Hungarian Bowl győztes Budapest Wolves

Már két hét is eltelt azóta, hogy a Budapest Wolves-szal ismét a sportág hazai trónjára ülhettünk, de még mindig csak keresem a szavakat, amelyekkel leírható lenne, hogy milyen érzés is pontosan Hungarian Bowl győztesnek lenni.

Fotó: Lehmann Vision

Mert amikor szóban megkérdezik, általában annyit válaszolok, hogy "Nagyon jó!". De ez közel sem írja le azt a komplex érzést, amit ez a siker nyújt.

Voltam már HFL-bajnok 2013-ban. Az is fantasztikus dolog volt, de valahogy magától értetődően jött. Akkor már a Budapest Hurricanes-szel, korábban pedig a Wolves Juniors-szal nyolcadik éve sikert sikerre halmoztunk. Volt persze egy-két botlás is (például a 2012-es Hungarian Bowl, ahol éppen a Wolves vert el minket nagyon csúnyán), azonban hozzá voltunk szokva a sikerhez és az eredményekhez. Rengeteget dolgoztunk akkor is az eredményeinkért, de így nagyjából természetesen jött a siker - egyébként egy nagyon jó mérkőzésen.

Most ez egészen más volt. Eleve én 2015-ben és 2016-ban nem is dolgoztam a legmagasabb osztályban, 2014-ben pedig nem jutottunk döntőbe. A 2017-es Wolves-szezon pedig minden volt csak sikeres nem, negatív mérleggel csusszantunk be a playoffba és bár egy nagyon jó elődöntőt játszottunk Miskolcon, de végül alul maradtunk. Aztán jött az idei szezon. Már a felkészülés során is érezhető volt, hogy egészen máshogy áll hozzá a játékoskeret nagy része - de még az edzői stáb is - a szezonhoz. Mindenki éhezte a sikert. Én is, nagyon. Nem akarok túlzásokba esni, ezért nem mondom, hogy ebben a szezonban dolgoztam a legtöbbet (bár elég valószínű), de az biztos, hogy a befektetett munka szempontjából top 3-as szezont zártam. Valahogy minden eddiginél jobban nyerni akartam, nyerni akartunk. Úgy gondolom, hogy a szezon elején sokaknál ezek még csak inkább szavak voltak, de ahogy haladtunk előre és ahogy jöttek a sikerek, azt éreztem egyre több és több emberben (játékosban és edzőben egyaránt), hogy a szavak valódi hittel is párosulnak, egyre többen érezték azt, hogy igen, ezt megnyerhetjük. Végül azt gondolom, hogy a Hungarian Bowl előtti napon már nagyon kevés olyan játékos maradt, aki akár csak kételkedett is abban, hogy győztesen hagyjuk majd el a Szusza Ferenc Stadiont. Ilyen mentalitással - persze a fizikai és sportszakmai felkészítés mellett - pedig egy csapat legyőzhetetlen ebben a sportágban.

Fotó: Krausz Gabriella

Pedig megmondom őszintén, az elődöntő után volt bennem egy kis félelem. Bár a HFL-győzelem utáni nyilatkozatokban mindenkitől azt hallottam, hogy persze, már a szezon elején azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy megnyerjük a bajnokságot. Nos, valójában a célkitűzés kicsit szerényebb volt, döntőbe akartunk jutni. Éppen ezért tartottam kicsit attól, hogy az eredeti célkitűzést teljesítve megelégedik és leül a társaság. Sajnos éltem már át ilyet. A 2012-es HFL debütáló szezonunkban a Hurricanes-szel arra fűztük fel az egész szezont, hogy mi legyünk az első csapat Magyarországon, akik legyőzik az akkor még verhetetlennek tűnő Budapest Wolves-ot. Az alapszakasz utolsó előtti meccsén, egy fantasztikus mérkőzésen, dugig tömött lelátók előtt 33-27-re legyőztük a Wolves-ot. Sajnos ezzel gyakorlatilag ki is pipáltuk a szezonra felvett célkitűzésünket. Utána, az alapszakasz utolsó kiírásán játszottunk egy pocsék meccset az akkor harmatgyenge Újbuda Rebels ellen, majd jött a döntő és egy teljes meltdownt éltünk át, a Wolves mindenidők legpontgazdagabb HFL-döntőjén 65-21-re kiütött minket.

Az idei szezon elődöntőjét követő félelmem viszont alaptalannak bizonyult. A csapat vérszagot fogott és csak még éhesebb lett. És mint említettem, a Hungarian Bowl napján, a Szusza Ferenc Stadion öltözőjébe már egy legyőzhetetlen csapat vonult be.

Persze, voltak nagyon húzós pillanatok a mérkőzésen, sőt az utolsó percekben minden felborulhatott volna. André Whyte, a Steelers amerikai runningbackje hatalmasat játszott, gyakorlatilag egyedül mattolta többször is a védelmünket. Ennek ellenére sem éreztem azt, hogy elveszíthetjük a mérkőzést. Végül nem is tettük. 

Fotó: Hidvégi János Gábor

Bajnokok lettünk, úgy, hogy minden csapatot legyőztünk idén. Ráadásul utoljára a 2013-as Hurricanes-nek sikerült elérnie azt, hogy alapszakasz győztesként nyerjék meg a HFL-t. Most már a Wolves is feliratkozott erre a listára. 

Fotó: Radó Norbert

Nagyon bízom benne, hogy a HFL-siker kettős hatást is kivált majd. Egyrészt a tény, hogy a legismertebb magyar csapat bajnokként aposztrofálható, talán új lehetőségeket teremt, új kapukat nyit meg számunkra. Másrészt pedig a játékosok új motivációt tudnak meríteni abból a tudatból, hogy igen, képesek jó játékra, képesek legyőzni az ellenfeleiket és képesek csapatként nyerni. 

A XIII. Hungarian Bowl a 60. győzelmem volt a piros-fekete oldalvonalon. Mégis, azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb siker, amit a valaha a Wolves-szal elértem. Szakmailag, emocionálisan, mindenhogy. 

Hogy hogyan tovább, hogy mi a következő lépés, azt még nem tudom. Most pihenek. Hosszú volt a 2018-as tavaszi football szezon.

Ápra Attilával (Fotó: Hidvégi János Gábor)

Nagyon köszönöm a játékosaimnak, hogy végig kitartóan dolgoztak! Kifejezetten az "én csapatomnak", a linebackereknek, akire végig számíthattam! Köszönöm az edzői stábnak, hogy egy ilyen példaértékű munkát tettünk le az asztalra! Köszönöm a csapatvezetésnek, akik lehetővé tették, hogy ott legyünk, ahol vagyunk, és számomra is, hogy a csapat és a siker részese lehettem! Köszönöm a Wolves Sipritnek, hogy hazai és idegenbeli mérkőzéseinken is ott voltatok és buzdítottatok minket, belehajszoltatok a sikerbe!

A linebacker csapat: Alvin Reels Jr, Ferenczy Dániel, Wallner Olivér, Ágota Balázs, Homoki Gergely, Bicskei Dániel, Zsók Valentin (Fotó: Weisz Tamás)

Jó nyarat, jó pihenést, a felnőtt válogatott játékosoknak és edzőknek pedig jó felkészülést kívánok!