Tegnap megrendezésre került a 2012-es college football szezon legfontosabb mérkőzését, a BCS National Championship Game-et, ahol az 12-0-ás alapszakaszt záró, első kiemelt Notre Dame Fighting Irish és a 12-1-es alapszakaszt záró, második kielemt Alabama Crimson Tide csapott össze.
Az Alabama Crimson Tide csapata megvédte tavaly megszerzett nemzeti bajnoki címét az amerikai egyetemi football legmagasabb osztályában (Football Bowl Subdivision), amikor itteni idő szerint ma hajnalban 42-14 arányban kiütötte a Notre Dame Fighting Irish alakulatát.
Nagyon érdekes mérkőzés volt. (Hozzáteszem, csak az első félidőt néztem, a másodikat csak követtem.)
De az első két negyedben egészen elképesztő volt az alabamai dominancia. Igaz, ebben - ahogy az Irish rajongói előszeretettel és jogosan hangoztatják - keményen benne volt az is, hogy a mérkőzésre delegált Pac-12 bírók néhány ítélete nagyon durván sújtotta a Notre Dame-et.
De valljuk be, amellett, hogy nyilvánvalóan jelentős ez is - gondoljunk csak a mentális és emocionális részére a dolognak -, azért elsősorban nem ezen múlott. Az Irish defense-ében egészen elképesztő képességű játékosok vannak. Gondolok itt a nose guard Louis Nixre, a középeső linebacker Manti Te'ora vagy a safety Zeke Mottára. Csak, hogy a védelem mindegyik szintjéből mondjak egy nevet. Nos, simán verték őket az alabamai offense játékosok. Te'o például egész évben összesen 2 (!!!) darab missed tackle-t csinált, ezen a meccsen ennél jóval többet. De ez az egész védelemre igaz, gyakorlatilag egy félidő alatt minden számukat (yard, first downok, kapott pontok) felülmúlta a Crimson Tide.
Emellett a notre dame-i offense sem remekelt. Főleg az elején alig futottak (ami nagy erősségük), a passzjáték is döcögött. Persze mindez azért, mert egy kőkemény alabamai defense állt velük szemben.
Ami pedig nagyon sarkalatos pont volt a Fighting Irish offense-ében, az a third down szituációk megoldása - illetve meg nem oldása. Ha jól emlékszem, félidőben ezen a téren 0/5-öt tudtak felmutatni.
A Crimson Tide úgy tűnt, nagyon könnyedén, 28-0-ás vezetést szerzett a félidőre és ezzel gyakorlatilag el is döntötték a mérkőzést. A további két negyed két, pontok tekintetében kiegyenlített játékrészt hozott (7-7, 7-7), de a Fighting Irish-nak egy pillanatra sem volt esélye megnyerni a National Championship Game-et.
(Részletes statisztikák az NCAA honlapján.)
Az Alabama ezzel négy év alatt harmadszor lett nemzeti bajnok. Az amerikai sportok világában van egy kifejezés: "dynasty". Dinasztia, ezt arra mondják, amikor egy adott időszakon belül egy csapat folyamatosan a legjobban között van. Főleg az egyetemi sportvilágban ezt nagyon nehéz kivitelezni, hiszen ugyebár folyamatosan cserélődik a játékosállomány, nincs lehetőség arra, hogy a csapatok nagyon hosszan össze tudjanak szokni, ráadásul a legjobb játékosok adott esetben kevesebb, még a négy év letöltése előtt elmennek profinak. Szóval az egyetemi footballban a dynasty megnevezés nagyon nagy dolog. Azt hiszem, az Alabama ezt ki is érdemelte.
Ugyanakkor komoly kérdéseket is felvet a dolog. Hogyan lehet az, hogy egy csapat ennyire jó legyen ilyen hosszú időn keresztül. És sajnos az elmúlt években tapasztalhattuk, hogy általában a sokáig nagyon magas szinten teljesítő csapatokháza tájáról valamilyen szabálytalanság kerül napvilágra. Félreértés ne essék, ezzel nem azt sugallom, hogy a Crimson Tide csal, mert nem. De elgondolkodtató, hogy akkor, amikor minden egyes magasan rangsorolt prospectért ekkora küzdelem folyik, nagyon szétszóródnak az országban a tehetséges végzős high school játékosok, akkor hogy lehet egy football program ennyire sikeres évek óta. Erre egyelőre nekem nincs válaszom. Nem tudom.
Lehet, hogy egészen egyszerűen az edzői zsenialitásban keresendő a válasz. Még akkor is, ha ez messzemenőkig naív és romantikus elképzelésne tűnik. Kétségtelen, Nick Saban zseniális edző. 2003 óta, azaz 10 év alatt 4 National Championship címet szerzett (2003 - LSU; 2009, 2011, 2012 - Alabama). Én a mérkőzés előtt is az ő személyét éreztem x-faktornak. De vajon elég-e egy college football dynasty felépítéséhez? Fogalmam sincs.
Egyébként az is nagyon elgondolkodtató, hogy 2006 óta, azaz az elmúlt hét évben minden alkalommal a Southestern Conference (SEC) adta a nemzeti bajnokot (2006,2008 - Florida; 2007 - LSU; 2010 - Auburn; 2009,2011,2012 - Alabama). Durva ez a dominancia is.
Nagyon érdekes mérkőzés volt. (Hozzáteszem, csak az első félidőt néztem, a másodikat csak követtem.)
De az első két negyedben egészen elképesztő volt az alabamai dominancia. Igaz, ebben - ahogy az Irish rajongói előszeretettel és jogosan hangoztatják - keményen benne volt az is, hogy a mérkőzésre delegált Pac-12 bírók néhány ítélete nagyon durván sújtotta a Notre Dame-et.
De valljuk be, amellett, hogy nyilvánvalóan jelentős ez is - gondoljunk csak a mentális és emocionális részére a dolognak -, azért elsősorban nem ezen múlott. Az Irish defense-ében egészen elképesztő képességű játékosok vannak. Gondolok itt a nose guard Louis Nixre, a középeső linebacker Manti Te'ora vagy a safety Zeke Mottára. Csak, hogy a védelem mindegyik szintjéből mondjak egy nevet. Nos, simán verték őket az alabamai offense játékosok. Te'o például egész évben összesen 2 (!!!) darab missed tackle-t csinált, ezen a meccsen ennél jóval többet. De ez az egész védelemre igaz, gyakorlatilag egy félidő alatt minden számukat (yard, first downok, kapott pontok) felülmúlta a Crimson Tide.
Emellett a notre dame-i offense sem remekelt. Főleg az elején alig futottak (ami nagy erősségük), a passzjáték is döcögött. Persze mindez azért, mert egy kőkemény alabamai defense állt velük szemben.
Ami pedig nagyon sarkalatos pont volt a Fighting Irish offense-ében, az a third down szituációk megoldása - illetve meg nem oldása. Ha jól emlékszem, félidőben ezen a téren 0/5-öt tudtak felmutatni.
 |
| Beszédes kép - Manti Te'o (és az Irish defense) tehetetlenül a hátán, Eddie Lacy (és az alabamai offense) elrobog mellettük. |
(Részletes statisztikák az NCAA honlapján.)
Az Alabama ezzel négy év alatt harmadszor lett nemzeti bajnok. Az amerikai sportok világában van egy kifejezés: "dynasty". Dinasztia, ezt arra mondják, amikor egy adott időszakon belül egy csapat folyamatosan a legjobban között van. Főleg az egyetemi sportvilágban ezt nagyon nehéz kivitelezni, hiszen ugyebár folyamatosan cserélődik a játékosállomány, nincs lehetőség arra, hogy a csapatok nagyon hosszan össze tudjanak szokni, ráadásul a legjobb játékosok adott esetben kevesebb, még a négy év letöltése előtt elmennek profinak. Szóval az egyetemi footballban a dynasty megnevezés nagyon nagy dolog. Azt hiszem, az Alabama ezt ki is érdemelte.
 |
| Bajnok az Alabama Crimson Tide |
Lehet, hogy egészen egyszerűen az edzői zsenialitásban keresendő a válasz. Még akkor is, ha ez messzemenőkig naív és romantikus elképzelésne tűnik. Kétségtelen, Nick Saban zseniális edző. 2003 óta, azaz 10 év alatt 4 National Championship címet szerzett (2003 - LSU; 2009, 2011, 2012 - Alabama). Én a mérkőzés előtt is az ő személyét éreztem x-faktornak. De vajon elég-e egy college football dynasty felépítéséhez? Fogalmam sincs.
 |
| Nick Saban és a Coaches' Trophy |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése