IFAF felnőtt férfi Európa-bajnokság

Intenzív két hét - valójában akár kettő hónap - áll a magyar amerikai football válogatott háta mögött. 

Az edzői stábban már júliusban, a játékosokkal pedig augusztusban kezdtük a munkát, hogy felkészüljünk a 2026/27-es Európa-bajnokság mérkőzéseire. Idén a csoportkörre került sor a kontinensviadal versenykiírása szerint. A sorsolás alapján idén Lengyelország és Olaszország válogatottjával kerültünk egy csoportba, úgy kellett készülnünk, hogy a két csapat ellen egymást követő kettő hétvégén játszottunk.

Fotó: Revelin Photos

A felkészülési időszakban három hétvégén összesen 12 edzést tartottunk a srácoknak és egyre szűkülő kerettel dolgoztunk, míg az utolsó összetartást követően a vezetőedző leghálátlanabb feladataként kihirdettem a mérkőzéskeretet a két mérkőzésre. 

Az összetartások tempó, intenzitás, hangulat és eredményesség tekintetében is hullámzóak voltak, végül mégis úgy gondolom, hogy amennyire a rövid felkészülési időszak engedte, sikerült összerakni a csapatot. 

A védelem - ahogy az lenni szokott - az edzések túlnyomó többségében dominált. Németh Márton defensive coordinator a tavalyi védelmi rendszert hozta tovább idénre is és néhány dologgal kiegészítettük, csiszoltuk, finomítottuk azt. A játékosok gyorsan ráéreztek a rendszerre és többnyire keményen léptek fel az offense ellen.

Támadó oldalon már nem volt ennyire egyszerű a helyzet. Alapvetően az, hogy egy válogatott offense összeálljon, sokkal hosszadalmasabb feladat, a precizitás és az összehangolt munka nagyobb szerepet játszik a felkészülési időszakok elején, mint amit a defense oldalon szoktunk tapasztalni. Ráadásul Canter-Hiszem Mátyás Miklós személyében az offense új koordinátort is kapott, aki bár a rendszerét a korábbi alapokra építette, mégis sok újdonságot kellett a srácoknak megtanulni. 

A special team csapatoknál azt a célt tűztem ki Tarnai Zoltán koordinátor részére, hogy egyrészt a csapatokat a lehető legjobb összetételben állítsa össze, másrészt pedig a szükséges mértékűnél jobban ne legyen összetett a playbook, az alap dolgokat igyekezzünk a legjobban begyakorolni és kivitelezni. 

Összességében az a meglátásom, hogy - ahogy azt korábban is leírtam - az utolsó tábor végére szépen összeállt a csapat és készen álltunk az előttünk álló két mérkőzésre.

Fotó: HJG Photography

Az első megmérettetés október 17-én várt ránk, amikor hazai pályán fogadtuk a lengyel válogatottat. Papírforma szerint a lengyelek a csoport leggyengébb csapata volt, azonban megnehezítette a felkészülést, hogy október legelejéig gyakorlatilag semmit sem lehetett tudni róluk. Ráadásul egy nagyon szoros mérkőzést játszottak az olasz válogatottal és épphogy csak alul maradtak. Egy kemény, fizikális, futásokra építő csapat ellen készültünk és ezt is kaptuk. 

Az első félidőben azonban még így is megleptek minket - vagy inkább mi leptük meg magunkat. Az offense egyszerűen nem találta a ritmust, a futások elakadtak, a passzok nem igazán találták meg az elkapókat (a pontos passzokat pedig az elkapók ejtették el). Folyamatosan néhány play után levonulni kényszerült a pályáról az offense. Azonban a defense meccsben tartotta a csapatot. Ugyan az első félidőben kaptunk 10 pontot, de a védelem alapvetően remekül helytállt.

A félidőben aztán mindenképpen lépéseket kellett tenni offense oldalon. Az offense coordinatorral kicsit átdolgoztuk a stratégiát és emellett az irányító poszton is cseréltünk.

