Ausztriában meglehetősen ritka, hogy sikerüljön lehoznunk egy meccset kapott pont nélkül. Rendszerint tapasztaltabb játékosokkal és coachinggal kerülünk szembe, mint itthon, így aztán sokkal több időt vesz igénybe feltérképezni a játékukat, adott esetben alakítani a game planen és átvenni az irányítást.
Persze nagyon sok máson is múlik a siker, hogy sikerül-e megfelelő, elemezhető videót szerezni ellenfelünkről, hogy az ellenfél játékosai milyen napot fognak ki, hogy a mi játékosaink mennyire vannak fizikálisan és mentálisan felkészülve, az időjárástól (mely az offense playcallt nagyban tudja befolyásolni), és még sorolhatnám.
Húsvét vasárnap gyakorlatilag minden a mi malmunkra hajtotta a vizet. A tomboló, jeges szél a passzjátékot nagyon megnehezítette, sőt, gyakorlatilag a hosszú passz playeket ki is zárta. Az ellenfelünk ideges volt és ahogy a különbség nőtt, egyre több hibát vétett. Ráadásul százszázalékosan azt kaptuk vissza, amit a rendelkezésünkre álló felvételből előre vártunk, így a kialakított game plan nagyon jól működött. A játékosaink pedig 120%-on pörögtek.
Utóbbi gondolatra most ki is térek pár szóban. Az ezt megelőző meccsen kikaptunk. Nagyképűség vagy sem, ehhez a játékosok nincsenek hozzászokva, így az öt pontos hohenems-i vereség meglehetősen komoly pofonnak számított. És a jelek szerint nem is volt baj, hogy beleszaladtunk ebbe a vereségbe. Nagyon rég láttam csapat szinten ennyire hajtani, ennyire akarni a játékosokat. Talán utoljára 2008-ban a Swarco Raiders Juniors elleni bronz-meccs második félidejében. Az első perctől az utolsóig pörgés volt, hajtás és egy pillanatra, egy play erejéig sem lankadt a figyelem, vagy lassult a tempó. Ez pedig fizikálisan és mentálisan is teljesen elgyötörte, megsemmisítette az ellenfelet.
Emellett nekem, mint a defense coordinatornak az emberi oldal mellett az a legfontosabb, hogy a megálmodott és hosszú hetek alatt kidolgozott blitz heavy rendszer jelesre vizsgázott. Már a Blue Devils ellen is szépen működött, de ott - részben az én hibámból is (nevezetesen, hogy nagyon ragaszkodtam egy formációhoz) - még nem teljesített makulátlanul. Hazai pályánkon a hétvégén azonban egészen egyszerűen tökéletesen működött. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a 0 kapott pont, az alig több, mint 100 kapott total yard, az 5 sack és a 12 tackle for loss. A rendszer egyik hátránya, hogy egy-egy hiba hosszú playeket eredményezhet, volt is három ilyen play a mérkőzésen (ezek nélkül minden bizonnyal negatív total yardon végzett volna ellenfelünk). Azonban ezek a hibák orvosolhatók, és a lyukak a rendszeren befoltozhatók, április 21-ig (akkor látjuk vendégül a Red Lions Hall csapatát) van rá bőven időnk.
A mérkőzés krónikájához hozzátartozik egyébként az is, hogy rengeteg újonc és cserejátékos kapott vasárnap lehetőséget (defense oldalon az összes, nem tudom, hogy offense oldalon mi a helyzet), a leglátványosabb, legcsilkogóbb Czirok Márton irányító debütálása volt, két futott és egy passzolt (Igari Szűcs Tamás volt az elkapó) touchdownnal koronázta meg Bencsics Márk (1 futott, 2 passzolt TD), Danku Dávid (2 futott, 1 elkapott TD) és Kriston Ádám (1 futott TD) teljesítményét.
Végezetül álljon itt egyik defensive backem kijelentése, melyet közvetlenül a Cineplexx Blue Devils elleni meccs után mondott: fáj most ez a vereség, de igazán a Styrian Bears-nek fog fájni.
Igaza lett, vendégeinket 62-0-val küldtük haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése