Nem tudom, ki hogy van vele, de míg az NFL playoff Wild Card körének meccsét nézem, a gondolataim sokkal inkább azon járnak, hogy magyar idő szerint kedd hajnalban megrendezésre került a college football 2012/13-as szezonját megkoronázó BCS National Championship Game, a döntő, ahol a BCS ranglistán 1. és 2. helyen végző csapat csap össze.
Most ezért egy rövid áttekintést adok arról, hogy mi is várható a nemzeti döntőn.
Először is nagy csata. De ez nyilvánvaló.
Ráadásul különleges alkalom lesz, hiszen a legközelebbi football-rajongó barátaim kedvenc csapata, a Notre Dame Fighting Irish 1988 után először juthat fel a csúcsra. Hiába a Notre Dame az egész ország egyik legnagyobb történelemmel bíró, legpatinásabb football programjával rendelkező egyetem, az elmúlt években viszonylag kevés örömöt tudtak okozni rajongóinak. De idén ott vannak. Egy nagyon jó csapattal.
A másik oldalon pedig szintén hatalmas lehet a motiváció, hiszen az Alabama négy év alatt harmadszor jutott a döntőbe, és ráadásul esélyük van arra, hogy zsinórban második évben megnyerjék a National Championship Game-et. Ilyen utoljára 1996/97-ben sikerült a Florida Gators-nek (igaz, akkor még nem volt együttes National Championship Game, hanem az egyik nagy bowl volt a nemzeti döntő, a Florida esetében '96-ban a Fiesta és '97-ben az Sugar Bowl). Csak érdekességképpen: három nemzeti bajnoki címet egyedül a Minnesota tudott szerezni 1934 és 1936 között.
Szóval egyértelmű, hogy mindkét csapat motivált.
De mit is tudnak?
Nézzük először az Irish offense-ét.
Van egy elég ügyes, motivált, mobilis redshirt freshman irányítójuk, Everett Golson. És neki van két célpontja, az egyikük a gyors és fizikális, 6'6 magas senior tightend, Tyler Eifer és a szintén senior, remek route runner running back Theo Riddick. Mindketten saját helyükről és wide receiver pozícióból is indítanak play-eket. És miért fontos a szerepük? Mert a Crimson Tide védelme általában úgy néz ki, hogy két cornerback és a linebackerek próbálják megoldani az első zónák levédekezését. Nos, sem Riddick, sem pedig Eifert levédekezéséhez nem elég gyorsak a linebackerek. Ha pedig egy nickelbacket (harmadik defensive back) vonnak be, mind a running back, mind pedig a tightend fizikálisan jobb. Úgyhogy nehéz dolguk lesz.
A Crimson Tide offense-e.
Talán ott a legnagyobb fegyver az offensive line. Ők mindent megoldanak. AJ McCarron egy jó képességű irányító, de a jónál nem jobb szerintem. Mellette a junior Eddie Lacy running back teljesítményére lehet számítani.
A Notre Dame defense-e következik.
Aki követi valamilyen szinten a college football Football Bowl Subdivision eseményeit, az biztos, hogy ha azt hallja, hogy Notre Dame defense, egyből Manti Te'o jut eszébe. Nem véletlen, hiszen kétségtelen, hogy legjobb játékos (megkockáztatom, hogy offense és defense játékosokat együttvéve) az egyetemi amerikai footballban. Áltagban 10 tackle körül teljesít egy mérkőzésen, ráadásul olyan sebessége van, hogy képes bejátszani az egész pályát. Nem utolsó szempont, hogy nagyon ritka, hogy ha valakit elér, akkor missed tackle lenne a vége. A társak sem rosszak, sőt, kifejezetten tehetséges játékosok veszik körül. Leginkább a red zone-ban ijesztő az Irish védelme, ha minden igaz, 20 yardon belülről mindösszesen 1 (!) touchdownt kaptak az alapszakasz során. Egészen zseniális.
Az alabamai defense. Nagyon jó defense-ről beszélünk. Nincsenek olyan hatalmas tehetségek, de mint egység, remekül működik. A legtöbb statisztikai adat szerint az első tízben szerepel országos szinten. Ahogy korábban azonban említettem, talán a slot receiverek levédekezése terén hiányosságokat szenvednek. Ezen felül a pass rush is viszonylag gyenge. De egy nagyon elképesztő front sevennel rendelkeznek. Ha sikerül megfelelő nyomást helyezni a line of scrimmage-re, nagyon nagy bajban lehet az Irish.
