának, hogy megkaptuk a pályát erre a mérkőzésre. 

A Steelers az elmúlt években a Wolves igazi riválissá nőtte ki magát. 2015-ben még csúnyán elvertük őket az alapszakaszban. 2016-ban kikaptunk tőlük. 2017-ben nem csak az alapszakaszban vertek meg minket, de a rájátszástól is ők búcsúztattak el minket az elődöntőben. 2018-ban az alapszakaszban legyőztek minket, azonban a Hungarian Bowlon mi kerekedtünk felül. Hullámzó a „kapcsolata” a két csapatnak. Ráadásul Miskolcon már megérkeztek az importok és együtt tudtak készülni, nálunk a két import még csak be sem lett nevezve. Emellett a Wolves edzésein tapasztaltak sem töltöttek el (legalábbis) engem túl nagy bizakodással. 

Ennek ellenére jól kezdődött a meccs. Egy szépen felépített drive végén az offense mezőnygól kísérletig jutott, amit Ben Lyons értékesített is. Ezt követően a védelmünk egy-két futástól eltekintve nagyon szépen nullázta le Steelers támadásait. Whyte főleg a széleken tudott meglódulni. De lőtávolon belülre nem sikerült eljutniuk, puntra kényszerültek a borsodiak. Ezt követően a két csapat fej fej mellett haladt, két-két pont nélkül záródó drive következett mindkét offense-től. A mérkőzés első félidejének záró akkordját Ben Lyons újabb mezőnygólja jelentette. Az amerikai-magyar rúgónk 55-56 yardos field goalja rekordnak számít a HFL történetében, egyúttal saját egyéni rekordját is megdöntötte. A két csapat 6-0-ás állásnál ment el pihenni. 

Fotó: Kraus Gabriella

A második félidőben is domináltak a védelmek, előbb a Steelers puntolta el a labdát, maja a Wolves offense-e torpant meg, azonban mezőnygól távolságon belül, és Lyons-re megint számíthatott Kovács István vezetőedző. 9-0-t követően ismét sikerült megállítanunk a miskolci offenzívát, negyedik kísérletre Vasyl Yordan fake field goallal próbálkozott, de az ukránt sikerült még az edn zone előtt kitessékelni a pályáról. Eztán, a negyedik negyed elején azonban becsúszott az első nagy hiba az offense-ben, Bencsics Márk mélyen a saját térfelünkön eladta a labdát. Az interceptiont az a Mitch Eaton szerezte, aki csak a második félidőre öltözött be, az első félidőt a pálya szélén töltötte. Nagyon rossz field positionről (saját 4 yardosról) kellett elkezdenünk védekezni és bár nagyon szépen állta a sarat a védelmünk, végül egy 6 yardos szélső futással kapituláltunk. A két pontos kísérlet is sikeres volt, így egy pontosra olvadt le az előnyünk. További aggodalomra adott okot, hogy Mezei Márk válogatott safety-nk kisebb agyrázkódást szenvedett el, ezért nem engedtük többet vissza a pályára. Ezért a következő drive-ban nagyon kellett, hogy az offense ne üres kézzel jöjjön le a pályáról. Szépen is haladtak és Szatlmayer Richárd be is tudott futni az end zone-ba, azonban egy szabálytalan blokkolás miatt visszafújták a touchdownunkat. Ez azonban nem állította meg a Wolves offense-t, Bencsics Márk leheletfinom passzt ívelt az end zone sarkába és a sérüléséből éppen kilábaló Elek Ádám el is kapta azt. Ben Lyons lábában az extra pontnál is bízhattunk, ismét 1 touchdownos előnyt (16-8) szereztünk. Ahogy az várható volt, a Steelers passzolt és a drive második play-ében egy katasztrofálisan nagy védelmi hiba nyomán André Whyte egyedül maradt a pálya szélén, és ilyen előny mellett nem volt, aki utol tudja őt érni. Közel állt a Steelers ahhoz, hogy hosszabbításra vigye a mérkőzést, de az ehhez szükséges két pontos kísérlet nem sikerült (pedig egy büntetés következtében kétszer is próbálkozhattak). 16-14-es vezetés mellett az offense-nek már csak le kellett pörgetnie a hátralévő kevesebb, mint kettő percet és ezt a feladatot tökéletesen vette Kovács István egysége. Sikerült ismét egy nagyon szoros mérkőzést játszanunk a Steelers ellen és ami fontosabb, sikerült győzedelmeskednünk felettük.

Fotó: Kraus Gabriella

Az is egyértelművé vált, hogy a First Field jó helyszín a Budapest Wolves számára, eddig 4 meccset játszottunk itt (3 felnőtt (Enthroners, Cowbells, Steelers) és egy U19 (Enthroners)) és mind a négy alkalommal győztesen mentünk haza.

Ennél azonban fontosabb tanulságokkal is szolgált a mérkőzés. Először is, azt gondolom, time management ezen a mérkőzésen nagyon jó volt, annak ellenére is, hogy a harmadik negyedben elfogytak az időkéréseink. Ennek a kommunikáció hiánya volt az oka. Tanulság, hogy jobban kell az edzőknek kommunikálniuk egymással, mert az közel sem volt tökéletes – még úgy sem, hogy a technika vívmányait is igénybe vettük.  Az is látványos volt, hogy a playcallban is van még mit fejlődnünk, még inkább abban, hogy az új helyzetekre hogyan reagáljunk. Sokat kell fejlődnünk a játékunkban, a pályán és az oldalvonalon egyaránt, de egy győztes mérkőzés után sokkal jobb szájízzel lehet a hibákat elemezgetni és kijavítani.

Fotó: Pix by tomi

A hétvége utolsó mérkőzésén bemutatkozott a Kijev Capitals. Budapestre utazott az ukrán csapat és a Budapest Cowbells ellenében lépett pályára a Rozsnyay utcában. A meccsről csupán annyit tudok, hogy az ukránok kicsit rozsdásan játszottak, így a Cowbells könnyedén, 26-6 arányban küldte haza őket. 

Bár egy forduló után még felesleges komolyabb következtetéseket levonni a tabellából, de azt gondolom, mind a három összecsapáson papírforma eredmény született. Talán a leginkább a Wolves-Steelers meccs tűnt nyitottnak eleve – legalábbis számomra mindenképpen – érdekes módon a szakújságírók (ha jól emlékszem, egy kivétellel) mind Wolves győzelmet tippeltek. 

A jövő hétvégén a HFL szünetet tart, ugyanis a két fővárosi csapat a CEFL CUP első körében vesz részt. Az egyenes kieséses rendszerben megrendezett kupasorozatban a Cowbells a Moscow Patriots-ot látja vendégül, míg a Budapest Wolves Bolzanoba utazik, hogy megmérkőzzön a Giants-cel.