Hosszúra nyúlt nyári (és őszi) szünet

A megszokottnál is hosszabb nyári (és őszi-) szünetet tartottam itt, a Francesco’s Sports blogon. Ennek sok indoka van, leginkább az, hogy se időm, sem pedig kedvem nem igazán volt posztok írásával bíbelődni. Amit meg megírtam, arra nem volt időm, hogy formázzam és posztoljam. Viszont a nyár folyamán sem hanyagoltam el kedves olvasóimat, akik követik a blogom Facebook oldalát, azért rendszeresen találkozhattak minőségi tartalommal. (Majoros Csaba kollégám szavaival élve: tartalmas és minőségi szórakoztatással.) 

Most viszont igyekszem felvenni újra a fonalat, sőt, most élesítek néhány korábban megírt posztot is.

A kettős terhelés hatására azt gondolom,  egy kicsit kiégtem a tavasz végeztével. Se a HFL-szezon, sem pedig az osztrák divízió 1-es szereplés nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna – közel sem. A HFL-ben magunk mögött tudtunk egy gyenge alapszakaszt (ahol azt gondolom, edzői szinten, mint stáb, elkövettünk minden elképzelhető hibát). A negatív mérleggel (2-3) zárt első öt meccset követően bár egy nagyon jó elődöntőt játszottunk a Miskolc Steelers ellen, mégis, a legjobb négy között véget ért a bajnokságunk. Dacára a fogadkozásoknak, a rengeteg befektetett időnek, energiának (és nem mellesleg pénznek), a lelátóra szorultunk a Hidegkúti Nándor Stadionban a Hungarian Bowl alatt.

Az osztrák divízió 1 legalább ennyire csalódásra adott okot. Ugyebár az Ausztriában induló csapatot vezetőedzőként vittem, de utolsóként zártuk a bajnokságot. A legszomorúbb az volt - és ez az én felelősségem -, hogy gyakorlatilag nem volt olyan mérkőzés, amire egy teljes rosterrel tudtunk volna kiállni. Értetlenül - és ami nagyobb baj: tehetetlenül - álltam azelőtt a jelenség előtt, hogy a HFL-játékosok jórészét akkor sem tudtam rávenni arra, hogy a Future Teammel játszanak mérkőzést, amikor közel, s távol nem volt HFL mérkőzés a naptárban. Valahogy "az én időmben" még egészen máshogy volt, mi mindent megtettünk, hogy a lehető legtöbbször pályára tudjunk lépni egy szezonon belül - a jelek szerint ezek az idők elmúltak. Lényeg a lényeg, 1-7-es mérleggel végeztünk az AFBÖ Division 1-ben és ezzel kiestünk a másodosztályból.

Jött a nyár és rövid időn belül néhány fontos döntést kellett meghoznunk. Egyrészt, le kellett vonnunk a tavaszi szezonok és kudarcok konzekvenciáit. Azt gondolom, ez részben sikerült is és a játékosok küldötteivel együtt fel tudtunk állítani néhány sarokkövet a jövőre nézve. Másrészt döntenünk kellett az osztrák divízió 2-ben történő indulásunkról. Végül úgy döntöttünk, hogy 2018-ban "kiülünk" legalább egy évet és nem indulunk felnőtt osztrák bajnokságban. Sokakban ellenérzést - de legalábbis kérdések tömkelegét - váltott ki a csapatvezetés döntése, de szakmailag ezt gondolom a legmegfelelőbb döntésnek. 

Augusztus elején a Budapest Wolves utánpótlás csapataival Esztergomba utaztunk, ahol külföldi edzők bevonásával tartottuk meg az éves nagy Youth Campünket. A linebackerek munkáját a Zagreb Patriots-nál dolgozó (egyébként egykor az Alabama Egyetemen játszó) John Anderson segítette, az offense line-nal a Thomas Ölsböck, a defensive line-nal Armin Novidi, a running backekkel pedig Anthony Stevenson (mindhárman a Vienna Vikings edzői) foglalkoztak. Külön érdekesség, hogy meglátogatta táborunkat egy katolikus misszióval éppen Magyarországon tartózkodó egykori NFL-játékos, Dave Elmendorf, aki a 14. Super Bowl résztvevője volt a Los Angeles Rams safety-jeként.  

Merucza Attilával és Dave Elmendorffal

A Budapest Wolves-szal kapcsolatos rövid szünetben az U19-es válogatottra is koncentrálni kellett kicsit. A Wolves Youth Camp után két héttel a MAFSZ U19-es edzőtáborát is megtartottuk. Ez valójában nem egy válogatott tábor volt, hanem minden fiatal érdeklődő jelentkezhetett. Azért is fontos volt a tábor, hogy a válogatott edzői stáb kicsit összerázódjon. Boda Gábor korábbi vezetőedző ugyebár tavasszal lemondott tisztségéről gyermeke születése miatt, ezért Miakich Gábor vette át a stafétát. A nyár folyamán pedig a vezetőedző jópár módosítást eszközölt a stáb összetételében, ennek következtében a válogatott jelenlegi stábja így áll össze:

Vezetőedző: Miakich Gábor (Budapest Wolves)
Defensive coordinator/Linebacker coach: Sződy Ferenc (Budapest Wolves)
Defensive line coach: Merucza Attila (Budapest Wolves)
Defensive back coach: Zahovay Ádám (Tatabánya Mustangs)
Offensive coordinator: Madarász Sándor (Budapest Wolves)
Quarterback coach: Gombos Bence (Budapest Wolves)
Offensive line coach: Aggod Péter (Miskolc Steelers)
Running back coach: André Bynoe (Budapest Cowbells)
Receiver coach: Hanász Róbert (Debrecen Gladiators)
Special team coordinator: Majoros Csaba (Budapest Wolves)

Ősszel aztán kezdődött az utánpótlás korúak bajnoksága.

Az U17-es csapatot vezetőedzőként vezettem végig az osztrák U17-es bajnokságon. Kár szépíteni, igazi pofozózsákok voltunk a hat alapszakasz meccsből legalább négyen. Főleg fizikalitásban minden osztrák csapat messze előttünk jár. Megkockáztatom, hogy a top osztrák csapatok (Vikings és főleg a Raiders) U17-esei simán fel tudnák venni a kesztyűt a legtöbb magyar felnőtt csapattal is. Úgyhogy nem volt egy diadalmenet az osztrák szereplés, de nem is erről szólt az egész bajnokság. Apró, kis célokat tűztünk ki, és mivel ezek közül jópárat sikerült is teljesíteni (nagyjából a meccsek felén), ezért a kis lépéseket is igyekeztünk sikerként elkönyvelni. 

Egész más volt a helyzet a magyar U19-es bajnokságban. Amekkora lemaradást tapasztaltam az osztrák U17-ben, akkora előnyben van véleményem szerint a Wolves utánpótlás programja a többi magyar csapattal szemben. Az alapszakaszt és az elődöntőt jóindulattal is csak félgőzzel pörögve simán ledaráltuk, minden meccsünket mercy rule-lal fejeztük be. Ijesztő is belegondolni, mi lett volna, ha a csapat a tényleges tudása alapján játszik... Aztán jött a döntő, ahol a szintén veretlen és tényleg ügyes Miskolc Steelers lett az ellenfelünk. Ahogy azt előre is tudtunk, legnagyobb fegyverük a szupertehetséges Jónás Máté volt. Minden elismerésem a Miskolc Steelers-é, mert nagyon jól használták ki a lehetőségeiket, azonban, véleményem szerint kritikán alul játszottunk. Ennek ellenére - vagy még emellett is - sikerült megnyernünk a döntőt, ezzel a Wolves 8. alkalommal lett U19-es bajnok. Félreértés ne essék, nem nagyképűségből írom ezeket a gondolatokat, hanem sajnos tényleg erről van szó. Nagyon sok munkát, időt és energiát kell még befektetniük a csapatoknak az utánpótlásnevelésbe. 

A 11 szezonból nyolcadik alkalommal lett bajnoks a Budapest Wolves U19-es csapata

A bajnoks csapat edzői stábja (Gombos Bence és Sóti László hiányzik a képről)

Október második felében tartottunk még Esztergomban egy háromnapos válogatott edzőtábort, ahol a keretbe behívott játékosok közül kiválogattuk azt az 50 srácot, akiket november közepén el akarunk vinni a bécsi Next Generation Bowlra. A szelekció ezúttal különösen nehéz volt, ugyanis az osztrák szövetséggel történt megegyezés értelmében csak 10 olyan játékos lehet a rosteren, akik 1998-ban születettek (azaz végzős korosztályos játékosok) - így aztán sajnos jópár ügyes játékost ki kellett hagynunk a keretből.