Összefoglalva: két nagyon jó csapatról beszélünk, mindkét csapat teljesen joggal ért oda a legjobb kettő közé. Hogy ki fog nyerni? Nagyon nehéz. Játékosi oldalról azt mondanám, hogy a Notre Dame jobban áll, de ha edzői oldalról közelítem meg a kérdést, egyértelmű, hogy Nick Saban a jobb.
Várhatóan le fogok ülni a tévé elé kedden hajnalban és csak élvezni fogom a mérkőzést.
Most ezért egy rövid áttekintést adok arról, hogy mi is várható a nemzeti döntőn.
Először is nagy csata. De ez nyilvánvaló.
Ráadásul különleges alkalom lesz, hiszen a legközelebbi football-rajongó barátaim kedvenc csapata, a Notre Dame Fighting Irish 1988 után először juthat fel a csúcsra. Hiába a Notre Dame az egész ország egyik legnagyobb történelemmel bíró, legpatinásabb football programjával rendelkező egyetem, az elmúlt években viszonylag kevés örömöt tudtak okozni rajongóinak. De idén ott vannak. Egy nagyon jó csapattal.
A másik oldalon pedig szintén hatalmas lehet a motiváció, hiszen az Alabama négy év alatt harmadszor jutott a döntőbe, és ráadásul esélyük van arra, hogy zsinórban második évben megnyerjék a National Championship Game-et. Ilyen utoljára 1996/97-ben sikerült a Florida Gators-nek (igaz, akkor még nem volt együttes National Championship Game, hanem az egyik nagy bowl volt a nemzeti döntő, a Florida esetében '96-ban a Fiesta és '97-ben az Sugar Bowl). Csak érdekességképpen: három nemzeti bajnoki címet egyedül a Minnesota tudott szerezni 1934 és 1936 között.
 |
| Az University of Minnesota 1935-ös csapata |
De mit is tudnak?
Nézzük először az Irish offense-ét.
Van egy elég ügyes, motivált, mobilis redshirt freshman irányítójuk, Everett Golson. És neki van két célpontja, az egyikük a gyors és fizikális, 6'6 magas senior tightend, Tyler Eifer és a szintén senior, remek route runner running back Theo Riddick. Mindketten saját helyükről és wide receiver pozícióból is indítanak play-eket. És miért fontos a szerepük? Mert a Crimson Tide védelme általában úgy néz ki, hogy két cornerback és a linebackerek próbálják megoldani az első zónák levédekezését. Nos, sem Riddick, sem pedig Eifert levédekezéséhez nem elég gyorsak a linebackerek. Ha pedig egy nickelbacket (harmadik defensive back) vonnak be, mind a running back, mind pedig a tightend fizikálisan jobb. Úgyhogy nehéz dolguk lesz.
A Crimson Tide offense-e.
Talán ott a legnagyobb fegyver az offensive line. Ők mindent megoldanak. AJ McCarron egy jó képességű irányító, de a jónál nem jobb szerintem. Mellette a junior Eddie Lacy running back teljesítményére lehet számítani.
A Notre Dame defense-e következik.
Aki követi valamilyen szinten a college football Football Bowl Subdivision eseményeit, az biztos, hogy ha azt hallja, hogy Notre Dame defense, egyből Manti Te'o jut eszébe. Nem véletlen, hiszen kétségtelen, hogy legjobb játékos (megkockáztatom, hogy offense és defense játékosokat együttvéve) az egyetemi amerikai footballban. Áltagban 10 tackle körül teljesít egy mérkőzésen, ráadásul olyan sebessége van, hogy képes bejátszani az egész pályát. Nem utolsó szempont, hogy nagyon ritka, hogy ha valakit elér, akkor missed tackle lenne a vége. A társak sem rosszak, sőt, kifejezetten tehetséges játékosok veszik körül. Leginkább a red zone-ban ijesztő az Irish védelme, ha minden igaz, 20 yardon belülről mindösszesen 1 (!) touchdownt kaptak az alapszakasz során. Egészen zseniális.
 |
| Manti Te'o |
Összefoglalva: két nagyon jó csapatról beszélünk, mindkét csapat teljesen joggal ért oda a legjobb kettő közé. Hogy ki fog nyerni? Nagyon nehéz. Játékosi oldalról azt mondanám, hogy a Notre Dame jobban áll, de ha edzői oldalról közelítem meg a kérdést, egyértelmű, hogy Nick Saban a jobb.
 |
| Nick Saban head coach |
Várhatóan le fogok ülni a tévé elé kedden hajnalban és csak élvezni fogom a mérkőzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése