Mivel elképesztően hosszú az út hazáig, ezúttal is még menet közben próbálom meg összefoglalni a gondolataimat a meccsről.
Első észrevétel, hogy Schwaz iszonyatosan messze (700+ km). Mivel így gyakorlatilag kivitelezhetetlen lett volna, hogy a meccs napján utazzunk el, ezért még szombaton kiutaztunk Ausztriába. Az egész csapat számára nem tudtunk szállást foglalni - és a házigazdák ezügyben nem bizonyultak túl segítőkésznek -, így a mérkőzés helyszínétől kb 45 km-re fekvő Axams-ban sikerült végül a Hotel Olympia szállodában szállást szereznünk. Maga a hotel nem volt nagy szám, azonban ahol volt… a lélegzetem is elállt. A tiroli Alpok egyik sípályájának tövében, minden irányban hegyekkel körülvéve, 1600 méter magasságban, legelésző és kolompoló tehenek között… Több, mint festői volt. Amikor reggel felemeltem a fejemet, az első, amit megláttam, egy havas gleccser volt a hegycsúcson és a tiszta kék égbolt.
Lényeg a lényeg, hogy nagyon szép helyen aludtunk és fél 11-kor onnan indultunk Schwaz-ba.
Szokásos bemelegítés, face check, bevonulás és himnusz után kezdtük volna a meccset, de várnunk kellett vagy húsz percet a kickoffal, ugyanis a mentő nem érkezett meg időben.
Aztán elkezdtük végre. A Hammers kezdett támadással és az első drive-juból rögtön TD-t értek el egy hosszú passzt követően. Egyébként ebben a drive-ban szinte végig futottak, a running back és az irányító is jól hozta a yardokat. Ezt követően az offense-ünk megállásra kényszerült, majd a defense is kivédekezte a drive-ot. A második offensive drive-unknak egy interception vetett véget. A turnoverrel a hazaiak éltek is és ismét egy hosszú passzal helyzetbe hozták magukat, majd egy rövid futással pontokra váltották a lehetőséget. Az extra pontot azonban Szabó Tamás blokkolta, akinek így az idényben már 5 blokkolt rúgása van, ami nem semmi teljesítmény. A blokkolt labdát Hatlaczki Ádám húzta le a levegőből, de nem sokáig jutott vele. Ekkor már 13-0 arányban vezetett az ellenfél, de ezzel véget is ért a támadók sikere. A mi offense-ünk is megrázta magát és félidőig két TD-t is elértek.
A második félidőben Danku Dávid futott egy TD-t, majd Kovács Zsolt úgy döntött, hogy megpróbáljuk egy két pontos kísérlettel two possessionre növelni előnyünket. A kísérlet sikerült is, így 22-13-ra módosítottuk az állást.
Ezt követően, a negyedik negyed derekáig állóháború alakult ki. Akkor azoban három egymást követő play megváltoztatta a mérkőzést. Előbb Szakács Kristóf puntolt egy elképesztőt az ellenfél 5 yardosán belülre, majd Varga Ferenc sackelte az irányítót a saját end zone-jukban, így safety-t ért el csapatunk. A kegyelemdöfés ezután következett, a safety kickoffot Ujfalusy Ákos TD-ra vitte vissza.
Ekkor 31-13-ra változott az eredmény, viszonylag kevés idő volt már hátra, ráadásul szemmel láthatóan az ellenfél is megtört. Egy sikeres defensive drive után (mely egy interceptionnel zárult) az offense nagyon jól pörgette az órát. Ugyan még egy puntra készült csapatunk, de a rövid return után már csak egy térdelésre maradt idejük.
Ezzel megnyertük a mérkőzést és az osztrák divizió 2-es bajnokságot.
Mint már sokadszor, csapatunkkal ezúttal is történelmet írtunk, ugyanis a magyarországi amerikai football történetében ez volt az első alkalom arra, hogy magyar csapat nemzetközi bajnokságban aranyérmet nyerjen.
Az érmek és a kupa átvétele után a csapat még hosszasan ünnepelt, majd indultunk hosszú utunkra haza.
A mérkőzésen egyébként a védelem nagyot alkotott, kifejezetten elégedett vagyok velük.
A defense fal most állt össze a legjobban, minden játékos nagy fordulatszámon pörgött, főleg a második félidő kezdetétől. Hihetetlen nyomás alatt tartották az irányítót az utolsó pillanatig. Kovács Bence talán az idei legjobb mérkőzését játszotta, két sack és rengeteg hurry fűződött a nevéhez, ráadásul minden egyes playben az Alpin Hammers import linemanjével kellett megküzdenie. Bittner István elképesztően jót játszott és Joó Sándor is hozta a tőle elvárhatót. A legnagyobb öröm az volt számomra, hogy a stabilan jó játékot hozó falemberek mellett a kiegészítő emberek is szépen teljesítettek, mint például Veszeli Gábor, Poncz József és Varga Tibor.
A fal mögött a linebackerek hozták a megszokott remek formát. Sipicki Ádám várhatóan bármelyik magyar csapat állandó kezdő játékosa lehetne és amikor pályára lépett ma is nagyon jól játszott. Azonban a három linebackeres felállás esetén még ő is oldalvonalra szorul a Szűcs Máté-Novakov Dávid-Varga Ferenc trió remek formája miatt. A három linebacker ma is remekül játszott, nehéz lenne bármelyikük eredményét külön kiemelni.
És a secondary. Az elmúlt meccseken folyamatosan velük volt a legtöbb gondom, főleg sérülések és az egyéni hibák miatt. Ma Patrick Ogunji vétett két nagyobbat, mind a kettő TD-t eredményezett, de aztán megrázta magát és klasszis teljesítményt nyújtott a meccs hátralévő részén. Patrick egyébként véleményem szerint már most is a liga (de lehet, hogy az ország) legjobb cornerbackje, a legnagyobb hibája a labdaelkapás. A másik oldalon Füri József is hozta a szokásos kegyetlen, kőkemény játékát. Végre a safety-k is kitettek magukért, sérüléséig Horváth Péter hibátlanul játszott, majd az őt váltó Slézia Bálintra sem lehet panaszom. Hatlaczki Ádám is úgy tűnik, végre teljesen felépült a sérüléséből és mind a defense-ben, mind a special teamekben nagyot játszott.
Az ideig osztrák szereplésünk végetért, 5 győzelem és 1 vereség lett a mérlegünk.
Most már csak a magyar bajnokság elődöntőjére kell koncentrálnunk. Nagyon fontos, hogy bár friss osztrák bajnokként lépünk pályára a Cowboys 2 ellen a jövő hétvégén, akkor sem szabad nagyképűnek lennünk. Ha alázattal és maximális koncentrációval készülünk, nem lehet baj sem a Cowboys, sem pedig a döntőben a Bulldogs ellen. (A Bulldogs ma délután 26-20 arányban megverte a Haladás Crusherst, így a Dunaújváros Gorillaz veresége után a West Gate egyik csapata sem játszik döntőt.)
Az Iron Bowl mellett a Challenge Bowl is véget ért, pár órával a mi mérkőzésünk végét követően a Zagreb Patriots is győzelmet aratott a Hohenems Blue Devils fölött, így elnyerték a divizió 2 második trófeáját. Ez azért nagyon érdekes, mert nem elég, hogy mindkét kupát a C csoport csapata nyerte, de mindkét bowl-győztes külföldi csapat. Ez azért nem kis arculcsapás lehet a messzemenőkig nacionalista osztrákok számára. Pedig nem volt könnyű dolgunk, a játékvezetők nem nagyon akarták ezt a jelek szerint, a Patriotstól például 5 ( ! ) TDt vettek el és a defense-ük is rengeteg flaget kapott. Ráadásul a horvát himnuszt el sem játszották... ami szerintem azért elég durva. És ha ez nem lenne elég, a Patriots hiába jelezte előre, hogy csak feketében tudnak játszani, a hazai csapatként a Blue Devils is feketében akart játszani, így a horvát csapat a Cineplexx fehér mezében volt kénytelen lejátszani a döntőt, majd mezenként kértek 5 eurót a mosásra (ezt a Zagreb nem volt hajlandó kifizetni, érthető módon)... De ez már mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése