Már napok óta gondolkodom azon, hogy kellene írnom egy posztot amivel valamilyen szinten a néhány hét múlva kezdődő londoni Olimpiát vezetem fel.
Mert van egy jelenség, ami már nagyon régen böki a csőrömet és évek óta egyre jobban. Valamiért ebben az országban az átlagemberek nem igazán tudják helyén kezelni a sporteredményeket - és ebben nagyon nagy szerepe van a médiumoknak illetve a sporteseményeket közvetítő riportereknek.
Ugyanis valamiért rendszeresen óriási csalódásként, sőt bukásként értékelnek itthon gyakorlatilag minden eredményt, ami nem dobogós eredmény. Mondjuk úszásban az Olimpián (vagy VB-n vagy EB-n, teljesen mindegy) valaki döntőbe jut és ott utolsó előtti helyen végez? Mindenki szomorú, elkezdik temetni és keresgélni az okokat, hogy vajon mi lehetett a baj. Mégis mi baj van abban, ha valaki akár 40-50 indulóból mondjuk 8. helyen ér célba? Megmondom, semmi! Megsüvegelendő a teljesítmény.
Azt gondolom, önmagában a tény, hogy valaki nemzeti színekben indulhat egy világversenyen, az egy óriási teljesítmény és eredmény. Az azt jelenti, hogy adott sportágban ő az országban a legjobb (vagy több induló esetén az egyik legjobb). Tehát ha mondjuk az Olimpián utolsó helyen végez is, akkor sincs nála jobb itthon. Mégis akkor milyen alapon kell eltemetni?
Hallottam olyan hangokat is korábban, hogy mégis hogy képzeli egy adott sportoló, hogy nem tud érmeket hozni egy világversenyen, hiszen főállású sportolóként semmi más dolga, mint felkészülni. De az ilyen elégedetlenkedők abba nem gondolnak bele, hogy a többi ország sportolója sem az esztergapad mellől ugrik fel, hogy kiszaladjon az Olimpiára. Sőt, itt még akár azt is érdemes lenne kiemelni, hogy nem minden ország sportolói tudnak azonos feltételek mellett felkészülni. Ezért példának okáért, amikor egy magyar úszó legyőz egy amerikai úszót, az extra eredmény. Vannak olyan sportágak, ahol a genetikai is számít, például az atletikában viszonylag kicsi az esélye annak, hogy egy magyar sprinter a legjobbak közé kerülhessen. Ezekben az esetekben egy középdöntős vagy döntős hely még értékesebb. Érem nélkül is.
Olyan országokban, ahol a sportnak értéke és kultúrája van, a kisebb eredményeket is nagyon tudják értékelni, például az USÁban szinte népünnepély van, amikor hazaérkezik az olimpiai csapat és hősként ünneplik még azokat is, akik nem három éremmel a nyakukban érkeznek haza, hanem "csak" ott voltak és küzdöttek.
(Arról, hogy ott milyen értéke van a sportnak, nagyon jó példája, hogy hiába magyar színekben indult, Hosszú Katinka eredményeit folyamatosan nyomon követte a legnagyobb kaliforniai sportlap - tudniillik Katinka a University of Southern California úszója)
Mindenesetre azt gondolom, nagyon nem tiszta az itteni emberek fejében, hogy egy "szimpla" részvétel az Olimpián milyen áldozatokkal, befektetéssel, küzdelemmel jár, hogy ezáltal mekkora értéke van.
Ezért is örültem nagyon, amikor meghallottam egy reklámban (Ariel mosószer!) az alábbi gondolatot - amivel teljes mértékben azonosulni is tudok:
"... nem az számít, hogy milyen színeket hozol haza, hanem, hogy milyen színekben mentél."
(remélem, pontosan idéztem)
Nagyon sikeres olimpiai szereplést kívánok a Magyar Olimpiai Csapatnak!
Mert van egy jelenség, ami már nagyon régen böki a csőrömet és évek óta egyre jobban. Valamiért ebben az országban az átlagemberek nem igazán tudják helyén kezelni a sporteredményeket - és ebben nagyon nagy szerepe van a médiumoknak illetve a sporteseményeket közvetítő riportereknek.
