Új szerepben

Ha emlékeim nem csalnak, még valamikor 2006-ban volt a Wolves Ladies első edzése, ahol ott voltam edzőként, hogy segítsek bevezetni a lányokat a football világába. Akkor, az egyik drill során az egyik hölgy kapott egy nagyot és elpityeredett. Akkor elhatároztam, hogy nem szeretnék lányokkal foglalkozni.

Aztán eltelt 12 év és tegnap délután ott áltam az oldalvonalon egy női meccsen.

Még nyáron hívott Récsei Dávid, a Wolves Ladies vezetőedzője, hogy lenne-e kedvem elmenni a csapat nyári edzőtáborába segíteni. Jó móka volt, jól éreztem magam és a visszajelzések is pozitívak voltak. Utána hogy, hogy nem, eljutottunk odáig, hogy hetente egy alkalommal az utánpótlás mellett a lányok edzésén is részt vettem és a linebackerekkel foglalkoztam. Sajnos a mérkőzések eddig mindig úgy jöttek ki, hogy ütköztek az U18 vagy az U19 meccsekkel, ezért nem tudtam ott lenni. De most szombaton, az utolsó alapszakasz mérkőzés nem ütközött semmivel, végre részt tudtam venni rajta.

Már megtapasztaltam, hogy az utánpótláskorú játékosokkal foglalkozni teljesen más, mint a felnőttekkel (jó, ez nyilván nem egy hatalmas felismerés). Lányokkal foglalkozni pedig egészen más, mint a fiúkkal (akár a felnőtteket, akár a gyerekeket nézzük). Nekem úgy tűnik, hogy emocionálisan sokkal összetettebbek, mint a fiúk, vagy a férfiak. Persze a fiúknál is különböző habitusú és mentalitású emberekkel dolgozom együtt. De - ahogy azt egy barátomnak próbáltam szemlélteni a minap - amikor a fiúkkal dolgozom, az olyan, mintha az alapszinekkel kellene festenem, a lányoknál pedig úgy, mintha szívárvány minden színárnyalatával. Mindenesetre pedagógiai és sportszakmai szempontból is izgalmas kihívás, ugyanakkor pedig jó feladat. 

A lányok játékát egyébként nagyjából az itthoni U15-ös szinthez tudnám hasonlítani. Kicsit lassabban alakulnak ki a play-ek, mint a magasabb korosztályoknál és kevesebb a kemény ütközés (de abból is van jópár). Azt vettem észre, hogy mivel én jóval nagyobb tempóhoz vagyok szokva, egészen kényelmes átlátni a play-eket, ami megkönnyíti a munkát.

Fotó: Gulyás Veronika

Itthoni ellenfél híján a lányok Ausztriában versenyeznek már hozzú évek óta. Ez idén sincs másképp, ráadásul a lányok nagyon eredményesek idén. Szombaton a Danube Dragons elleni mérkőzésnek  az alapszakasz második helye, és ezáltal a döntőbe jutás volt a tétje. Ezért az alapszakasz utolsó mérkőzése gyakorlatilag egy elődöntőnek felelt meg, a lányok ehhez mérten álltak is hozzá a meccshez. 

Sajnos az offense-ünk egész mérkőzésen akadozott, mégis az első félidőben nekünk sikerült megszereznünk a vezetést. Az ellenfél offense-e szorgosan szerezte a yardokat, főleg a Dragons falember méretű irányítójával gyűlt meg a védelmünk baja. Ennek ellenére 3 goal line standet sikerült prezentálnunk, ami nagyon nagy szó. A második félidőben aztán egy nagyon furcsa szituációt követően kapitulált a defense-ünk. Egy goal line szituációban történt egy sérülés. A hosszas ápolást kihasználta az ellenfél edzője és átbeszéltek egy eddig nem használt play-t (hozzáteszem, hogy ez szabálytalan, hiszen az ápolási szünet nem időkérés, az edző akkor nem beszélhet a játékosokkal - hiába szóltunk az osztrák játékvezetőnek, ő nem tett semmit). Az eddig nem látott play-re pedig nem tudtak a lányok reagálni és TD-t szerzett a Dragons. A két pontos kísérletük is sikeres volt, ezzel 8-6 arányban átvették a vezetést. A második félidőben az offense-ünk már nem tudott további pontokat szerezni, így szoros és kiélezett mérkőzésen végül vereséget szenvedtünk. 

A lányok nagyrésze eléggé el volt keseredve a vereség miatt, pedig nincs miért szégyenkezniük. Harcoltak, küzdöttek, ami ezen a meccsen ennyire volt elég. A Ladies Bowl így nem lesz meg, azt a Vikings és a Dragons vívja november 17-én, de előtte a Telfs Patriots ellen lehetőségünk van pályára lépni a bronzéremért.