Importkérdés

Mostanában igen nagy kérdés Magyarországon is az importok használatának kérdése. Eltérnek a vélemények abban, hogy az importok jelenléte használ-e vagy árt a hazai football fejlődésének. Más-más nézőpontból kiindulva más és más eredményre juthatunk, a kérdés csak az, hogy mi a  prioritás.

Pillanatkép a GFL-ből

Először is mindenképpen szükségesnek érzem megemlíteni, hogy amikor importról beszélek, akkor nem kizárólag a kiemelt országokból érkező import játékosra gondolok. A németeknél (és azt hiszem az osztrákoknál is) "A" importoknak, a szerbeknél 2 csillagos importoknak nevezett játékosok Észak-Amerikából, Mexikóból vagy Japánból érkeznek. Egy német, vagy egy szerb játékos Magyarországra hozatalát most a jelen kérdés tárgyalásakor nem tekintem importnak. 

A korábbi években láthattuk, hogy egy-egy import Hazánkba csábítása milyen jelentősséggel bír. Persze voltak olyan importok is, akik gyakorlatilag csak pénzkidobást jelentettek csapatuk számára, azonban ellenpélda is akad szép számmal. Nem kell messzire mennünk, vegyük például a tavalyi HFL-t. A Miskolc Steelers lényegében véve azzal nyerte meg a magyar topligát, hogy volt egy Troy Rice-uk. A már több magyar csapatot is megjárt Troy-jal nekem is volt szerencsém együtt dolgozni a Budapest Hurricanes-nél. Igazi atléta, itthon bármelyik poszton bevethető és nagyjából bármelyik poszton sokkal jobb a magyar vetélytársánál. A Steelers tavalyi game planje lényegében arra épült, hogy Troy-nak kell adni a labdát és ő megoldja. Mivel volt egy közepesnél azért sokkal jobb irányítójuk Vasyl Jordan személyében, így kivitelezhető is volt a feladat. Amikor egy csapatnak van megfelelő anyagi lehetősége ilyen játékost hozni, az óriási nagy előny lehet a többi csapattal szemben.

Nem kérdés tehát, hogy a csapat jelenének (és itt a JELEN szó kihangsúlyozandó) óriási lökést ad, ha van egy jó import játékos. A nagy kérdés az, hogy a csapat jövője tekintetében milyen hatással van, ha a management egy (vagy több) importot hoz a csapathoz. Illetve, hogy amennyiben egy bajnokság csapataiban sok az import, akkor az hogyan segíti a sportág fejlődését az adott országban. Nos, ez az a pont, amikor egymásnak feszülnek a vélemények. 

Az egyik oldal, az importok nagyszámú jelenlétét támogató oldal azt állítja, hogy az importok nem csak a csapat adott szezonját támogatja meg, hanem hosszabb távú előnyökkel jár. Véleményük szerint rengeteget tudnak tanulni tőlük a hazai játékosok, emellett jelenlétük toborzó erővel is bír. A csapatérdekeken túllépve pedig azt emeli ki ez az oldal, hogy az importok jelenléte magasabb színvonalú bajnokságot von maga után, ami több nézőt és több játékost jelent a jövőben. 

A másik oldal véleménye szerint viszont az importok túlzott jelenléte éppen az utánpótlásnevelés, azaz a sportági fejlődés alapját nehezíti meg. Ezel álláspont szerint ugyanis a csapatok nem lesznek motiváltak abban, hogy saját nevelésű játékosokkal töltsék fel a rosteren keletkező hézagokat, hanem inkább importokat hoznak. Ráadásul az import-történet amolyan hidegháborús fegyverkezési versenyt generál egy bajnokságon belül. Ha "A" csapat idehoz importot, akkor "B" csapat is kényszerítve érzi magát, hogy importot hozzon, nehogy hátrányba kerüljön, ahelyett, hogy mondjuk az anyagi lehetőségeit edzőkre, pályafelszerelésre vagy utánpótlásnevelésre költse. 

Európában is különböző példákat láthatunk. Bajnoksági rendszerek szintjén talán a németek állnak az élen az öreg kontinensen. Ők a paternalizmust teljesen háttérbe szorították az importkérdés tekintetében. Az ő szabályrendszerük szerint eleve az európai játékosok nem importok, azaz teljesen mindegy, hogy egy játékos német, osztrák, szerb vagy éppen finn. "A" import pedig az észak-amerikai, mexikói vagy japán játékos, belőlük hat is szerepelhet a rosteren, és a pályán is lehetnek ketten egy időben. 

A másik véglet - és ez egy elég új fejlemény - a lengyel szövetség döntése. A héten megszületett döntés szerint Lengyelországban mindenki import, aki nem lengyel, azaz egy kalap alá esik ebben a tekintetben egy amerikai és mondjuk egy magyar játékos. Ráadásul a rosteren mindösszesen kettő nem lengyel játékos szerepelhet és a pályán egyszerre egy időben egyetlen "import" lehet. A lengyel szövetség ezen döntése kifejezetten a lengyel játékospiacot kívánja erősíteni, úgy vélik, a sportág fejlődésének kulcsa ez az irány. A döntés azonban számos kritikát is vont maga után, elsősorban attól tartanak az ellenzők, hogy az importok kirekesztése drasztikus szinvonalcsökkenést fog eredményezni.

Mindenkinek szíve joga szabadon állást foglalni a kérdésben. Én, a magam részéről inkább a hazai utánpótlásnevelésre fektetném a hangsúlyt, korlátoznám - főleg az alacsonyabb osztályokban - az importok szerepeltetését. Sokkal fontosabbnak tartanám, hogy ha már egy csapat pénzt akar költeni, akkor edzőt hozzon játékos helyett. Ez a sportág szakmai fejlődésének kulcsa. Azt gondolom, hogy hiába érkeznek ide a rutinos importok, szakmailag nem lendítik előre a sportágat, hiszen eleve az egyszerű, hazai viszonyokhoz kell igazodniuk, emellett ők csak játszani akarnak és nem céljuk a sportág fejlesztése - tisztelet a kivételnek.