Dancsó Zalán, a fiatal válogatott irányító pályára lépése új lendületet adott a csapatnak. Futásaival rendszeresen meghosszabbította a drive-okat és a magyar válogatott első touchdownját is egy szép drive végén ő szerezte meg futásból. 

Emellett a defense munkájára (összességében) semmi panasz nem lehet. A második félidőben már nem engedtek pontszerzést a lengyel válogatottnak, újra és újra visszaadták a labdát a támadóinknak. 

Végül, egy tökéletesen menedzselt támadó drive végén, 8 másodperccel a mérkőzés vége előtt Zalán Tóth Nándor elkapó kezébe repítette a labdát, aki az end zone-ban két védő között el is kapta azt. A touchdownnal a mérkőzés során először, de a legjobb pillanatban átvettük a vezetést, és a kickoff returnnel véget is ért a találkozó. 

Szeretek a Kincsem Parkban játszani, mert amikor megtöltik a nézők a lelátókat, fantasztikus hangulatot tudnak varázsolni. Renyhárt Róbert szóban, Tyukodi Máté pedig a zenével folyamatosan tüzelte a közönséget, akik tökéletesen együtt is éltek a játékkal. Ahogy a mérkőzés utáni interjúban is elmondtam, a közönség teljesítménye yardokban is mérhető volt, a hangzavar következtében fellépő kommunikációs zavarok miatt a lengyel támadók több alkalommal is büntetéseket kaptak. Csapatunk nem lehet elég hálás ezért a csodálatos közönségért.

Fotó: HJG Photography

A mérkőzést követően nem volt sok lehetőségünk pihenni, hiszen a rákövetkező héten már el is kezdődtek az online meetingek és egyeztetések a játékosokkal és az edzőkkel. Sajnos nem volt lehetőségünk pályán együtt edzeni, így csak online, elméletben készültünk fel az olaszok ellen. 

Bár a csoportkör első meccsén, a lengyel-olasz meccsen nem volt igazán meggyőző az olasz válogatott játéka, de az nem is volt kérdés, hogy egy nagyon jó csapatról van szó, Európa jelenleg második helyen kiemelt csapatáról. Mégis, azt gondolom, hogy önbizalomtól fűtve léptünk ellenük pályára, hiszen olyan lehetőség előtt állt a magyar válogatott, ami még nem adódott korábban: egy győzelemmel az Európa-bajnoki elődöntőbe jutottunk volna. 

A srácok motiváltak és fókuszáltak voltak, ennek ellenére egy kiegyensúlyozott (0-0-ás) első negyed után a második negyedben az olasz válogatott “visszarántott minket a valóságba”, főleg a Luke Zahradka irányító és Ryan Edward Minniti running back (mindketten olasz-amerikai kettős állampolgárok) remek játékának következtében a félidőre 21-0-ás előnyre tettek szert a házigazdák. 

Fotó: IFAF Media

Ahogy az a lengyelek ellen is történt az első félidőben, az offense nem találta a ritmust. Hiába készültünk fel az olaszok játékából, a kivitelezésbe mindig egy kis hiba csúszott. Ráadásul ezúttal ugyanez volt elmondható a defense-ről is. A legtöbbször tudtuk, hogy mit fog csinálni az olasz támadó sor, mégsem sikerült megállítani őket. Az olasz skill playerek nekem jelentősen gyorsabbnak tűntek, mint ahogy a lengyelek ellen játszottak (gondolom, ők is jobban összeszoktak, jobb formába lendültek) és rendszeresen hátrányba kerültünk. Az sem segített, hogy elég sok drive-ot azért tudott folytatni az olasz támadó sor, mert a védelmünk valami buta szabálytalansággal esélyt adott nekik. 

A félidei szünetben próbáltuk felrázni kicsit a srácokat és a stratégián is csiszolni egy kicsit. Mondhatjuk, hogy eredményesek voltunk hiszen 20 pontot sikerült a második félidőben szereznünk. Ráadásul a harmadik pontszerzésünk során Dancsó Zalánt le kellett már hozni a pályáról, mert a három és fél negyeden keresztül olyan sok ütést kapott. Helyette - mivel csereirányító ezen a mérkőzésen nem volt rosteren - a veterán Czirók Márton ugrott be és azonnal egy touchdown passzal gyarapította válogatott touchdownjainak sorát. (Emlékeim szerint már volt egy futott és számos elkapott touchdownja, most egy passzolt TD-t is mellé tett.) A negyedik negyed végén még folyamatosan igyekeztünk onside kickekkel és agresszív defense játékkal minél több lehetőséget adni az offense-nek, de már több pontot nem tudtunk szerezni a nagyon összehangoltan működő, kemény és gyors olasz defense ellen. Tekintettel arra, hogy az olaszok is szereztek még 16 pontot, így összesen 37-20-as pontkülönbségű, magabiztos győzelmet arattak ellenünk és megnyerték a csoportot. 

Néhány dolgot azért érdemes kiemelni a mérkőzésről. Az egyik - és számomra ez a legfontosabb -, hogy hiába voltunk masszív hátrányban a félidőben, a srácok fejben szépen egyben voltak, nem zuhantak meg, és talán még motiváltabbak voltak, mint korábban. Ez a mentális tartás eredményezett győzelmet a lengyel válogatott ellen, ezúttal “csak” a felzárkózáshoz volt elég, de megmondom őszintén, számomra ez a legfontosabb és ezért vagyok a legbüszkébb a srácokra. A másik, hogy hiába voltunk közel 900 km-re otthonról (Milánóban volt a mérkőzés), nem volt sokkal több hazai szurkoló, mint magyar, és a mieink igyekeztek ezúttal is mindent megtenni, hogy minél jobb helyzetbe hozzák a válogatottunkat a pályán.

Fotó: IFAF Media

Az ideig válogatott program ezzel a mérkőzéssel véget is ért, és számomra mindig egy űrt hagy maga után egy jó ideig. Ráadásul - ahogy minden évben - ezúttal is vannak olyan játékosok, akik jövőre már nem lesznek ott a keretben. Persze az edzői stáb mindig reménykedik benne, hogy akik bejelentik a visszavonulásukat, jövő nyárig meggondolják magukat (és szokott is lenni szerencsére ilyen játékos), de mindig vannak olyanok, akikkel utoljára osztottuk meg az oldalvonalat.  Többek mellett elképzelhető, hogy utoljára láttuk Törzsök Tamás Krisztián linebackert a pályán, akinek az olaszok elleni a 20. válogatott mérkőzése volt (egyedüliként a magyar válogatott összes eddigi mérkőzésén pályára lépett). 

Az edzői stábbal nagyon sok munkánk lesz még azzal, hogy levonjuk az idei két mérkőzés tanulságait és amennyiben jövőre is megkapom (és ezáltal a stábom is) a bizalmat a MAFSZ (Magyar Amerikai Futball Szövetség) vezetésétől, akkor a levont tanulságok és következtetések nyomán kell majd felépítenünk a programot és a game planeket. 

Az IFAF idei felnőtt Európa-bajnokság csoportköre ezzel le is zárult. A fenti grafikán láthatók a csoportkör mérkőzései és azok eredményei. A csoportgyőztesek a Final Fourba jutottak, azaz az Európa-bajnokság elődöntőit ők játszák majd 2027-ben. A csoportok második helyezettjei az 5-8. hely között fognak osztozkodni, míg a három harmadik helyezett (ugye a B csoportban csak két csapat versenyzett Németország visszalépésének köszönhetően) pedig a 9-11. helyért fog mérkőzni jövőre.

A csoportok végeredményeit az alábbi grafikon tudjátok megtekinteni.

Final Fourba jutott tehát a regnáló Európa-bajnok Ausztria, Finnország, Olaszország és Svájc. Az ötödik helyért száll harcba majd Törökország, Nagy-Britannia, Magyarország és Csehország válogatottja, mígy a kilencedik helyért Belgium, Lengyelország és Dánia fog síkra szállni. 

A párosítások kialakítása elméletileg a két évvel ezelőtti végeredményeken alapul, így várhatóan (de ez még közel sem biztos) az alábbi párosításokra kerül sor a rájátszás első körében, 2027 augusztusának elején: