Next Generation Bowl V

A magyar utánpótlás amerikai football válogatott hétvégi programjával zárult az idei football szezon.

A kis válogatott szombaton először egy egy napos edzőtábort tartott Tatabányán, majd vasárnap részt vettünk az idei Next Generation Bowlon Bécsben.

Az idei Next Gereation Bowlra úgy kaptunk meghívást az utánpótlás válogatottal, hogy egy U18-as kerettel mehetünk, amit 10 olyan játékossal egészíthettünk ki, akik 2017-ben töltötték (vagy töltik) be a 19. életévüket. Elég nehéz volt a kiválasztás folyamata éppen ezért, hiszen számos tehetséges játékost kellett kihagynunk a szűkített keretből. 

Az utazó kerettel szombaton reggel indultunk el a Wolves pályájától és utaztunk Tatabányára, ahol a Mustangs (és Zahovay Ádám) volt olyan kedves és biztosította számunkra a pályát az edzésekhez.

Délelőtt egy rövidebb, kettő órás edzéssel kezdtünk, ahol egy rövid, pozíciókra bontott edzést követően elkezdtük gyakorolni a play-einket. Délután pedig egy három órás edzésen folytattuk a délelőtt megkezdett munkát, majd az edzéseket a special teamek összeállításával fejeztük be. 

A délutáni edzést követően vacsoráztunk Tatabányán, majd ismét buszra szálltunk és elutaztunk Győrbe, ahol a szállásunk várt minket. A Széchényi István Egyetem kollégiumát tavaly teljesen felújították és modernizálták az ifjúsági olimpiai játékok miatt és ebben a nagyon szép, nagyon modern kollégiumban lettünk elszállásolva.

Reggel aztán elindultunk Bécs felé, azonban útközben megálltunk még Hegyeshalomnál a Paprika Csárdában, ahol egy igencsak kiadós reggeliben (vagy inkább brunch-ban) volt részünk. 

A bécsi Ravelin Football Zentrumban aztán eső, hideg és jeges szél várt minket. Meg persze egy kőkemény osztrák válogatott. 

Mielőtt belevágnánk abba, hogy mi is történt a mérkőzésen, gyorsan leírom, hogy mi is az a Next Generation Bowl. Az AFBÖ (osztrák szövetség) már évek óta, idén ötödik alkalommal rendezi meg a korosztályos utánpótlás válogatottjai (kivéve az U19-es válogatottat) számára ezt a rendezvényt. Egymás után három mérkőzésre kerül sor ilyenkor és az ellenfelek mindig külföldi meghívott csapatok. A sort rendszerint délelőtt az U13-as válogatott kezdi, majd következnek az U15-ösök, végül pedig az U17-es nemzeti gárda zárja a programot. Tavaly ugyebár mindhárom korosztályban érdekeltek voltunk, U13-ban a Wolves játszott, U15-ben egy wolves-os alapokra épülő vegyes csapat, U17-ben pedig az U18-as válogatottunk. U13-as korosztályban idén is a Budapest Wolves kapott meghívást. Kócs Máté és Gombos Dávid által felkészített csapat hajnalok hajnalán (fél 4-kor) indult Budapestről, hogy a 10 órás kickoffra készen legyenek. Ahogy az várható volt, fölényes, 44-6 arányú osztrák sikerrel zárult a mérkőzés (8-0/12-0/8-6/16-0) - de ezeken az összecsapásokon nem is a győzelem az elsődleges, hanem a tapasztalatszerzés. 

Fotó: Kardos Gábor

A kicsit kérkőzése után következett a kicsit nagyobbak, az U15-ösök összecsapása. Idén az osztrák szövetség választása a német München Cowboys csapatára esett, őket hívták meg ellenfélnek. Bár a németek rögtön az első play-ből egy egész pályás touchdownt szereztek, az osztrákok szintén egy playből azonnal válaszoltak és onnantól kezdve nem volt megállás, 59-12-re kiütötték vendégeiket (24-6/21-6/7-0/7-0).

A - számunkra legalábbis - felvezető mérkőzések után mi következtünk.

Sajnos katasztrofálisan kezdtük a mérkőzést, a legelső play-ben Tóth-Meisels Ábel irányító (Budapest Wolves) interceptiont dobott, majd a megszerzett possessiont a házigazdák rögtön pontokra is váltották. 

A runningback screenek nagyon jól működtek az osztrákoknál az egész első félidőben, a gyors backjükkel egyszerűen nem tudtuk felvenni a versenyt sebességben. Ezért ezekből a swing screenekből hatalmas játékokat hoztak össze házigazdáink, azonban az offense többi szegmense ellen viszonylagos sikerrel vettük fel a harcot. Ki kell emelni Homoki Gergely linebacker (Budapest Wolves) játékát a védelem közepén (bár ő is kicsit szétszórtabban játszott a megszokottnál), valamint Kerezsi Kázmér safety (Budapest Titans) és Farkas Máté cornerback (Dunaújváros Gorillaz) is haszonosan játszott. Hozzátartozik a történethez, hogy a 19 évesekkel kapcsolatos szabály miatt (miszerint egyszerre a pályán csak 2 tizenkilencéves lehet) a védelemben nem tudtuk huzamosabb ideig pályán tartani Miklós Marcell defensive tackle-t (Budapest Wolves), Zilai János safety-t (Vukovi Belgrade), Gyulafalvy Máté defensive endet (Dabas Sparks) és Jónás Máté safety-t (Miskolc Steelers), Miakich Gábor vezetőedző kérése nyomán folyamatosan, szituációkra cseréltük őket, így egyikük sem tudott igazán "belemelegedni" a játékba. Az sem segített igazán, hogy Pázmándi Márk safety betegség, Fábián Gergő, Szitás Balázs és Csermák Bence defensive linemanek sérülés miatt nem tudták vállalni a játékot, a Budapest Eagles tehetséges fiatal linebackere, Gazda Gábor pedig a mérkőzés elején szenvedett kézsérülést és esett ki ezért a védelemből. Ennek ellenére végül a defense-ünk három labdát szerzett, két fumble-t szedtünk össze és egy alkalommal pedig a saját end zone-unkban halászott le egy labdát Jónás Máté és hordta vissza majd nyolcvan yardon keresztül. A három megszerzett labda mellett hét alkalommal is sikerült megálljt parancsolnunk az osztrák offense-nek, ebből négy alkalommal red zone stopot, két alkalommal three and outot sikerült elérnünk, amit egy ilyen erős válogatott ellen sikerként könyvelhetünk el. 

Az offense sajnálatos módon nem volt ilyen eredményes. Bár még a második negyedben egy szép drive végén Benke Ábel runningback (Budapest Wolves) futásainak következtében nagyon közel kerültünk az end zone-hoz, ahol Molnár Bence runningback (Budapest Eagles) bepréselte magát az end zone-ba és ezzel "lőtávolban" maradtunk az osztrákokhoz képest. Később azonban nem voltunk ilyen sikeresek a goal line közelében, három alkalommal is a red zone-ban állítottak meg minket ellenfeleink. Mindenképpen ki kell emelni Benke Ábel runningback mellett Róna Iván elkapót (Budapest Wolves) is, aki hatalmasat küzdött, nagyon hajtott és a legtöbb esetben csak szabálytalanul tudták megállítani a védők. A passzjátékunk nem volt túl sikeres és a némiképp egysimenziós offense ellen pedig egy osztrák válogatott szintű csapat könnyen tud reagálni. 

A végeredmény 35-6 lett házigazdáink javára (14-0/7-6/14-0/0-0).

Fotó: Besenyei Gergely

Azt gondolom, sokkal jobban teljesített a korosztályos válogatottunk, mint tavaly, de még mindig bőven van hova fejlődnünk. A magyar U19-es bajnoki idény után remélem, hogy a srácok felismerték, hogy mi is az elérendő cél, hogy közel sem a hazai bajnokság színvonala jelenti a sportág csúcsát és hogy annyira nem kell elszállniuk maguktól.