Ugyanis valamiért rendszeresen óriási csalódásként, sőt bukásként értékelnek itthon gyakorlatilag minden eredményt, ami nem dobogós eredmény. Mondjuk úszásban az Olimpián (vagy VB-n vagy EB-n, teljesen mindegy) valaki döntőbe jut és ott utolsó előtti helyen végez? Mindenki szomorú, elkezdik temetni és keresgélni az okokat, hogy vajon mi lehetett a baj. Mégis mi baj van abban, ha valaki akár 40-50 indulóból mondjuk 8. helyen ér célba? Megmondom, semmi! Megsüvegelendő a teljesítmény.
Azt gondolom, önmagában a tény, hogy valaki nemzeti színekben indulhat egy világversenyen, az egy óriási teljesítmény és eredmény. Az azt jelenti, hogy adott sportágban ő az országban a legjobb (vagy több induló esetén az egyik legjobb). Tehát ha mondjuk az Olimpián utolsó helyen végez is, akkor sincs nála jobb itthon. Mégis akkor milyen alapon kell eltemetni?
Hallottam olyan hangokat is korábban, hogy mégis hogy képzeli egy adott sportoló, hogy nem tud érmeket hozni egy világversenyen, hiszen főállású sportolóként semmi más dolga, mint felkészülni. De az ilyen elégedetlenkedők abba nem gondolnak bele, hogy a többi ország sportolója sem az esztergapad mellől ugrik fel, hogy kiszaladjon az Olimpiára. Sőt, itt még akár azt is érdemes lenne kiemelni, hogy nem minden ország sportolói tudnak azonos feltételek mellett felkészülni. Ezért példának okáért, amikor egy magyar úszó legyőz egy amerikai úszót, az extra eredmény. Vannak olyan sportágak, ahol a genetikai is számít, például az atletikában viszonylag kicsi az esélye annak, hogy egy magyar sprinter a legjobbak közé kerülhessen. Ezekben az esetekben egy középdöntős vagy döntős hely még értékesebb. Érem nélkül is.
Olyan országokban, ahol a sportnak értéke és kultúrája van, a kisebb eredményeket is nagyon tudják értékelni, például az USÁban szinte népünnepély van, amikor hazaérkezik az olimpiai csapat és hősként ünneplik még azokat is, akik nem három éremmel a nyakukban érkeznek haza, hanem "csak" ott voltak és küzdöttek.
(Arról, hogy ott milyen értéke van a sportnak, nagyon jó példája, hogy hiába magyar színekben indult, Hosszú Katinka eredményeit folyamatosan nyomon követte a legnagyobb kaliforniai sportlap - tudniillik Katinka a University of Southern California úszója)
Mindenesetre azt gondolom, nagyon nem tiszta az itteni emberek fejében, hogy egy "szimpla" részvétel az Olimpián milyen áldozatokkal, befektetéssel, küzdelemmel jár, hogy ezáltal mekkora értéke van.
Ezért is örültem nagyon, amikor meghallottam egy reklámban (Ariel mosószer!) az alábbi gondolatot - amivel teljes mértékben azonosulni is tudok:
"... nem az számít, hogy milyen színeket hozol haza, hanem, hogy milyen színekben mentél."
(remélem, pontosan idéztem)
Nagyon sikeres olimpiai szereplést kívánok a Magyar Olimpiai Csapatnak!
Abszolút jogos, és tudom, hogy milyen kemény munka van egy ilyen részvétel mögött. Inkább abba a részbe "kötnék bele", hogy a média tehet a csalódottságról. Azért valamikor sportnemzet voltunk és ahhoz voltunk szokva, hogy jönnek az eredmények és azokhoz az elvárásokhoz képest valóban csalódástkeltő lehet az eredmény. Ez viszont amiatt van amit szintén írtál, hogy a körülmények mennyire különbözőek az országok között.
VálaszTörlésRemélem érthető mire gondoltam :)
Érthető és igazad van.
TörlésAnnyit fűznék hozzá, hogy az elvárásokat a realitásokhoz kellene igazítani, nem pedig a múlthoz. (Ez a probléma viszont azt gondolom, sokkal mélyebb gyökerekhez vezet vissza, amibe kár is lenne belemenni itt és most...)