Super Bowl XLVIII - ezen is túl vagyunk

Bár a Football Project blog Super Bowl beharangozó posztjában úgy tippeltem, hogy a Seattle Seahawks meg fogja tudni nyerni az NFL döntő mérkőzését a Denver Broncos ellenében. De erre, amit magyar idő szerint ma hajnalban láttunk, a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Mint ahogy ezzel így voltak gyakorlatilag a magyar és a külföldi szakértők kivétel nélkül.

Nézve a mérkőzést olyan érzésem volt gyakorlatilag az első perctől kezdve, hogy míg a Seahawks Pete Carroll vezette ezői stábja elvégezte a házi feladatot, addik a Broncos edzői kara az elmúlt két hétben semmit sem tett volna. Olyan volt, mintha abból indultak volna ki, hogy két hete is remekül megfogták a New England Patriots futójátékát, az elég lesz majd a Seahawks ellen is. De könyörgöm, ez egy Super Bowl. Ráadásul offense oldalon tökéletesen esélytelenek voltak a seattle-i pass rush ellen.

Mivel a Denver gyakorlatilag semmit nem csinált az egész mérkőzésen, így nem volt valami jó mérkőzés. Sőt, ennyire gyenge Super Bowlt én még nem láttam. Tény, hogy a Seattle nagyon felkészült volt és a defense jól is játszott, nem voltak arra kényszerülve, hogy bármi egyedit, bármi kimagaslót mutassanak. Így is könnyedés, kiütéses, 43-8 arányú győzelmet tudtak aratni.

Gondolkodtam, hogy milyen szakmai elemzést lehetne írni erről a mérkőzésről. De semmi komolyabbat, azt hiszem. A Broncos iszonyatosan rossz volt, a Seahawks pedig játszotta a maga játékát. Valljuk be, a Broncos-tól ezen a mérkőzésen még Fortuna is elpártolt, volt néhány nagyon peches szituációjuk, ami villámgyorsan elúsztatta a meccset a részükre.
Megmondom őszintén, elnézve a mérkőzést nekem egyértelműen a 2012-es HFL döntő idéződött fel. Akkor a Budapest Hurricanes volt az, amelyik csapat bármit csinálhatott, nem jött össze, míg a Docler Wolves-nak minden összejött. 15 hónappal ezelőtt csinálhattunk volna bármit a Hurricanes-szel, nem nyerhettünk. Pontosan ezt éreztem hajnalban a Broncos esetében is. Azt gondolom, hogy a szakmai és a mentális felkészítés is jobban sikerült Seattle-ben. Ebben azt gondolom, óriási szerepe van Pete Carroll vezetőedző nem megszokott vezetőedzői habitusának is. Nekem legalábbis igen szimpatikus a volt USC-vezetőedző dinamikus és lelkes hozzáállása - és nem csak a Super Bowlon, hanem mióta látom a vezetőedzői tevékenységét.

Pete Carroll a jól megérdemelt Gatorade-zuhannyal

A Super Bowl MVP egyébként Malcolm Smith linebacker lett. Ritka és örömteli pillanat, hogy egy védőjátékos kapja a legértékesebb játékos megtisztelő címét.

A legenda Michael Strahan és a Super Bowl MVP Malcolm Smith

Igaz, hogy defense oldalon láthattunk néhány nagyon szép jelenetet, ami nagyon tetszett, de önmagában egy nagy nulla volt a meccs. Lehet, hogy ha Seahawks-drukker lennék, akkor tudtam volna lelkesedni. Mivel nem vagyok az, ezért szégyen, nem szégyen, nekem az egész Super Bowlból a legjobban a Half Time Show tetszett (mondjuk ezt sem gondoltam volna, amikor megtudtam, hogy Bruno Mars lesz a fellépő).

Bruno Mars és Anthony Kiedis