Magam részéről egy iszonyúan hosszú szezont tudhatok magam mögött. A 2017-es versenyév lezárásáról, annak tapasztalatairól és úgy általában értékeléséről az alábbiakban egy interjú formájában számolok be.
 |
| Fotó: Krausz Gabriella |
Q: Vége a 2017-es versenyévnek. Hogy érzed magad?
A: Fáradtan. Nagyon kimerítő volt a 2017-es év fizikálisan és emocionálisan egyaránt.
Q: Ezt kifejtenéd részletesebben?
A: Persze. Az első részét talán nem kell különösebben túlmagyaráznom. Idén 4 bajnokságban és 3 korosztályban összesen 30 mérkőzésen álltam a pálya szélén (és nem számolom ide a flag kupanapokat). Emellett három edzőtábort is végigcsináltam. Ezzel a 2017-es év volt az edzői pályafutásom egyértelműen legzsúfoltabb esztendője. Az sem mellékes, hogy idén nagyjából 6170 kilómétert utaztam a focival kapcsolatosan, azaz mérkőzésekre, edzőtáborokba, ami szintén elég sok fáradsággal jár.
Q: És az emocionális kimerültség?
A: Ez egy trükkös dolog. Mind a tavaszi felnőtt szezon, mind pedig az őszi utánpótlás szezon hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel volt tűzdelve. Nem árulok el nagy titkot, hogy a tavaszi felnőtt szezon minden téren hatalmas csalódás számomra. A HFL-ben közel sem hoztuk azt a szintet, amit elvárhattunk magunktól (és amit a szurkolóink elvártak tőlünk). Az osztrák divízió 1-ből pedig kiestünk, viszont ami még az eredménynél is csalódást keltőbb dolog volt, hogy egy-két mérkőzésre úgy kellett összevadászni a játékosokat. Nagyon lehangoló, amikor azt tapasztalod, hogy te, mint edző jobban akarod a munkát és ennek gyümölcseként a sikereket, mint a játékosok jó része. Rengeteget tanultam ebből a tavaszból.
Q: Az őszi utánpótlás szezonok is hullámzók voltak?
A: Az U17-es bajnokság mindenképpen. Eleve azzal indult, hogy az első meccsre az adminisztratív anomáliák miatt csak egy rendkívül szűk kerettel tudtunk utazni. Azonban a kis keret minden elvárást felülmúlva hajtott. Utána azonban jött két kritikán aluli mérkőzésün, azokat követően pedig megint egyre jobb teljesítményt sikerült nyújtanunk. Az U19-es bajnokság... nehéz erről beszélnem, mert veretlenül bajnokok lettünk, de szakmailag teljes mértékben értékelhetetlennek ítélem meg az egész bajnokságot.
Q: És akkor még ott a válogatott program.
A: Igen. Idén már Miakich Gábor vezette az U19-es válogatottat és vele bár sokmindenben nem értünk egyet, azt gondolom, nagyon jól tudunk együtt dolgozni. A táborokban a játékosokkal is egészen más dolgozni, mint az egyesületi edzéseken, egészen más a hangulat is, mindenki a másiknál akar jobbnak lenni. Egyedül az nem tetszett, hogy gondolom azért, mert az U19-es válogatottnál a Budapest Wolves edzői vannak túlsúlyban, a saját játékosainkat kellett a legtöbbet fegyelmezni.
Q: Tényleg elég leterhelt éved volt akkor 2017-ben. Az edzéseken és a mérkőzéseken kívül egyéb időt is áldoztál a sportodra?
A: Nem is keveset. Értelemszerűen valamikor az edzésekre és mérkőzésekre is fel kell készülni, a videók elemzése, saját magam folyamatos képzése rengeteg időt vitt el.
Q: Körülbelül mennyi időt fordítasz az amerikai footballra?
A: Erre viszonylagos pontossággal tudok válaszolni, ugyanis március elejétől elkezdtem írni, és minden nap vezettem, hogy mennyi időt fordítottam a focira. Szóval március elsejétől november végéig összesen 1185,5 órát foglalkoztam a focival.
Q: Azért voltak olyan hónapok is, ahol nem volt edzés meg semmi más, ugye?
A: Tulajdonképpen az offseasonöm nagyjából három hétig tartott, de az alatt is volt, hogy foglalkoztam a focival, hiszen készülni kellett mind a Wolves utánpótlás, mind pedig a válogatott edzőtáborára. Összeszámoltam és egész évben (illetve a márciustól novemberig tartó időszak alatt) összesen 30 olyan nap volt, amikor semennyi időt nem fordítottam a focira.
Q: Akkor, ha jól számolom, ez azt jelenti, hogy ebben a kilenc hónapban havonta átlagosan több, mint 130 órát töltöttél footballal.
A: Igen, valahogy úgy. Én úgy számoltam, hogy március elejétől kezdve 40 hét volt a szezon, ami közel heti 30 órás átlag elfoglaltságot jelentett idén.
Q: Ez egy mellékállásnyi idő. Mindezt úgy, hogy ugye van egy "polgári" foglalkozásod is.
A: Na, ezért vagyok elfáradva.
Q: Idén még van valami footballal kapcsolatos dolgod?
A: December 3-án volt a MAFSZ éves konferenciája, amire az Edzői Bizottsággal fel kellett készülnünk, de úgy tervezem, hogy idén ez volt az utolsó focival kapcsolatos programpontom. Persze ez még változhat, attól függően, hogy a "főnököm" hogy tervezi időzíteni a csapat offseason programját.
Q: Mi várható 2018-ban?
A: Jó kérdés, még nem tudok erre válaszolni.
Q: Hogyhogy? Mitől függ?
A: Kismillió dolog függvénye, hogy mi lesz jövőre. Az első és legfontosabb kérdés, hogy vajon elég hosszú lesz-e az offseason és lesz-e lehetőségem kellőképpen kipihenni magam és feltöltődni. Ha nem, akkor jó esély van rá, hogy jövőre nem edzősködöm.
Q: Azt nem lehet, hogy kevesebb feladatot vállalsz vagy kevésbé "teszed oda" magad?
A: Az nem az én stílusom. Ha valamit csinálok, akkor azt szívvel-lélekkel csinálom kifulladásig.
Q: Értem. Tegyük fel, hogy sikerül kipihenned magad és folytatod az edzősködést. Mik a terveid 2018-ra? Hogyan és hol dolgozol jövőre?
A: Elég célzatosnak érzem a kérdést.
Q: Igen, valóban az, lehet hallani pletykákat.
A: Persze, én sem csinálok titkot a dologból, kaptam több ajánlatot is 2018-ra vonatkozóan. Jelenleg a Budapest Wolves edzője vagyok, ez biztos. A jövő évi tervekről még csak elnökségi szinten tudtunk egyeztetni, így eleve azt sem tudom, hogy a csapatvezetésnek (főként a szakmai vezetésnek) mik a tervei velem. Mindenképpen először Kovács István álláspontját szeretném meghallgatni, csak utána tudok és akarok érdemben bármelyik ajánlattal foglalkozni.
Q: Elmondod, hogy melyik csapat és mit ajánlott?
A: Ez még nagyon korai lenne.
Q: Akkor legalább annyit, hogy van-e köztük jó ajánlat?
A: Igen, van. De tényleg nem szeretnék erről addig beszélni, amíg nincs "otthon" konkrétum.
Q: Elfogadom. Említetted korábban az Edzői Bizottságot. Az hogy jött?
A: Kicsit derült égből villámcsapásként - de ezúttal jó értelmeben véve. Kovács István egyszercsak közölte, hogy szeretnének engem jelölni az Edzői Bizottságba, az elnökség pedig elfogadta a jelölésemet.
Q: De ez megint több elfoglaltságot jelent a számodra, nem?
A: De, ez valóban így van. Azonban már évek óta dédelgetek egy tervet, hogy a magyarországi edzői kart egy kicsit egységesebbé kellene tenni és kicsit kategorizálni kellene az edzőket, valamint kötelező továbbképzési rendszert kellene bevezetni számukra. Nem akarom "megváltani a világot", csak szeretném, ha az amerikai football edzői szakma presztízse emelkedne. Ehhez a törekvésemhez pedig tökéletes eszköz lett az, hogy az Edzői Bizottság elnöke lettem, tény, hogy elég sok munkával jár, ha meg szeretném valósítani a céljaimat ezen a területen is.
Q: Ha már a jövődről többet nem tudhatunk meg, akkor azt áruld el, hogy melyik volt a legjobb és a legrosszabb amerikai football pillanatod a szezonban!
A: Nehéz kérdés és nagyon nehéz lenne kiemelni egy-egy momentumot. Volt pár jó pillanatunk. Talán az Eger Heroes elleni HFL mérkőzésre emlékszem vissza szívesen, a St. Pölten Invaders elleni osztrák divízió 1-es mérkőzésre és a srácok hozzáállása miatt az U17-es meccsre a Rangers ellen. Mélypontból is akadt jópár. Rémálomszerű volt számomra a Dunaújváros Gorillaz elleni HFL szezonnyitó és a Swarco Raiders elleni U17-es meccs, de még volt pár meccs, amit inkább magam mögött hagynék minél előbb.
Q: Végezetül még egy kérdésem van. Jobb edző lettél ettől az évtől?
A: Huh, ez igazán nehéz kérdés. Az biztos, hogy rengeteget tanultam. Pedagógia, kommunikáció, csapatvezetés, szervezés és teamwork terén egyaránt. Ezektől biztos, hogy több lettem, mint edző. Hogy szakmai téren sikerült-e fejlődnöm azt nehezebb megítélni. Az biztos, hogy Kovács Istvántól és Gombos Bencétől nagyon sokat tanultam idén az offense-ről és az offense playcallról.
Q: Köszönöm szépen!
A: Én is köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése